A két apró, alig több mint 100-100 megás demonstráció a játék nyitó, illetve ötödik fejezetét mutatja be. Az elsőben épp megérkezünk a kihalt walesi kúriába, melynek lakói sietve távoztak, hogy az egyre rosszabb állapotba kerülő lányukat, Rhiannont kikúrálják, ráadásul a felújítást végző munkásemberek is távolmaradásukkal tüntetnek, mivel eléggé fura dolgok történtek körülöttük. Nem lesz hosszú a játék, bő negyedóra alatt végignyomható, de a végén tessék felkészülni némi barnamackóra, én majdnem összeijedtem magamat, pedig megértem már egy s mást.
A második demót egy Boswell nevű okkultista koma alagsori irodájában kezdjük, ahol megtudhatunk pár dolgot a játék hátteréről, és a széfből kinyerhetjük egy mágikus pentagramma leírását és egyik elemét, hogy aztán egy lélekvesztőn eljussunk a rítus helyére, ahol megfelelő módon aktiválva a jeleket, megszerezhetjük a címbeli négy elátkozott fadarab egyikét. Ez a móka szintén fertályórányi szórakozást ígér.
A játékhoz a készítők a Wintermute motort használták fel, mely ingyenessége révén sok hasonló projekt mélyén dobog -- viszont nyilván nem várhatunk el tőle grafikai csodákat; a lányok és fiúk kihozták azért belőle, amit lehetett, hangulatosra sikerült a cucc, a fix 1024x768-as felbontás még 1680x1050-re széthúzva sem csúnya. A zene és a hangok is rendben vannak, ezekkel nincs baj.
És hogy mivel van? Nos, leginkább az irányítással. A játék kötött belső nézetet használ, ami azt jelenti, hogy nem tudsz mozogni, látsz egy képernyőt, és erről tudsz valamely irányba továbblépni. Ez azzal jár, hogy néha már az is egy puzzle önmagában, hogy hogyan juss el az idegesítően sípoló üzenetrögzítőhöz, vagy a széfhez (utóbbihoz tipp: keveredj szembe a csaj fényképével, majd hátra arc). Bevallom, ez engem kissé idegesít, bár végigjátszottam már nem egy ilyen játékot, például a Scrathes című félelmet, de valahogy nem tudom megszokni a dolgot, nekem idegen ez a metódus. Amúgy maga a kezelés egyszerű, klasszikus point ’n click metódus, helyzetérzékeny kurzorral; a készlet eléréséhez az egeret a képernyő tetejére kell vinni, itt jobb klikk a tárgy megnézése, bal a felvétele, majd a fogaskerekes helyen szintén ballal kell akciózni. Érdekesség egyébként, hogy nem lehet mindent felvenni, csak azt, amit a játék adott szakaszában kell felhasználnod.
Akin megbarátkozik az irányítással, és nem rettenti el a kissé avétos grafika, jól szórakozhat, hiszen, ahogy említettem, a hangulat az kiváló – csak tessék felkészülni a felkészülhetetlenre, azaz a nyomasztó, sötét, misztikus hangvételre és némi barnamackóra. Bátrabbaknak éjszakára ajánlom, alvás helyett...
» demó #1 - az 1. fejezet
» demó #2 - az 5. fejezet
A második demót egy Boswell nevű okkultista koma alagsori irodájában kezdjük, ahol megtudhatunk pár dolgot a játék hátteréről, és a széfből kinyerhetjük egy mágikus pentagramma leírását és egyik elemét, hogy aztán egy lélekvesztőn eljussunk a rítus helyére, ahol megfelelő módon aktiválva a jeleket, megszerezhetjük a címbeli négy elátkozott fadarab egyikét. Ez a móka szintén fertályórányi szórakozást ígér.
A játékhoz a készítők a Wintermute motort használták fel, mely ingyenessége révén sok hasonló projekt mélyén dobog -- viszont nyilván nem várhatunk el tőle grafikai csodákat; a lányok és fiúk kihozták azért belőle, amit lehetett, hangulatosra sikerült a cucc, a fix 1024x768-as felbontás még 1680x1050-re széthúzva sem csúnya. A zene és a hangok is rendben vannak, ezekkel nincs baj.
És hogy mivel van? Nos, leginkább az irányítással. A játék kötött belső nézetet használ, ami azt jelenti, hogy nem tudsz mozogni, látsz egy képernyőt, és erről tudsz valamely irányba továbblépni. Ez azzal jár, hogy néha már az is egy puzzle önmagában, hogy hogyan juss el az idegesítően sípoló üzenetrögzítőhöz, vagy a széfhez (utóbbihoz tipp: keveredj szembe a csaj fényképével, majd hátra arc). Bevallom, ez engem kissé idegesít, bár végigjátszottam már nem egy ilyen játékot, például a Scrathes című félelmet, de valahogy nem tudom megszokni a dolgot, nekem idegen ez a metódus. Amúgy maga a kezelés egyszerű, klasszikus point ’n click metódus, helyzetérzékeny kurzorral; a készlet eléréséhez az egeret a képernyő tetejére kell vinni, itt jobb klikk a tárgy megnézése, bal a felvétele, majd a fogaskerekes helyen szintén ballal kell akciózni. Érdekesség egyébként, hogy nem lehet mindent felvenni, csak azt, amit a játék adott szakaszában kell felhasználnod.
Akin megbarátkozik az irányítással, és nem rettenti el a kissé avétos grafika, jól szórakozhat, hiszen, ahogy említettem, a hangulat az kiváló – csak tessék felkészülni a felkészülhetetlenre, azaz a nyomasztó, sötét, misztikus hangvételre és némi barnamackóra. Bátrabbaknak éjszakára ajánlom, alvás helyett...
» demó #1 - az 1. fejezet
» demó #2 - az 5. fejezet
Nem néz ki rosszul, lehet hogy kipróbálom