Ilyen pocsék, hőgutás időkben, ha valaki nem éppen egy vízparton mulat, akkor a legjobb meghúzódni egy árnyékosabb szobában, valami indie játékkal. Azok többsége ugyanis nemcsak szórakoztató, de gépigény terén is szerény, így nem változtatja kohóvá a számítógépünket.
Live by the Sword: Tactics (Early Access) – Chibi Tactics
Az indie szintér egyik kimondottan szerethető vonása, hogy nem hazudozik hommage-ról: előre szólnak, hogy imádnak egy adott játékot, és annak egy újabb, esetleg modernebb, vagy valamiben más változatát akarják elkészíteni. A Live by the Sword esetében az ihlető a Final Fantasy Tactics, annyira, hogy még a folyamatosan a semmiben sétáló animációt is átvették belőle, amihez személy szerint mondjuk nem ragaszkodtam volna. Ami a taktikát illeti, csaták előtt megadhatjuk, hogy embereink közül ki vesz részt benne, és melyik 4 különleges képességét viszi magával. De már ez is a harctéren zajlik, nincs külön menedzsment rész, a lényeg a bunyó, természetesen körökre osztott formában. Ezen a téren nincsenek komoly érdekességek (az a többjátékos lehetőségek feladata), lépünk, ütünk, szívjuk a fogunkat a találati esélyeket néha kissé furcsán kezelő motor miatt. Az MI sem mindig áll a helyzet magaslatán, az átlag csaták amúgy sem igazán trükkösek, de a fejezetzáró főellenfélnél jól jött, amikor 1-1 ellenfél valamiért csak úgy elsétált a frontvonalról. Persze korai hozzáférésben ez mind változhat még, remélem előnyére, így a taktika rajongóknak érdemes figyelemmel kísérni a játék fejlődését.
Legends of Kingdom Rush – Elkapkodott birodalom
A Kingdom Rush az egyik legismertebb toronyvédős sorozat. Volt már pár sima része, egyszer a rosszfiúk oldalára is átálltunk, és úgy tűnik, a készítők nagyobb váltást akartak. Az eredmény egy körökre osztott taktikai játék, roguelite elemekkel. Na, utóbbi az, ami nem sikerült igazán jól. Pedig annyira ígéretesen indult a játék. A grafika a megszokott stílusú, az alapból játszható és roguelite módon feloldható karakterek ígéretesek, emellett helyenként ismerősek is, az egyes kalandok elágazó útvonalai is ideálisak ehhez a műfajhoz. A gond a csatáknál kezdődik. Hőseink minden kalandot nulláról kezdenek újra, azaz 1 sima és 1 különleges képességgel. Szintlépéssel két újabb skillel bővülnek a lehetőségeink, ami már tényleg ad némi taktikai mélységet. Azonban a szimpla csaták nehézsége kiegyensúlyozatlan (a rogue-ság varázsa…), viszont ettől eltekintve nem izgalmasak, sőt hamar unalmassá is válhatnak. A csaták közti szándékos és véletlen találkozások némi változatosságot jelentenek, de néha beragad az RNG, és nagyon ellenünk, vagy akár értünk dolgozik a játék. Az utolsó csata a főellenfél ellen frissítően ötletes, de hamar kitanulható a „megfejtése”. A kezelőfelület pedig, vélhetően mobilos okokból, de nem elég informatív, ellenben kissé nehézkes, és nem is pontos. Így én viszonylag hamar elvesztettem a késztetést az újabb menetekre. 70%
LumbearJack – Katamari, a maci
Mivel a játék kinézete és leírása a Katamarira és Donut County-ra emlékeztetett, így örömmel vágtam bele a medverdész kissé furcsa kalandjaiba, hogy megállítsam a gonosz környezetszennyező nagyvállalatot. Ennek módja pedig, hogy mindent szétütünk baltával, például az atomerőművet is. Mi baj történhet? Annyi engedményt azért tesz a játék a zöld-keresztes hadjárat során, hogy a gépeket működtető embereket nem kettébaltázzuk, csak felpofozzuk, amitől rögtön jobb belátásra térnek, és vagy sima természetkedvelővé, vagy valamily popkulturális utalássá válnak. Hogy ez mennyire jó üzenet, azt mindenkinek magának kell eldöntenie. A játék akció-puzzle része viszont sajnos elég gyenge lett. Eleinte kisebb tárgyakat kell elpusztítanunk, hogy fejlesszük a baltát, aztán jönnek a nagyobbak. Hibázni nem lehet, legfeljebb néha nehéz megtalálni az utolsó kis viciket. Néha a baltát tenisz- vagy golfütőre cseréljük, ami kellemes változatosság, és izgalmasabb is, mivel kicsit több ügyességet kíván. De, bár az irányítástól is azt kívánna, sajnos hiába, ezért eléggé nehézkes volt némelyik pálya. Viszont az átvezető kis animációk ismét ötletesek és többnyire mókásak is. Egy könnyedebb, 1-2 órás pihenésnek jó lehet, akciósan. 75%
A Building Full of Cats – Alom luxuskivitelben
Az élet nagy videójátékos kérdései között szerepel, hogy játéknak számít-e egyáltalán egy sétaszimulátor, kattintós vagy éppen rejtett tárgyas cím. Az A Building Full of Cats utóbbi műfajt erősíti: feladatunk mindössze annyi, hogy néhány lakásban megtaláljuk úgy félszáz macska körvonalát a környezetben, vagy azokat a helyeket, amik alatt és mögött némelyikük rejtőzik. A játékidő így elég rövid, kivéve, ha elakadunk. Másrészt a macskák helyesek, némelyik az adott szobához illő dizájnt is kapott, és ha nincs eidetikus memóriánk, pár havonta újra nekiláthatunk a keresésnek, mert úgysem fogunk emlékezni rá, hol bújtak meg a kis galádok. Aki kedveli a műfajt, annak simán megérheti a kb. 600 forintos árát. 75%
Rock 'n' Roll Will Never Die! – Míg a Föld kerek!
Egy kiöregedett rocker, aki újra a rivaldafényre vágyik, és ezért összeszedné egykori csapatát, egy nagy visszatéréshez. Ebből ugyan hihetetlen tragikus társadalmi drámát is lehetne készíteni, de szerencsére a Rock 'n' Roll Will Never Die! inkább a kaland- és vígjáték irányba indult. Leharcolt medvénkkel többnyire sima kalandjátékos rejtvényeket kell megoldanunk. Legtöbbször elég egyértelmű, mit kell tennünk, de azért bőven akadnak a régi szép elborult, közepesen illogikus (bár gyakran szórakoztatóan gügye) megoldásokat idézők is. A zene helyenként nagyon jó, rockos, csak persze elég ismétlődő. A rajzstílus nekem speciel bejött a darabossága ellenére, ellentétben a gyenge, rángatózó animációval. A poénokkal hasonló a helyzet, bőven akadt gyengébb vagy régi, de jópofa is. Ez tipikusan az a cím, aminek jót tesz egy demo, hogy mindenki eldönthesse, megéri-e neki a befektetendő 15 eurót meg 4-6 órát, nem mellesleg itch.io-n akad Windows-, valamint Linux-változat. 75%
Freshly Frosted – Fánkaland
Nem kizárt, hogy létezik már alkategóriája az étel alapú logikai játékoknak, ott van például az Inbento, a Stephen’s Sausage Roll, és az összes kaja alapú Candy Crush-klón. Utóbbiaknál sokkal büszkébb tagja lehet a csoportnak a Freshly Frosted, ami komolyan vette a feladványokat. A fánkokhoz illően 12 doboz 12-12 pályáján kell eljuttatnunk a megfelelően feldíszített édességeket a gyártósor elejéről a végére. Ami egyszerűnek hangzik, és az első 2-3 pályán az is, amíg megtanuljuk az adott dobozra jellemző mechanikát. Aztán elkezd nehezedni, és az utolsó néhányba már elsőre beletörhet a desszertvillánk. Viszont nevéhez illően mindig friss ötleteket kapunk. A játék emellett elég színes és vidám, ráadásul egy (kikapcsolható) narrátorféleséget is kapunk, aki kedves bohóságokat beszél a pályák elején, meg néha biztat minket. 80%
The Looker – Witness me!
Réges rég, a People Can Fly elkészítette a CoD paródiáját, a Duty Calls-t. Egy nagy stúdió (nyilván nem teljes legénységgel), egy rövid kis szösszenetet. Bradley C Lovell Jr ehhez képest rengeteg időt és energiát ölhetett bele, hogy egy kicsit megfricskázza a Witness, és készítői orrát – így hat évvel később. A The Looker ugyanis ugyanolyan útkereső rejtvényeket ad, gyakran kissé extrémebb megoldásokkal, mégis, néha elég nehéz fejtörőkkel, sőt minijátékokkal és pár rejtett poénnal, meg egy hihetetlen és mélyen filozofikus fordulattal, lezárásként. Attól függően, hogy mennyire áll rá az ember agya, 2-4-végtelen óra szórakozást vagy frusztrációt biztosít, és ami a legjobb hír: ingyen. Ezért aztán érdemes mindenkinek kipróbálnia. 85%
Attól tartok, augusztusra is marad a forróság, de remélhetőleg maradnak az érdekes apróbb játékok is, így tovább tarthat a hot indie summer.
