A címben szereplő dolog tényleg létezik: egy hosszú fülekkel megáldott, rózsaszín plüssnyulat is lehet fegyverként használni. Őcukisága egy nagyobbacska gránát, területfegyver, így minket és a haverjainkat is sebez, erre figyelni kell majd. Meg sok mindenre is: a RoH erős odafigyelést és kombinációs-stratégiai érzékeket kíván a gyanútlan játékostól.
Az alap itt is a jó öreg kártyajáték: a pakliból random érkező lapokkal lehet az ellenséges robotokat, drónokat, roboebeket apró fémcafatokká robbantani, meghackelni, lebénítani, esetleg lelőni vagy jégcsákánnyal szétverni. Ha ez megtörténik, sok mindent kapunk: tapasztalati pontokat (karakterfejlesztéshez), ócskavasat (kártya upgrade-ekhez, kombinálásokhoz) és extra lapokat, amikkel a paklit tudjuk bővíteni. A dolog szépséghibája, hogy ahogyan a játék halad előre, egyre nehezebb a bádogellenfelet laposra taposni. De ez, azt hiszem, normális, hiszen a saját csapatunk is bővül: a beszédes nevű, magányos vadász, Hunter, kóborlása során ugyanis egy fura nagymamára bukkan, aki nemcsak mérnök és házibarkács jelleggel mechet épít magának, de van egy csinos, hacker lánya (vagy nem is családtag a Memory nevet kapott csaj, de tökmindegy, így is, úgy is rohansz megmenteni…), és aztán a bevetések során becsatlakozik Alex is, a doki, illetve menni kell az ő barátnőjéért is, szóval, a saját tűzerő és képességkupac is szépen növekedik. A sztoriszál lassan gombolyodik lefelé, de hamar kiderül: Hunternek volt már csodaszép kedvese, édes kislánya, ám a gonosz Mesterséges Intelligencia által vezérelt robotok mindent elvettek tőle. A bosszú élteti, azonban Su, a csavarhúzós nagyi szerint csak megzakkant az AI, amúgy viszont tök jó fej meg segítőkész lenne, szóval inkább javítsuk meg. Aha.
A pályák mindegyikén meghatározott fő- és lehetőleg minél több mellékfeladatot kell megoldani – vigyázat, a másodlagos célokat még a fő teendő befejezése előtt kell elvégezni, mert a játék ekkor automatikusan továbblép, és buktuk a félig kész mellékküldiket s a vele járó jutalmakat. Az ilyen buktákat lehetőleg kerüljük el, mert minden morzsányi tudásra és erőforrásra égető szükség lesz. Apropó, vannak a kampányban kötelezően elvégzendő, pirossal jelölt melók, és vannak kék pluszpályák: ezeket is illendő azért végignyomni, mert fejlődésileg sokat jelenthetnek.
A csata egyszerű, körönkénti felosztású. Van lépés és van harcfázis. Az alap a hat hexes lépéstávolság és a három akciópont, persze ezek a megfelelő lapok felhasználásával tuningolhatóak, illetve a pályán elhelyezett spéci pontokon is egy-egy körre szóló upgrade-ek várnak. Meg sárgával jelzett pluszkártya loot, ezt mindig szedjük fel. Lép és csap a csapatunk minden tagja, majd jönnek a robotok. Itt azonban még aknáink és lerakott tornyaink okozhatnak sebzéseket, de ezt majd úgyis megtanuljátok.
Kellemes, gondolkodtató játék ez, a nyers erő itt nem nyerő. Sokszor a hexre pontosan megtervezett, minden csapattag gondosan koreografált mozgásával és egymást segítő-támogató, az egyes kasztok kártyaspecialitásait kihasználó közös munka az egyetlen eredményes megoldás. Igaz, az már húzósabb bír lenni, ha mondjuk, Hunternek 18 sebzést kell bevinni, közben Su és Memory feladata egy-egy kijelölt robot megsemmisítése. Na, ilyenkor jön a matek, hogy akkor csak annyira csapom meg Hunterrel a Puppy nevet kapott roboebet, hogy pont ne dögöljön meg, és Su odaérve kilapítsa. Tehát van potenciál a játékban, ezért kíváncsian várom a teljes verziót. Addig meg szétcsapok még néhány ócskavasat.
