Riport Faragó Richárddal - FIWC a Pólusban

-- A fiatalok körében nagyon népszerû a FIFA 10 nevű futballszimulátor, főként amióta magyar közvetítéssel kapható. Hogyan készül a szinkron?
-– Ez úgy néz ki, hogy kapunk egy elég komoly paksamétát. Ebben leírják, hogy milyen jeleneteket kell előadni. Tehát mondjuk: "les". És akkor arra kell legalább tízféle szöveget kitalálnunk. Mi a képernyőn semmit nem látunk, vagyis nekünk vagy a megírt szituáció alapján kell rögtönöznünk, vagy van egy adott fordítás. Az eredeti angol szöveget egy cég lefordítja, de ez nem mindig mérvadó, mert nem biztos, hogy az angol szöveg teljesen átültethető magyarra. Aztán jönnek az olyan nyalánkságok, hogy teszem azt, Marseille-Lyon meccs felvezetése: beszéljünk a Vélodrome Stadionról. Tízféleképpen! Na, ilyenkor jönnek azok a hülyeségek, amiket rögtönözünk. Egyikünk elkezd valami sületlenséget, a másik pedig továbbfűzi. Néha mi is elnevetjük a végét, olyankor természetesen újra kell venni az egészet. De ezeket élvezzük a legjobban.

–- Mondtad, hogy semmit nem láttok. A rutinotok segít abban, hogy ennek ellenére bele tudjátok magatokat élni a dologba?
-– Nem beleéljük magunkat, hanem mondjuk előfordul, hogy már átéltünk hasonlót, vagy egyszerűen csak el tudjuk képzelni, hogy na, az milyen lenne. Az sok mindenen átsegít, hogy jóban vagyunk. Ezt nehéz lenne olyannal csinálni, akivel ott találkozom először, fontos, hogy a két ember azonos hullámhosszon legyen.

-- Ha már itt tartunk, meg lehet fogalmazni, hogy miért éppen Hajdú B. Istvánnal alakult ki ekkora barátság?
-- Szerintem ez elég szerteágazó. Kezdve a közös érdeklődéssel. Amikor bekerültünk az MTV-be, ránk volt bízva, hogy mennyit vagyunk bent. Mi nagyon sokat voltunk. Láttuk, hogy nagyjából ugyanazok a sportágak érdekelnek minket, hogy ugyanúgy gondolkozunk a sportról, hogy ugyanúgy szeretünk felkészülni -– nem csak úgy odaülni, aztán beszélni valamiről. Az egy nagyon nagy lépés volt, hogy Vitray Tamás kettőnket választott ki, a BL-közvetítések kapcsán eleve összeforrtunk. (1994-ben, eddig egyedülálló módon ketten kommentálták a Bajnokok Ligája döntőjét, Hajdú B. az első, Faragó a második félidőt – a szerző.) Magyar bajnokiknál valamikor ő volt fent a kommentátorállásban, én pedig lent a kispadoknál készítettem riportokat, aztán legközelebb megfordultak a szerepek. Rengeteget dolgoztunk együtt, az év végi összefoglalókat például éjszakákon keresztül montíroztuk. Ennyi idő alatt –- feltéve, hogy nincs kibékíthetetlen ellentét a két ember között –- csak kialakul valami. Nálunk pedig eleve nem volt probléma, sohasem láttunk riválist a másikban.