Ugye manapság Robert Downey Jr.-ral kapcsolatban elsősorban a Vasemberre, a Trópusi vihar Kirk Lazarusára vagy az Oppenheimerben Oscar-díjat érdemlő nagyszerű alakítására emlékszünk, azonban a színész már régóta ott áll Hollywood legnagyobbjai között. Rengeteg nagyszerű és kultikus filmben játszott már a ’90-es években is, ezek egyike Oliver Stone kivételesen beteg, nagylátószögű objektívekkel felvett, különféle színárnyalatokkal stilizált, leginkább egy elborult LDS-tripre hajazó mesterműve, a Született gyilkosok, ami az évtized egyik legfelkavaróbb mozgóképes alkotása volt. A történet eredetileg Quentin Tarantino fejéből pattant ki, amikor a későbbi író-rendező még egy videótékában dolgozva álmodozott a fényűző álomgyári karrierről.
Az ötletből készített forgatókönyv végül 500 oldalas lett, ami túl hosszú volt ahhoz, hogy el lehessen adni, ezért Tarantino ketté szedte azt, így végülis két film született belőle. Az egyik a már említett, Stone által tető alá hozott produkció, a másik pedig a Tiszta románc, amit Tony Scott csinált meg 1993-ban. Amíg Ridley Scott tesója Tarantinóval szorosan együttműködve álmodta vászonra a szkriptet, addig Stone úgy átfazonírozta azt, hogy az akkor már a Kutyaszorítóbannal és a Ponyvaregénnyel befutott direktor még a nevét is le akarta szedetni a Született gyilkosok stáblistájáról. A kész műben végül csak a történet ötletét tulajdonították neki, és Tarantino a mai napig elutasítja a filmet, mivel szerinte Oliver Stone teljesen félreértelmezte azt az üzenetet, amit ő szeretett volna közvetíteni a forgatókönyvvel.
Mindenesetre a Született gyilkosokból így is hatalmas kultklasszikus vált, amelyben Robert Downey Jr. Hajdu Pétert Wayne Gale-t, a gátlástalan, cápaként csörtető médiagenyát riportert játszotta, aki a sztori végén maga is a sorozatgyilkos szerelmespár áldozatává válik, miután túlélt egy durva börtönlázadást. Downey Jr. ekkoriban már eléggé rá volt függve a drogokra, és az említett fináléval kapcsolatban – talán a kicsapongó életmódjának köszönhetően – fura ötlettel állt elő, ami elősőre nemhogy nem nyerte el Oliver Stone tetszését, de még le is üvöltötte a sztár fejét, hogy ezzel tönkrevágja a filmet.
Az Esquire a napokban hozott le egy cikket a Született gyilkosok 30. évfordulójának apropójából: az írásban rengeteg izgalmas sztorit olvashatunk az előkészületekről, a forgatásról és az utómunkálatokról, ennek egyike az, amikor Downey az utolsó jelenetek felvételekor improvizált. A színész azt találta ki, hogy a befejezésben, amikor Gale csurom véres ruhában, sebektől tátongva az ingje egyik csücskét művérbe mártja, majd áthúzza a nadrágja sliccén, mintha véres pénisz lenne, ezzel jelezve, milyen groteszk és undorító alak is volt Gale. Amikor ezt a rendező meglátta, teljesen kiakadt. „Ó, na ne! Ez már túl sok lesz! Túl messzire mész, Robert!” – kezdte Stone, majd amikor Downey magyarázkodni próbált, a direktor még inkább begurult – „Tönkrevágod a filmem! Felejtsd el ezt a hülye p*csös ötletet! Ez nem valami… Ez nem valami slapstick baromság.”
Aztán Stone végül mégis meggondolta magát. A visszatekintő cikk szerint azon a bizonyos forgatási napon Downey állítólag elfogadta, hogy a rendező nem vevő az ötletére, ám mielőtt elindultak a kamerák, Stone közbeszólt: „Várj, várj, várj egy pillanatot! Hadd lássam még egyszer azt a p*csös mutatványt!” A színész szemei ekkor kikerekedtek, de megcsinálta a dolgot. Stone-nak még annyi kérése volt, hogy kicsit húzza vissza a véres inget, majd elkezdődhetett a forgatás. És a kész filmben ki is szúrhatjuk az említett vizuális poént, ha jól figyelünk a fináléban.
Downey-nak amúgy nincsenek rossz érzései Stone-nal kapcsolatban: „Az egyik legmagasabb szinten műveli a filmes társadalmi kommentárt. Oliver Stone soha nem készített még olyan filmet, amelynek nincs mondanivalója. Soha” – nyilatkozta a színész az Esquire-nek a rendezőrről, akit egyenesen Christopher Nolanhez mért.
