A játékban ugyanis viharosan gyorsan kiderül: a világhatalom (ami, mivel a középkorról beszélünk, persze Európát jelenti) irgalmatlanul nehéz és macerás dolog. Az csak a fácsén van, hogy „ők” simán leuralják a Földet, és mondjuk, 5G-s rádióhullámokkal besugarazzák az oltásokkal belénk ültetett csipeket (De ezt most tényleg _bárki_ el is hiszi?!?!?! Ugye Ti sem?). Oh, de szép is lenne ez a játékban… Nem. Barátaim az Úrban, a meló kemény, az eredmények csekélyek és csak hosszú távon elérhetőek, az ellenség pedig számos és okos.
A Secret Government kezdésekor bizony egy maroknyi csapat, 2-3 ember vesz körül, és egyetlen aktív figurával kezded el szövögetni az Európa megannyi uralkodóházát behálózó összeesküvéseidet. Mert ugyebár ekkortájt (1685-öt írunk) tele voltunk királyságokkal, hercegségekkel, és bizony közöttük kell majd egyensúlyoznunk – a sötétben, a háttérben. Itt nincs az, hogy összeraksz egy sereg ágyút, lovagot, íjászt és pikást, majd legyakod a szomszédot. Óóóó, nagyon nincs ilyen. Az van, hogy fél szemmel a nyersanyag-bázisodat, másik szemmel a rejtőzködésed eredményességét figyelve, az ellenséges ügynökök (Nahát, nem egyedül én török világhatalomra? Erről sem szoktak beszélni…) működését visszaverve próbálsz a saját céljaidnak megfelelő lépésekre rávenni uralkodókat, udvarokat. Ha jól csinálod azt, amit tenned kell, akkor ott leszel mindenhol, ahol valami történik, és éppen csak annyit piszkálsz bele az eseményekbe, hogy arra kanyarodjanak, amerre megfelelő.
Méghozzá meglepően kevés emberrel. Mint minden rendes világuraló társaságban, itt is van egy felsővezetői kör, no, velük dolgozol majd. Kevesen vannak, egyszerre csak hat tisztviselőd lehet, de legalább cserélgetheted őket az újonnan betoborzott arcokkal, és ha kell, el is küldheted őket nyugdíjba, természetesen a hallgatásra tett nagyesküvel. Aki viszont marad, az az évek múltával egyre okosabb lesz, szinteket lépve egyre hatékonyabb – vagy éppen halott, hiszen egy ellenséges ügynök bármikor leszúrhatja. Okos elgondolás, hogy az adott államból toborzott, annak nyelvét anyanyelvként beszélő ügynök eredményesebb, kevesebb erőforrást „eszik”, és nehezebben bukik le.
A manipulálásról annyit: mindent, de mindent lehet. Jogrendszer? Pártok alapítása? Kincstár kifosztása? Tisztviselők elmozdítása, kinevezése? Tüntetések szervezése? Bérgyilkos fogadása? Megvesztegetés? Sztrájk kezdeményezése az ellenzék nevében? Bármi, ami a célhoz elvezet, megengedett eszköz. Csak le ne bukjál: minden egyes művelet fogyaszt az azt végrehajtó megbízottad „titokszázalékából”, s emellett mindig nő a szervezet ismertsége is az adott területen. Ezt pedig mi, ügyes manipulátorok, világ urai, nagyon nem szeretjük. Szerencsére akcióként létezik a nyomok eltüntetése is, mind személyre szabva, mind a szervezet egészét tekintve. Na, attól tartok, ezt gyakran fogod használni.
Összetett, izgalmas és igencsak sokszínű a játék. Szerencsére a kezelőfelülete hamar kiismerhető, a Manuscript nevet kapott enciklopédia remekül magyaráz, s a kitűzött részcélok is pontosan, könnyen érthetően vannak megfogalmazva. Ezzel együtt tényleg csak annak ajánlanám a játékot, aki mondjuk, a Civilization-sorozatban sem a harckocsik sorozatgyártásában találta meg a célravezető utat, hanem szeret molyolni, konspirálni és csúnya, kárörvendő hangon kacarászni a hátba szúrt ellenen. Na, ők, s persze én is, szeretni fogjuk a Secret Governmentet. Persze, hiszen én vagyok a Világ Kormányzója, hahahaha…
*sátáni kacaj*
