Az űrhorror műfaja jelenleg épp reneszánszát éli: bár a The Callisto Protocol végül nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, nyakunkon van a Dead Space felújítása, társasjátékok terén hódít a Nemesis, szerepjátékos berkekben pedig iszonyatos sebességgel tör előre a stílusba tartozó Mothership RPG. Erre az alapra épít a régóta készülődő, roguelite elemekben bővelkedő kooperatív horror FPS, a Ripout is, amivel bodaknak kifejezetten kellemes tapasztalatai voltak a tavalyi Gamescomon, a fejlesztők jóvoltából pedig nemrég lehetőséget kaptam arra, hogy fussak egy kört a béta változattal.
A játék távoli jövőjében elszabadult egy mutagén vírus, ami ahelyett, hogy segítette volna az emberek és gépek asszimilációját, agresszív, biomechanikus borzalmakká változtatta áldozatait, akik aztán rohamos sebességgel pusztítottak végig egész hajókat, bázisokat és űrállomásokat. A játékosok speciális vadászokat alakítanak, kiknek feladata kiirtani ezeket a fertőzötteket, illetve (speciális esetekben) kulcsfontosságú feladatokat végrehajtani, vagy épp tárgyakat kimenteni olyan helyszínekről, melyek tömve vannak a groteszk lényekkel. Megpróbáltatásaik más játékokhoz képest két újdonságot is tartogatnak: egyrészt a megbízások valamennyire saját érdekeiket is szolgálják, mivel így tehetnek szert olyan tervrajzokra és nyersanyagokra, melyek révén a megbízások között fejleszthetik saját felszereléseiket. Másrészt a felszerelésük részét képező, támadásra is utasítható parazitájuk segítségével a bevetések helyszínén kártevőkként hemzsegő, apró biomechanikus szerveket és testrészeket ők maguk is testükbe olvaszthatják (egyszerre legfeljebb kettőt).
Mázli, hogy a főellenfél dobott egy új kart és egy mellékvesét!
Ezekre az előnyökre szükség is van, az állomásokon kószáló különböző fertőzöttek ugyanis jelentős túlerőt képviselnek, életerejük tetemes, és amennyiben nem a sebezhető pontjaikat vonjuk tűz alá, úgy meglehetősen jól bírják az ólomzáport. Ráadásul ők maguk is képesek felcsatolni a már említett “szerv-alkatrészeket”, hogy ezáltal új támadásokra, védekezési manőverekre tegyenek szert. A játékos karakterek élete és muníciója emellett súlyosan limitált, visszatöltési, utánpótlási lehetőség pedig csak elvétve akad, így a kihívás még akkor is elég komoly, ha többedmagunkkal indulunk a bevetésekre.
A jelenlegi bétaváltozat esetében viszont a nehézség még ezeken felül is kimagaslóan keménynek bizonyult. A Ripout hajlamos két-három megtermett szörnyet a semmiből a játékosok nyakába dobni, amelyek rekordsebességgel szippantják magukba az elérhető felszereléseket, hogy aztán az extra ágyúval és védőpajzzsal felvértezve pillanatok alatt arassák le életerőnket, vagy épp kiiktatásuk során az összes lőszerünket. A konfrontációk ráadásul kötelezőek, számos esetben ugyanis nem léphetünk tovább addig, amíg nem irtottunk ki minden rémet az adott területen, ellenfeleink pedig fáradhatatlanul üldöznek minket. Ezen az egyensúlyon mindenképp érdemes lenne még hangolni a végleges változatig, ám ettől eltekintve a játék kifejezetten ígéretes, hangulatos koncepciónak ígérkezik, mely egy igencsak erős indie debütálás lehet idén, és egy újabb győzelem a megújult 3D Realms kiadói oldalán.
