Már a Szörnyeteg: A Jeffrey Dahmer-sztori sorozatkritikánál is pedzegettem, hogy újabban nagyon felkapottak lettek a sorozatgyilkosokat középpontba állító szériák. A Netflix évekkel ezelőtt ráállt a true-crime dokumentumfilmekre, és szinte havonta érkezik egy-egy megrázó, elgondolkodtató alkotás, amely arra a pár órára kiszakítja az embereket a hétköznapokból és beletolja a képükbe, hogy a világ bizony egy rideg és brutális hely, ahol a legrosszabb is megtörténhet. Ezeknek a dokumentumfilmeknek a népszerűsége nemcsak külföldön, de hazánkban is elképesztő. A Jeffrey Dahmer-sztori első évadját (merthogy lesz több is) az a Ryan Murphy hozta össze, aki mer megbotránkoztató tartalmakat képernyőre vinni (az Amerikai Horror Sztorikban erre nem egyszer volt példa), és ezúttal lényegében egy pszichopata sorozatgyilkost tett meg áldozatnak. "Én sajnáltam Jeffrey-t. A születi tehettek mindenről!" – lehetett olvasni a kommentek között, és lényegében rengeteg néző szimpatizált az Evan Peters által életre keltett gyilkossal, aki elkábított fiatalok koponyáját lékelte meg és savat öntött beléjük. A sorozat épp a napokban írta be magát a Netflix történelmébe, mint az egyik legnézettebb produkció. Nem biztos, hogy ez egy jó irány. Noha a nézettséget a számok alapján sikeresen hozza, az elhunytak hozzátartozóira valahogy senki nem gondol. Az A páciens a Hulu gondozásában készült, és bár hasonló témát dolgoz fel, sokkal személyesebb, intimebb módon prezentálja azt.
Alan (Steve Carell) egy terapeuta, aki még nem igazán tudta feldolgozni, hogy felesége néhány hónappal korábban rákban elhunyt. Alan a munkájának él, és emiatt igyekszik minél több személyt fogadni, hogy inkább az ő problémáikkal törődhessen, mintsem a sajátjaival. Elkezd járni hozzá Gene – akiről később kiderül, hogy a valódi neve Sam –, egy visszahúzódó srác (Domhnall Gleeson hidegrázós alakításában), aki próbál megnyílni ugyan, de a terápia kudarcba fullad. Alan egyik este zajt hall a kertből. Kimegy, körülnéz, és mire észbe kapna, már le is ütötte valaki. Pár óra múlva egy pincében ébred, a padlóhoz láncolva. Az ajtón a páciense, Gene/Sam lép be, és elmondja, hogy embereket szokott ölni, de le akar állni. Segítség kell neki, méghozzá sürgősen, ugyanis már kinézte következő áldozatát, és ha Alan nem tudja lebeszélni, akkor újra lecsap.
A témaválasztás kifejezetten érdekes. A találkozások immár nem Alan irodájában zajlanak, hanem egy sorozatgyilkos pincéjében, aki odalenn sokkal jobban meg tud nyílni, és elmondhat olyan dolgokat is, amiket máshol nem merne. Kapcsolatát abuzív apjával és a széltől is óvó édesanyjával, vagy a gyűlöletét más emberek iránt, akik szerinte csak terhére vannak a társadalomnak. A sorozat 20-30 perces részekkel operál, és nagyon szépen egyensúlyozik a feszült pillanatok és a remek párbeszédek között. Mindez persze nem sikerült volna két remek színész nélkül, és mind Steve Carell, mind Domhnall Gleeson rendkívül erős alakítást nyújt. Utóbbi különösképp: arcjátéka, kényszeres mozdulatai, kiszámíthatatlan viselkedése annak ellenére is fenyegetővé teszi a jelenlétét, hogy minden este finom ételeket hoz Alannek, aki megpróbálja a szakmájában tanultak legjavát nyújtani, de egy kétméteres lánccal a lábán elég nehezen megy neki.
Az egész évad legjobb pillanatai egyértelműen azok, amikor Alan és Sam leülnek beszélgetni. És nemcsak azért, mert a két színész parádésan jók a szerepeikben, hanem azért is, mert A páciens olyan területekre merészkedik, amelyeket másik, sorozatgyilkosokat középpontba helyező filmek vagy sorozatok ritkán érintenek. A késztetés mögötti okokat boncolgatja, az elkövető személyiségét, gondolatait, belső vívódását. Hogy a szüleivel milyen volt a kapcsolata, az lehetne ordas nagy klisé is, azonban A páciens feldobja az egészet például azzal, mikor Sam édesanyját (Linda Emond) is bevonja, nemcsak a történetbe, de a közös terápiás beszélgetésekbe is. Már-már abszurd jelenetek ezek, de mind mögött ott lapul az igazán félelmetes tény, hogy sokszor ezek az emberek teljesen hétköznapinak tűnnek, és talán észre sem veszed, mikor az utcán elmész az egyik mellett. Kívülről szimpatikus, barátságos kolléga, aki fánkot visz mindenkinek az irodában, otthon pedig már három napja megkötözve tart egy férfit, és közben a következő áldozatát keresi.
Az A páciens egy nagyon korrekt sorozat lett. Steve Carell és Domhnall Gleeson viszik a prímet, és már csak miattuk megéri megnézni bárkinek, akinek van otthon Disney+-előfizetése, hiszen 2022 egyik legjobb újoncáról beszélünk. Feszült, drámai pillanatokban nincs hiány, ahogy a befejezés is igazán elmés lett.
Képek forrása: Disney+
