Returnal előzetes – Halálos körforgás

Tavaly megemlítettem, hogy ez a mostani konzolgeneráció-váltás olyan volt, mintha meg sem történt volna. A Microsoft egyszerűen semmivel nem készült az Xbox negyedik generációjára (Series X és Series S), a Sony pedig, bár két tisztességes címet fel tudott mutatni, ezek mégsem mentek akkorát, mint sokan várták. Abszolút tökéletes, sőt méltó feldolgozás lett a Demon’s Souls, valamint a visszatükröződő felhőkarcolók között is élmény volt Miles Moralesszel hálóhintázni, de végig ott duruzsolt a fülünkben egy hang, hogy ezeket már láttuk korábban. Nem tudom eldönteni, hogy inkább vicces, vagy inkább szomorú-e az a tény, hogy a PlayStation 5 – és vele együtt főként a DualSense kontroller – legnagyobb újításait egy kvázi tech-demo, az Astro’s Playroom prezentálta a leghitelesebben.

Nyugodtan várhatunk még legalább 1-2 évet egy The Last of Us- vagy Uncharted 4-szerű, áll-leejtős, felsőkategóriás játékra, addig azonban érkeznek a „kisebb” címek, valamint az újrakiadások, felhúzott látványvilággal (lásd: Control Ultimate Edition). Talán a márciusban érkező Kena: Bridge of Spirits lesz az első olyan cím, ahol instant dobunk egy hátast az elénk táruló látványtól, ám a tavasz nemcsak emiatt lesz fontos a PlayStation 5-tulajok körében. Jön például a Yakuza: Like a Dragon felturbózott verziója, valamint április végén jelen cikkünk tárgya, a Returnal is. Utóbbi már csak azért is érdekes, mert a Housemarque (Resogun, Nex Machina, Matterfall) azt nyilatkozta, hogy egy alapvetően roguelike játékmenetet kapunk, TPS-be ágyazva, exkluzívan a Sony gépére szánva.

Live. Die. Repeat.

A körítés természetesen változatlanul sci-fi, méghozzá az idegen planétás, és azon minden sarkon veszélybe ütközős fajtából. Erőteljes Lost Planet-utánérzés fogott el az előzetes videókat nézegetve, de itt az egészet megfejelik azzal, hogy minden egyes halál után újraéledünk űrhajónkon, és újra nekivághatunk az adott szakasznak, hátha ezúttal tovább jutunk. Egyesek szerint ez Dark Souls-hozomány, viszont szerintem sokkal közelebb áll az Outer Wilds szellemiségéhez, ahol megadott időn belül kellett felfedeznünk a különféle bolygókat, mielőtt a felrobbanó Nap visszalökött volna minket majd’ félórával korábbra – egy loopba, ami sosem szűnik meg és csak ismétli önmagát. Itt is pont ugyanez a helyzet. Űrhajós főhősnőnkkel rá kell jönnünk, hogy mindez miért történik velünk, a válaszokhoz vezető utat azonban vérszomjas idegen lények állják el, akiknek gyenge pontjait ki kell ismernünk, majd felhasználni ellenük. Ha ehhez hozzávesszük még, hogy az ismeretlen bolygó is folyamatosan változik körülöttünk, láthatjuk, hogy a változatosságra nem igazán lehet panasz. A kérdés csak az, hogy a játékmenet elbírja-e ezt az ígéretes koncepciót?

Darálás felsőfokon

A felfedezés helyett egyértelműen az akció kapja majd a főszerepet. A harcrendszer gördülékenynek hat, a különféle spéci fegyverek mellett pedig bevethetünk robbanóeszközöket és egyedi támadóalkalmatosságokat is. A látvány egészen pofás, bár csak a grafikára alapozni továbbra is meggondolatlanság lenne, hiszen láttunk már az új generációban is elhasalni olyan játékot, aminek a grafikájától majd’ kifolyt a szemünk (igen, rád nézek Godfall!). Az irányításon is sok fog múlni. Látható, hogy a dash kiemelten fontos lesz, de a hátunkra szerelt jetpackkel rövid ideig repülni is tudunk, sőt egy grappling hook-szerű cuccal felhúzhatjuk magunkat adott helyekre, ezzel is meggyorsítva az egyébként is nagyon adrenalindús harcokat. Hogy a vélhetően papírvékony történet mennyire lesz kidolgozva, illetve, hogy maga a Returnal miként állja majd meg a helyét, arra már nem kell sokat várnunk: némi csúszás után, remélhetőleg április 30-án már darálthússá apríthatjuk a gyilkos földönkívülieket!