Az 1996-ban, a Capcom gondozásában megjelent első Resident Evil valami olyasmit indított el, amit egész nyugodtan lehet a túlélőhorror megszületésének nevezni. Bár az alapokat nem a fejlesztők találták ki (rengeteget merítettek például a ’94-es Alone in the Darkból), a sztori, a setting, és maga a játékmenet annyira újnak hatott, hogy azonnal rajongók millióinak rabolta el a szívét. Mikami Sindzsi és csapata egy szempillantás alatt került kult-státuszba, a folytatás pedig szinte azonnal borítékolható volt. A Capcom neki is látott a fejlesztésnek, azonban – és ezt már kevesebben tudják – a játék kb. 80%-nál a kukába dobták az egész addigi verziót, és elölről kezdtek mindent a nulláról. Az indok a mai napig tisztázatlan, bár többnyire a túl nagy mértékű változtatásokat és a jóval életszerűbb játékmenetet szokták emlegetni, mint az elsődleges okokat, amik miatt a projekt megfeneklett.
Valaki aztán csak könyékig nyúlt abba a bizonyos kukába, és kiszedte a félkész játék korai változatát, amit ma már Resident Evil 1.5-ként emlegetünk. A Capcom japán cég, és mint minden japán cégnél, úgy náluk is baromi szigorú szabályok és irányelvek kötik az alkalmazottakat, ezért a játék ezen verziójának a nyilvánosság elé tárása, netán piaci forgalomba helyezése szóba sem jöhetett. Mindössze három példány talált gazdára: kettő magánkézbe, egy pedig egy volt Capcom-alkalmazotthoz került. Az egyetlen, jogilag elfogadott kiskapu a játék napvilágra kerüléséhez az volt, ha valamelyik tag meghal, és ezzel érvényét veszti a szerződésben foglalt kikötés – ez utóbbi 2006-ban be is következett. Ahogy az ekkora értékeknél lenni szokott, természetesen a build valahogy kiszivárgott, méghozzá szépen fel az eBay-re, 125 000 dolláros (kb. 35 millió forint) irányáron. A kód ide-oda vándorolt, majd 8000 dollárért (2,5 millió forint) kelt el és jutott végül egy kisebb rajongói csapathoz, akik nekiláttak kiegészíteni és befejezni az erősen kezdetleges programot, így a többség által egyáltalán nem is ismert epizód zombimódra támadhatott fel.
Ismerős helyeken
A történetről dióhéjban: Raccoon City, 1998. A S.T.A.R.S. csapat tagjai az átélt borzalmak után visszatérnek a városba, és jelentést tesznek a küldetésükről, illetve a birtokon látott szörnyűségekről. Bár maga az épület csaknem teljesen odalett, a romok között talált bizonyítékok a vallomásokkal kiegészítve elegendőnek bizonyulnak ahhoz, hogy az Umbrella végleg lehúzza a redőnyt. A felszámolás alatt álló, kétes hírnevű vállalatot az egész világ megismerte, ám úgy tűnik, hogy az esetet követően minden kezd visszaállni a normális kerékvágásba. Két hónap múlva aztán egyre többen tapasztalnak magukon furcsa bőrbetegségeket. Bár a kormány tagadja az összefüggést a T-vírussal, a betegség gyorsabban kezd terjedni, mint a pestis. Napok alatt ezreket fertőz meg a városban, és láthatóan a halottak sem maradnak halottak – természetesen kitör a pánik és a rettegés.
Már itt megjelenik a 21 éves Leon S. Kennedy, aki azonban az 1998-as Resident Evil 2-vel ellentétben nem megérkezik Raccoon City-be, hanem már eleve a városban van. A rendőrség épületének tetején várja társaival a mentőhelikoptert, ám az csak nem akar jönni. Leonnak így egy új menekülési útvonalat kell találnia, mielőtt a zombik őt is elevenen felfalják. A másik irányítható karakter Claire helyett itt Elza Walker, aki egy szimpla egyetemista, és csak búvóhelyet keresve jut az R.P.D. épületébe. Érdekesség, hogy a fenti képen is látható motoros outfitje a 2019-ben debütált Resident Evil 2 Remake-ben kioldható ruha lett, egyfajta tisztelgésként az alapjáték előtt. Feltűnik még Marvin is, aki jóval tovább húzza (sőt, szinte az egész játék alatt végig segít minket), Ada Wong pedig szintén visszatér, csak épp itt még Linda néven. A G-vírus feltalálója, William Birkin is tiszteletét teszi, ám motivációi jelen esetben kevésbé kidolgozottak, ahogy mutációjának folyamatai sem annyira látványosak.
Átépített játéktér
Az R.P.D. jókora épülete ebben a változatban sokkal nagyobb, mint a Resi 2-ben. Többszintes, és a kialakítása is modernebb, illetve a szobák is sokkal logikusabban követik egymást. Van első, második és harmadik emelet, valamint egy alagsor is, parkolóval. A mozgástér sokkal nagyobb, ami mindenképp piros pontot érdemel. A rendőrséget követő csatornarendszer is valahogy világosabb, jobban belátható lett – itt a krokodilos bossfight ugyanúgy helyet kapott. A laboratórium azonban már jóval több hasonlóságot mutat a végleges változattal. Ha nem is 100%-ban egyezik meg a kettő, de tényleg szinte mindent innen emeltek át a szorgos japán kezek. Ellenfelekből a klasszikus, lomhán mozgó (és kevesebb pixelből is álló) zombikon túl vannak még kutyák, varjak, pókok, de iszonyú bénán mozgó gorillák és félig pók, félig ember hibrid is. Persze a főboss továbbra is Birkin, és az ő különféle mutációi.
A játékmenet pöccre ugyanaz, mint az ezt megelőző és az ezután következő Resident Evil-részekben, azaz különféle tárgyakat kell gyűjtögetnünk, ellenfeleket kilőnünk vagy elfutnunk mellettük, illetve azonosítókártyákat keresgélnünk stb. A gond az, hogy a rajongói csapat, amely nekiállt a Resident Evil 1.5 kipofozásának, eleve egy kb. 40%-os buildet vett át. Emiatt a játék meglehetősen bugos: akadnak láthatatlan platformok, amikre felmászva az életbe nem tudunk többé lejönni. Gondolnád, hogy a visszatöltés majd segít. Aha, csakhogy a játékban egyszerűen nem lehet menteni! A furcsa az egészben az, hogy a lehetőség pedig meglenne rá, hiszen karakterünk megjegyzi egy számítógéphez érve, hogy itt kéne elmenteni a játékállást, csak épp az erre alkalmas funkció hiányzik a programból. Máskor az is elég, ha egy bizonyos pontján futunk neki az adott fal egy részének, és varázslatos módon átteleportálhatunk a túloldalra! Nyilván a cucc oroszlánrészét már mezei rajongók dobták össze a hivatásos fejlesztők helyett, de az komoly visszatartó erő lehet, hogy ha végig akarod küzdeni magad a játékon, akkor fel kell készülnöd rá, hogy menteni nem tudsz.
A Resident Evil 1.5 ma már inkább csak izgalmas érdekességként van számon tartva, mintsem kötelező címként a széria rajongói számára. Sokkal realistább a hangvétele, jóval életszagúbb emberi sorsok bontakoznak ki benne, mint a későbbi epizódokban, és a látványvilága is naturalistább. Valahol érthető, hogy Mikamiék elengedték, hiszen a zombikra kiéhezett fanok (főleg nyugaton) gyomra nehezebben vette volna be ezt a fajta megközelítési módot, mint a Resident Evil 2 monumentálisabb bio-horrorját, de nyugodtan mondhatjuk, hogy az 1.5 még így is igazi kuriózummá vált az évek alatt.
