Kapcsolódó cikkek:

GURPS: Wasteland, mond nektek ez a cím valamit? Vagy az, hogy Vault 13: A GURPS Post-Nuclear Adventure? Nem? Pedig a fejlesztés kezdeti fázisában ezen a címen emlegették azt a játékot, aminek a negyedik részét már epekedve várjuk. A Fallout annak idején az 1988-as, szintén az Interplay által készített, de az EA égisze alatt kiadott Wasteland szellemi örökösének szánták és a ’86-ban kiadott GURPS szerepjáték-rendszerre akarták felépíteni. A végeredmény valami egészen más lett.

Megszületik a világvége

Az Interplay tehát korábbi játékukat szerette volna folytatni, ám a Wasteland jogai az EA-nál maradtak, így csak egy szellemi örökösben gondolkodhattak, amit a GURPS-rendszerre szerettek volna felépíteni időutazással, idegenekkel és dinoszauruszokkal. Hogy mi az a GURPS-rendszer? Nos, a Generic Universal RolePlaying System rövidítése, lesarkítva egy univerzális szerepjáték-rendszer, amiben egyaránt játszható a BattleTech, a Star Wars vagy akármilyen más szerepjáték.

A fejlesztés 1994-ben kezdődött meg. Tim Cain vállalta magára a motor megírását és a játék nagyjának megtervezését. A fejlesztés korai szakaszában azonban az Interplay és a GURPS-ot megalkotó Steve Jackson Games között történt valami. Hogy mi, arról mindkét fél mást állít. A Fallout fejlesztői szerint a Steve Jackson Games számára túl véres és erőszakos volt a játék, így nem engedték a rendszerüket használni, míg a Jackson csapata úgy emlékszik, hogy az Interplay hozta meg a változtatásról a döntést, minden ok nélkül.

Akármelyik változat az igaz, egy biztos, a GURPS-ot leváltotta a házon belül fejlesztett, a Fallout-játékokban mai napig használt SPECIAL-rendszer, ami a strength, perception, endurance, charisma, intelligence, agility és luck angol szavakból állt össze. Közben az Interplay főnöke új, végleges címet adott a formálódó programnak: Fallout.

Épül a Vault

Bár a játék büdzséje a végére három millió dollárra rúgott, a legeslegelején Cain pénz és erőforrás hiányában egyedül készítette el a motort mintegy hat hónap alatt, majd felvettek harminc embert, akik a következő három évben a Fallouton dolgoztak. Amit kis híján törölt az Interplay, amikor megszerezték a Forgotten Realms és a Planescape Dungeons & Dragons jogait.

Csupán Cainnek köszönhetjük, hogy a Fallout akkor nem került a szemétbe. Sikerült meggyőznie az Interplay-t, hogy hadd fejezzék be a munkát, mi több, később ellenállt annak a kérésnek is, hogy többjátékos mód vagy valós idejű harc kerüljön a játékba – a kiadó ezeket a Diablo sikerén felbuzdulva szerette volna beleszuszakolni a játékba.

A Fallout-széria egyik jellegzetessége, hogy egyes szereplőket ismert színészek szólaltatnak meg. Ez alól már az első rész sem volt kivétel, mi több, a narrátor szerepét a mai napig Ron Perlman vállalja magára, de a Falloutban a narráción kívül ő szólaltatta meg Butch Harrist is. Persze valószínűleg örökké a „war... war never changes” („háború… a háború sohasem változik”) sor fog eszünkbe jutni róla a Fallouttal kapcsolatban.

Persze nem Perlman volt az egyedüli ismert színész az első epizódban. Killiant a MacGyverként és Jack O’Neillként elhíresült Richard Dean Anderson szólaltatta meg, míg David Warner (Tron) Morpheusnak, Tony Shalhoub (Monk) Aradesh-nek, Brad Garrett (Szeretünk, Raymond) Harry-nek, Keith David (A dolog) Deckernek, Richard Moll (A Flintstone család) Cabotnak, míg Tony Jay (Ikrek) a mutáns hadnagynak kölcsönözte a hangját.

Mindemellett az Interplay szerette volna megszerezni a játékhoz a The Ink Spots nevű együttes I Don't Want to Set the World on Fire című számát főtémának, ám ez jogi okokból nem jött össze – később a Bethesda megszerezte a Fallout 3-hoz. Helyette ugyanennek az együttesnek a Maybe című dalát licencelték.

Hatások, utalások

Tagadhatatlan tény, hogy a Falloutra rengeteg mű hatott. A Tiltott bolygó ugyanúgy tetten érhető benne, mint az Atomic Age című szuperhősös képregény vagy éppen a Flash Gordon. Természetesen a legtöbbet a Wastelandből merítettek az alkotók, hiszen a Fallout annak a szellemi örököse, de a Mad Max 2: Az országúti harcos és a Fiú és a kutyája című poszt-apokaliptikus filmek szintén nagy hatással voltak az Interplay szakijaira, többek között nyílt utalásokat találhatunk ezekre – az egyik ilyen ugye maga a kutyánk, Dogmeat.

Azonban a Fallout ezek mellett is örömmel utalt vissza híresebb művekre, így például a játékban random helyen és időben felbukkan a TARDIS a Doctor Who-ból (Ki vagy, Doki?), szerezhetünk fegyvert a Szárnyas fejvadászból, vagy ha megöljük Kenny helyettes felügyelőt a Hubban, akkor a következő feliratot olvashatjuk (természetesen angolul): „úristen, kinyírták Kenny-t! Szemetek!” – ahogy azt Stan és Kyle oly sokszor elmondták már a South Park alatt.

Kinyílik a Vault 13

A Fallout 1997-ben látott napvilágot, és hamar belopta magát a játékosok és a kritikusok szívébe. Mindenki imádta a belőle áradó szeretetet és a humort – ami kicsit furcsa egy mindenféle szörnyekkel telezsúfolt, poszt-apokaliptikus világban játszódó játéktól –, tetszettek nekik az emlékezetes karakterek és a tény, hogy a játék az agyat is megmozgatta, nem csak az ember ujjait.

A Fallout két „az év RPG-je” díjat is elnyert, valamint az Academy of Interactive Arts & Sciences jelölte szintén „az év legjobb szerepjátéka” kategóriába, valamint a „kiemelkedő zene és hang” kategóriában – ezeket sajnos nem nyerte meg.

A siker természetesen hozta magával a folytatásokat. Az első részen szintén ügyködő Black Isle Studios műhelyéből egy évvel az első részt követően kijött a Fallout 2, míg 2001-ben a Micro Forté összehozta a Fallout Tactics: Brotherhood of Steelt, de ezt már a 14 Degrees East, az Interplay egyik alvállalata adta ki. Ezt követte az újra az Interplay által elkészített és kiadott Fallout: Brotherhood of Steel, amely a szériában először nem PC-re, hanem konzolra, azaz PlayStation 2-re és Xboxra jött ki.

Közben a Black Isle Studios elkezdett dolgozni a Fallout 3-on Van Buren munkacímen, ám az Interplay bezárta a stúdiót és eladta a Fallout-jogokat a Bethesdának 1 175 000 dollárért (de a Fallout Online jogait megtartották, lett is ebből perlekedés), ám  ez már egy másik történet. A Fallout 3 és folytatása, a Fallout: New Vegas már egy teljesen másfajta játékot tárt elénk, amiben bár a világ és a SPECIAL-rendszer megmaradt, de az izometrikus nézetet leváltotta a belső nézet, Kaliforniából pedig Washingtonba vándorolt a történet.

A klasszikus Fallout (és folytatásai) a mai napig nem csak népszerűek, de elérhetőek és a modern operációs rendszerek alatt is gond nélkül futtathatóak. Másfajta volt, mint a Bethesda féle folytatások, de korszakalkotóra sikerült. A közeledő Fallout 4 apropóján pedig érdemes belekóstolni, vagy éppen nosztalgiázni.