A Megapop csapata egy közel sem szokványos címmel igyekszik kicsit feldobni a neonfényben úszó, és testmódosításokkal alaposan feltuningolt emberektől nyüzsgő cyberpunk műfaj repertoárját. A játék a címadó Haxity városának lenyűgöző és veszélyes utcáira vezet el minket, ahol a futurisztikus mordályok és kütyük forgataga helyett kártyákkal eshetünk neki rosszakaróinknak. A kő-papír-olló alapokra fektetett kártyás harcrendszerben ennek megfelelően a más-más lapok három kategóriára vannak osztva, de a győzelemhez puszta szerencsénél jóval többre lesz szükségünk, mivel a kártyák nemcsak támadási értékükben térnek el, de képességeikben is.
Paklinkban találhatunk egyszerű „varázslapokat”, melyek például három körig sebezhetővé teszik az ellenfelet, a következő körben 50%-kal megnövelik kártyáink támadási értékét, vagy fokozzák sebességünket és erőnket, egyes támadólapok pedig szintén hasonló képességekkel bírnak, esetleg feltételhez kötött bónuszokat adnak, mint például egy réteg pajzsot vagy plusz támadást, ha az adott lappal nyitunk. A körökre osztott összecsapások során minden körben hármat küldhetünk harcba a leosztott lapjainkból, ezután mindkét fél felfedi kártyáit, majd amennyiben ránk nézve kedvezőtlen, a rendelkezésre álló chipekkel még csavarhatunk egyet az eredményen, mondjuk, két szomszédos lap megcserélésével, vagy épp egy ellenséges kártya támadó erejének csökkentésével. Ez a folyamat mindaddig ismétlődik, míg a csetepaté véget nem ér, avagy az egyik résztvevő életereje el nem éri a nagy kövér nullát.
A roguelite kampányban a három választható harcos – a robotkarú igazságosztó, Copperson, a kardforgató Banshee és az őrült tudós, Dr. Ratz – és kezdőpaklijuk egyikével indulhatunk útnak a nyílt világ vagy társasjátékszerű térkép helyett egy kvázi egyenes, procedurálisan generált útvonalon, ami azonban bizonyos fokig így is szerteágazó a küzdelmek mellett felbukkanó, gyakran több választási lehetőséget kínáló eseményekkel. Gyakorlatilag utóbbiak teszik igazán színessé az élményt, mert ezeken keresztül szerezhetünk új lapokat és módosítókat, javíthatjuk ki sérüléseinket, kaphatunk tartós bónuszokat, vagy épp vásárolhatunk kedvünkre, mindeközben ráadásul, még ha nem is túl részletesen, de megismerjük Haxity városát és lakóit.
A kampány egyébként roguelite ellenére egész nagylelkű, mert egy plusz újrázási lehetőséget is biztosít, ha egy összecsapásban esetleg mi húznánk a rövidebbet. A Versus módban emellett akár más játékosokkal vagy MI ellenfelekkel szemben is próbára tehetjük magunkat, ezek azonban érdekes módon nem egy puszta meccsből állnak, hanem a kampányhoz hasonló felkészítő körökkel elválasztott küzdelmek sorozatából, hogy kedvünkre változtathassunk paklinkon a visszavágók között.
A Haxity egész jól hozza a maga cyberpunk hangulatát, és kártyás koncepciója is kifejezetten érdekes, ahogy grafikai stílusa is megnyerő, még ha nem is tökéletes. A harcrendszer alapjai jók, de azért van még mit csiszolni rajta, illetve nagyon hiányzik a játékból egy részletes oktató mód, ami alaposabban bemutatja a mechanikákat. A másik kissé kiábrándító dolog, hogy ugyan az NPC-k sora egész változatos, harcosok tekintetében egyelőre csak az említett három szerepel a játékban (ellenfelek tekintetében is), így gyakorlatilag folyamatosan ugyanazokkal a karakterekkel csapunk össze, legfeljebb más néven és képességekkel. A Haxity teljes verziója nagy eséllyel leghamarabb jövőre érkezhet meg, de a Megapop által közzétett rövid és hosszú távú terveket nézve addig még rengeteg pozitív változásra számíthatunk. Ha egyelőre nem is ugrasz bele a korai hozzáférésű verzióba, azért érdemes lehet rajta tartanod a szemed, amennyiben kedveled a pakliépítgetős, kártya alapú alkotásokat.
