A Planet Zoo három eddigi kiegészítője, Ausztrália, Dél-Amerika és a sarkvidék után immáron a vízi állatok is megkapták a maguk idejét a rivaldafényben, egy önálló, dedikált csomagban. De ha vízi állatok címén cápákra, delfinekre vagy akváriumokra számítottál, akkor le kell törjük a lelkesedésed – királypingvin, szürkefóka, óriásvidra, törpekajmán és a gyémántteknős bővíti a felhozatalt, ők lesznek az új bemutatkozók. Utóbbi a méreténél fogva ráadásul csupán a terrárium dísze lehet, hasonlóan a kígyókhoz és a különféle rovarokhoz. Félre ne értsétek: az új érkezők nagyon is passzolnak az összképbe, és egy hatalmas tátongó lyukat tömnek be az állatkertek felhozatalában.
Minden relatív
Persze a “csak” szócska a Planet Zoo esetében mindig vastagon idézőjelben értendő, hiszen egy egészen elképesztő, 170 darabból álló dekorációs készlet is a pakk része. Ez a tundrán és a dzsungelben élő állatoknak hozza a legtöbb újdonságot, és természetesen nemcsak az új pakk jószágai örülnek, ha ezekkel díszítjük lakhelyüket. Továbbá egy időzített kihívást is kapunk, melynél egy félkész állatkertben kell adott időn belül teljesítenünk a célokat, hogy minél nemesebb fémből kézült csillagot zsebelhessünk be virtuális vállveregetésként – külön nehezítésként ezúttal a tereprendezésre sincs lehetőségünk.
A látszatra kevés állatka egyébként igen sok hozadékkal jár: saját személyiségük és igényük továbbra is kidolgozott, animációk és a modellek még mindig gyönyörűek, víz alatti viselkedésükön pedig meglátszik, hogy sokat foglalkoztak velük a fejlesztők – az igazi sztárok az öt közül a királypingvinek, a vidrák és a szürkefókák. Jómagam egyetlen lakóhely berendezésével is képes vagyok órákat elszöszölni, így a külön igényekkel rendelkező jószágok életterének egyszeri felhúzása is tartalmas munkát jelent, aminek végeztével persze örömmel csodálom virtuális állatkertem új lakóit, ahogy belakják az egészet.
Idegen vizeken
A Planet-játékok kiegészítőivel mindig egyetlen gondom akad: a játék körforgása, mechanikája nem változik, “csupán” tartalmi injekciót kapunk. Így az újdonságok kimerülnek abban, hogy megépítjük/megcsodáljuk azt, amit hozzáadtak, de új kihívás alig, vagy egyáltalán nem akad bennük. De ez sem feltétlen negatívum, hanem inkább műfaji sajátosságokból adódik, és csak azért említem meg, hogy még véletlenül se számítson senki valami nagy különlegességre.
Mint minden Planet Zoo-kiegészítő esetében, az embernek folyton az az érzése támad, hogy ennyi még nem elég, ami valahol azért jó hír. A kérdés persze az, hogy a kiegészítő megéri-e a pénzét? A tíz eurót állatonként kettőnek számolhatjuk, ami talán nem sok, pláne, hogy ezekkel komoly munka volt, nem a már létező animációkat hasznosították újra. Persze nem ez a valódi mérce, hanem mivel pusztán tartalmi bővítményről lévén szó, így ezúttal is azt érdemes szem előtt tartani, hogy mennyi időnk van, amit a játékkal tölthetünk. Ha csak időről-időre kerül elő, akkor talán érdemesebb megvárni egy leárazást, a keményvonalas rajongóknak viszont gyakorlatilag kötelező.
