Nagyon úgy néz ki, hogy a nyár közepe a hero shooterek jegyében telik, hiszen az elmúlt hetekben két nagyjából ebbe a zsánerbe tartozó játék is megjelent. Egyrészt debütált a Rocket Arena a Final Strike Gamestől és az EA-től, mely hiába érdekes és pörgős, nagyon úgy néz ki, hogy a játékosok figyelmét nem tudta felkelteni, másrészt pedig rögtön négy platformon is elindult a First Watch Games által fejlesztett és a Hi-Rez Studios gondozásában megjelenő Rogue Company bétája.
És bár első pillantásra ez a játék sem tűnik sokkal egyedibbnek, mint a Rocket Arena (vagy mint bármelyik másik hero shooter, amikkel az elmúlt pár évben tele lett a piac), a kedvezőtlen első benyomás azonban hamar megváltozik, mihelyst az ember játszik vele pár kört. Lássuk is, miért!
Zsoldosok közt
Alapjait tekintve a Rogue Company egy kompetitív játékra kihegyezett TPS, ahol a játékosok különféle karaktereket irányítva, négyfős csapatokban eshetnek egymás torkának a jelenleg elérhető két játékmód egyikében. A Strikeoutban mindkét csapatnak egy előre kijelölt területet kell elfoglalnia és megtartania adott ideig, míg a fő attrakciónak számító Demolition módban a támadó félnek egy bombát kell felrobbantania a térkép két kijelölt részének egyikén, míg a védekezők célja ezt megakadályozni, a meccset pedig az nyeri, aki előbb szed össze hét győztes kört.
Valószínűleg már a fenti rövid leírásból is érződik, hogy a Rogue Company elég erősen hajaz a Counter-Strike-ra, és a párhuzam itt nem is áll meg. A játékban minden egyes gyilkosságért, a bomba telepítéséért és deaktiválásáért, valamint az adott kör megnyeréséért vagy elbukásáért is pénzt kapunk, ezt pedig különféle fegyverekre és képességekre szórhatjuk el a körök között. Itt azonban, ellentétben a Valve klasszikusával, minden karakter csak két fix fegyver között választhat, illetve ha meg is halunk, a felszerelésünk akkor sem veszik el, aminek hála úgynevezett eco körök sincsenek.
Épp ezért a Rogue Company játékmenete egy nagyon kellemes elegye a pörgős akciónak és a megfontolt csapatmunkának. Az egyes meccsek nagyjából 10-20 perc alatt véget érnek, és az elég kompakt pályáknak hála az akció is szinte folyamatos, egy-egy helyzettől eltekintve nincs nagy üresjárat az összecsapások között. Ezen kívül pedig érdemes még megemlíteni a fedezékrendszert is, mely szintén nagyszerűen működik: ha leguggolunk, karakterünk automatikusan behúzódik a legközelebbi tereptárgy mögé, innen pedig csak akkor dugja ki a fejét, ha célozni akarunk valakire.
Az pedig igazából a játék minden szegmenséből nagyon erősen érződik, hogy a Rogue Companyt esport címnek szánták a készítők. A program ennek megfelelően a megfontolt, taktikus megoldásokat és a csapatmunkát jutalmazza az észtelen rohangálás helyett, így ugyan, ha elég ügyesek vagyunk, egymagunk is le tudunk hozni egy-egy kört, azért mindenképp jobbak az esélyeink, ha csapatban dolgozunk.
Karakteres arcok
Ami a hősöket illeti, ezekből jelenleg tizenhárom érhető el a játékon belül (közülük 6 ingyenes, a többi játékbeli vagy prémium valutáért cserébe oldható fel), mindegyik saját fegyverekkel, képességekkel és ultival. Hogy ezek közül kivel szeretnénk lenni a meccsen, az csak rajtuk áll (bár a csapaton belül minden karakter csak egyszer szerepelhet), azonban érdemes megjegyezni, hogy azért nem mindegy, hogy támadunk vagy védekezünk az adott hőssel: a gránátokkal telepakolt Dima például jobban érzi magát a támadók oldalán, míg a mobil fedezékekkel érkező Anvil védekezéskor jöhet különösen jól.
Balansz terén igazából nem lehet panasz a játékra: az egyes karakterek képességei nem olyan erősek, hogy önmagukban el tudjanak dönteni egy-egy összecsapást, de ha ügyesen használjuk őket, tetemes előnyt jelenthetnek. De a fegyverek között sincs olyan, mely egyértelműen a többi fölé emelkedne, így leginkább rajtunk múlik, hogy mennyire tudunk érvényesülni egy-egy meccsen.
Itt a következő esport-őrület?
Mindent összevetve a Rogue Company egy kifejezetten kellemes meglepetésnek mondható. A First Watch Games játéka első pillantásra csak egy újabb kompetitív lövöldének tűnhet, amiből láttunk már pont eleget, azonban a becsapós felszín alatt egy kifejezetten mély és pörgős TPS lapul, amire mindenkinek érdemes lehet vetni egy pillantást, aki csak egy kicsit is szereti az ilyen jellegű címeket. Már csak azért is, mert a Rogue Company ugyan jelenleg fizetős, de ha egyszer megjelenik, ingyenesen játszható lesz, így még pénzt sem veszítünk, ha adunk neki egy esélyt.
