Márciusi teljes játék: Castlestorm

A tower defense műfajban mi, magyarok is otthon vagyunk – tessék csak szépen visszagondolni a Defenders of Ardaniára –, így aztán nem meglepő, hogy Zen Studios (akiknek történelméről Dzséjt kolléga írt remek cikket) a flipperjátékok után ilyetén munkálatokba kezdett, és betyáros hajrával rögtön be is ásta magát az élmezőnybe. A Castlestorm ugyanis 2013 egyik legkellemesebb meglepetése volt, egy aranyos mese, remek körítéssel, magyar nyelvvel és nehezen felejthető játékmenettel.

Mint minden jó mesében, ebben is akad egy hős, és Sir Garethnek hívják. Nos, Sir Gareth népe és a távoli észak vikingjei ősi ellenségek, a történetünk kezdetén pedig épp ez a viszály éled újjá. A háttérben ármánykodó tanácsos, a hebehurgya király és az őrült feltalálóként is felfogható szerzetes közösen szövik tovább a cselekmény hálóját – ám a hangsúly nem a fordulatokon lesz, mert a bájos, rajzfilmszerű közeg nem hazudtolja meg magát, így aztán két perc alatt kiszúrod, hogy ki a fő gonosztevő, és teli szájjal vigyorogsz a botlásokon, vagy az idiótábbnál idiótább poénokon.

Kezdjük talán ott, hogy a Castlestorm ügyesen mixeli azokat az elemeket, amelyek az elmúlt években letarolták a flashjátékok piacát, lásd az Angry Birds-féle katapultozást, a beat' em upok csépelését vagy a várfoglaló játékokat. Egészen pontosan ez úgy fest, hogy egy-egy erődítmény áll a pálya két oldalán, és a kapuk fölé szerelt katapultokkal mindenféle vicces, ám igencsak hatékony lövedékeket hajigálnak át a szomszédba. Birkát, sast, vaddisznót, robbanó almát, mágikus főzeteket ugyanúgy, mint hagyományos dárdát, és persze rengeteg követ. Mindeközben mindkét fél katonákat indíthat útnak, hogy az ellenség várkapuját szilánkokra zúzva megszerezzék a zászlaját. Nyerni ugyanis többféleképpen is lehet: nyilván a vár talajszintig történő bombázása adja magát, ugyanakkor az említett zászló ellopása és annak saját erődítményünkbe történő szállítása is jó ötlet. A két módszer természetesen veszélyeket is rejt, néha óhatatlanul is belesétál egy-egy saját egység a lövedékzáporba, és ilyenkor maximum annyit mormolhatunk, hogy bocsi, mert a baráti tűz ugyanúgy sebez, mintha az ellenfél állítana nyilat a kobakjába. Azt se felejtsük, hogy a stratégiai és kőhajító szálon kívül még varázslatokat is tartalmaz a Castlestorm, és utóbbiak közül a vár urának a harctérre történő teleportálása egy újabb fejezetet nyit a hadviselés ágán. A fejleszthető hőst az A-D gombokkal bírhatjuk mozgásra, a W-vel ugrándozhatunk, az S pedig a pajzsot tolja elő. A kétféle kardos támadás (jobb egérgombon van az erősebb) mellett bizony még nyílvesszőket is eregethetünk a SHIFT billentyű közreműködésével.

Amit szabad Jupiternek...

A játékmenet ügyesen egyensúlyoz a lehetőségek között, a hős és a katonák például nem rúghatják szét a várat, mert különben minek a katapult, ugye. Ugyanakkor a hérosz törheti az utat a zászlóig, de nem ragadhatja el, mert akkor a katonákat tenné feleslegessé. Amennyiben a saját Herkulesünket kizavarjuk takarítani, a katapult lesz inaktív. A hajítógép sajátossága, hogy extra pontot kapsz minden fejlövésért, és ha zsinórban öt ilyen találattal sikerül a KillStreak mutató feltornászni, akkor néhány másodpercig az eszköz átkapcsol pusztító üzemmódba, és ami a csövön kifér alapon megállás nélkül zúdítja a lövedékeket. Amúgy természetesen minden töltethez saját újratöltési idő is tartozik, minél komolyabb a löket, annál magasabb értékkel, és azt se felejtsük megemlíteni, hogy nem a teljes arzenált lehet bevinni a következő pályára, hanem mindenből – lövedék, bakák, varázslatok – csak ötöt. A játék kapcsán gyakran hangoztatott humor pedig leginkább akkor jelenik meg, amikor egy birka beszorul a katapultba, vagy kínos hasmenés üti fel a fejét a hadseregben, netán sztrájkba lépnek a lovagjaink, kevesebb baráti tüzet és több megbecsülést követelve. Nos, ilyenkor a vizuális gegek mellett az adott részleg kiesik a lehetőségek közül, és a következő pályát nélkülük kell teljesíteni.

Tervezz várkastélyt!

A pályán megszerzett pontszámoknak különleges jelentősége van, példának okáért a lövedékfajták, és a katonák mellett a saját bajnokunk (hős) is ebből az összegből fejleszthető, ahogy amúgy minden miskulancia kibontásáért szintén csengetni kell. A kiképzőhelyek és bónuszokat adó termek adják aztán azt a kirakóst, amit a játékban várnak nevezünk. Természetesen te is megtervezheted a saját palotád, és ennek az esztétikai vonzatokon kívül, sokkal nyomosabb oka van. Az erődítményeket ugyanis statikailag pontosan lemodellezték, így aztán minden találat után megroppan egy oszlop, kimozdul a fal, és örvendetes lenne, ha nem dőlne a fejünkre egy kósza kőgolyóbis nyomán. A túloldalon viszont épp ez a cél, meggyengíteni a támpilléreket, hogy a magasabb szintek kártyavárként omoljanak az alsókra. Nem véletlen az sem, hogy a vidék fölé magasodó erődítményeket keresztmetszeti ábrázolásban látjuk, hisz az egyes szobák/termek pusztulásával a vár nem csupán fizikailag gyengül, de az adott helyiség a továbbiakban a funkcióját is elveszti, és mondjuk attól a bónusztól már búcsút lehet venni.

Tartós lejáratra!

Az oldalra scrollozós technika lehetővé teszi, hogy ne csak egy képernyőnyi területen koncentrálódjanak az események, miközben még bele is nagyíthatunk a küzdelembe. A látvány nagyon barátságos, tulajdonképpen úgy sikerült megragadni a középkori hangulatot, hogy egyszerre legyen meseszerű, vicces, de közben mégis megmaradjon a stratégiához szükséges komolyság. A pusztítás, a falakat megropogtató kőzápor abszolút rendben van, és a kreativitásra sem lehet panasz, szamárháton csatába induló lovagok, griffmadarak és gólemek sorjáznak elő a falak közül. Ami a pályák változatosságát illeti, okosan osztották be a javakat, mire minden egységet, varázslatot és egyéb nyavalyát kibontunk, még akkor is lesz tartalék a játékban - vagy az elérendő célok változnak, vagy a pályaelemek tartogatnak egy jóféle csavart – vár fölé nyúló terasz, barlangszerű képződmények is előfordulnak. No, meg van némi bónusztartalom felhalmozva a farkasok, pulykák és vaddisznók levadászását célzó missziókban. Amikor pedig a lovagok és vikingek oldaláról is sikerül felgöngyölni a főszálat, jöhetnek az olyan játékmódok, mint a Túlélő, a Hős Túlélő és a Csata. A többjátékos üzemmód sem maradt ki, osztott-képernyőn, és Interneten éppúgy lehet osztani a másikat...  

Az irányítás – noha az alkotás először Xbox 360-ra jött ki – nem követeli meg a gamepadet, sőt, tapasztalataim alapján lényegesen könnyebb az egérrel vitézkedni, különösen a célzásnál. Vannak ugyan gyorsbillentyűk a rétegek - katonák, varázslatok, lövedéktípusok - közti váltáshoz (SHIFT-CTRL, Q-E), de itt is az egér lesz a nyerő. Apropó varázslatok, a gyógyító, védekező liturgia mellett létezik egy a teljes pályát letaroló mágia is (Védekező szellem), amit érdemes a leghúzósabb szakaszokra tartogatni. Jellemzően a gyors győzelem kulcsa az öt fejlövést követő kőzápor, noha ezt a láncot csak megfelelő odafigyeléssel lehet összehozni - nem is annyira a pontosság, mint inkább a megfelelő időzítés a kulcs (nem kell mindig egyből lőni, ha feltűnik valaki a szomszéd kapuban, különben sosem lesz 5 forró célpontunk).

Tényleg ütős!

Melléklet kategóriában illik dicsérni még a sánta lovat is, ám a Castlestorm tényleg az utóbbi idők egyik legjobbja, ráadásul magyar fejlesztők tollából született. Pörgős, színes, vicces kis jószág, rengeteg lehetőséggel, és bő tartalommal. A meseszerű körítés se ijesszen meg senkit, 6-99 éves korig garantált a szórakozás, bár ha a százéves nagyapó rámozdulna, azért őalóla se rúgjátok ki a széket!

 KERESD MÁRCIUS 12-TŐL AZ ÚJSÁGOSOKNÁL!