A Tau még február végén jelent meg, hogy a nagyobb jó nevében birtokába vegye a bolygót, november közepe táján pedig beugrottak az eldák is, hogy szembenézzenek a végzetükkel. És mint eddig is, minden faj esetében, a nagy és nemes tervek kivitelezésének egyik első lépése minden más frakció kiirtása – aztán jöhetnek a további békés harcok a küldetések teljesítéséhez. Végtére is ez a WH40K lényege.
Tau
Bár elméletben a Tau fegyverek kiválóak, a játékban nem érződik különösen durvának a sebzésük. Sőt, némelyik korai egységük elég gyenge, ha nem pont hozzájuk illő ellenfelet kapnak. Ezt azonban hasznos extrákkal pótolják: rengeteg egység képes vízen járni, a robothacukák fejleszthetőek, a harci járművek rakétákkal bővíthetők, és szinte minden harcosunk használhat drónokat. Ezekből ugyan többféle is kifejleszthető a komoly, összetett stratégiákhoz, de néha egyszerűbb szimplán rengeteg harci drónt bevetni. A sebzésük egész jó, és a gép szereti őket pofozni a teljes értékű egységeink helyett, főleg, ha eléjük állunk velük, megduplázva a célpontok számát. Az általában alacsony életerejű csapatok miatt erre szükség is lesz.
Stratégia terén bőven akad kifejezetten a Taura szabott elem: a befolyást (amit amúgy szinte csak hősökre és boltokban költhetünk el velük) becserélhetjük minden más erőforrásra, akár lakosságnövelésre is. Emellett golyófogónak szolgálatunkba állíthatunk egy-egy független lényt, és leépíthetjük az ellenfelek morálját. A Tau összeségében elég rugalmas faj, így legtöbb helyzetben boldogulhatunk vele, bár sokszor hiányzott a nyers erő érzése, amíg nem jutottam el a magasabb szintű páncélokig.
Mestervilági eldák
Az űrelfek szépen hozzák a formájukat, mert már az első egységeik is méretes pofonokat képesek kiosztani, de nem mind állják olyan jól az ütéseket. Cserébe viszont elég mozgékonyak, és sokuk a támadás után is képes még (le)lépni. Ráadásul a kutatással rájuk rakható extra páncéllal már egész jól boldogulhatunk, főleg a későbbi harcosaikkal.
Stratégiai szinten viszont brutálisan komoly változást hoztak. Minden térképen található több-kevesebb Hiperháló kapu. Kisebb (később lenullázható) befolyásért cserébe bármelyik üres kaput aktiválhatjuk, és utána egységeink bármely másik kapuból oda ugorhatnak. Ezért, ha az ellenfeleink eldák, elég fontos az elpusztításuk, ha pedig mi játszunk az „elfekkel”, akkor a megvédésük lesz az. Már csak azért is, mert ezekre építhetünk városokat, sőt akár az ellenfél hátsó kertjében is elhelyezhetők, ha szeretjük a kockázatot. Szerencsére a nagyobb csapatmozgáshoz eleinte túl magas az utazási költség, és csak a 10. szinten fejleszthető ki a BKV bérlet. De a középjátékban már nagyon hasznos az átcsoportosításokhoz, ahogy a küldetések elszórt ellenfeleinek levadászásához is ideális.
40 000 apró frissítés
A Warhammer 40,000: Gladius – Relics of War kiadása óta, ha jól számolom, 4 teljes faj jelent meg DLC-ben, illetve négy kisebb kiegészítő is érkezett. Egyfelől jó, hogy fejlődik és bővül a játék, másrészt jelenleg 80 euró körül van a teljes csomag, ami elsőre kissé ijesztő, már-már PS5-árazás… Igaz ezért elég sokat is kapunk mostanra. Ráadásul a fejlődés tagadhatatlan. Számos frissítés érkezett már, rengeteg egyensúlyozással, javítással, fejlesztéssel. Korábban problémám volt, hogy nem lehet WASD-vel kezelni a térképet; már testre szabható az irányítás. Problémám volt az is, hogy a játék nem nézi az összes fegyver lőtávját, így sebzést veszítünk, ha rábízzuk az útvonalkeresést; most már a CTRL lenyomásával „célozva” az ellenségre, a lehető legnagyobb össztüzet kapja (azért egy visszavonás így sem ártana a kisebb elcsúszások miatt). Problémám volt az „inváziós” küldetések alatt 2-3 körönként random helyekre ledobált ellenségek felderítése; ha előbb minden más frakciót legyakunk, a teljes térkép láthatóvá válik, így könnyebben levadászhatjuk őket – bár ez a küldetéstípus még mindig elég idegesítő. Úgy tűnik, még az AI is fejlődött az elmúlt évben. Ezek szerint a Proxy Studios egyetlen elmaradása, hogy a lexikonban még mindig nincsenek dögös festmények, de ebbe még nekem sem könnyű sorstragédiát belelátni.
Összességében viszont a helyzet nem sokat változott. Az új fajok játékmenetbeli eltérései érdekesek, az egységek úgy néznek ki, mint az asztali változatban, a grafika és hang minősége a megszokott. És egyszerűen nem létezik konkurens WH40K Civilization. Szóval, ha valakit komolyabban érdekel az egyik új faj, akár már most is érdemes belevetnie magát a mészárlásba, vagy kivárhatja a nem túl messzi karácsonyi akciókat, amiknél már nem maradhat semmiféle kifogás.
