Aki régebb óta követi már az oldalt, az tisztában lehet vele, hogy nagyon odavagyok a horror műfajért. Legyen szó filmekről, játékokról vagy bármi egyébről, engem azonnal meg lehet venni akármivel, ami kapcsolódik a horrorhoz. Ez azzal jár, hogy nagykanállal fogyasztom természetesen a horrorfilmeket is, amiknek többsége még évek múltán sem jut el nemhogy a hazai mozikba, de DVD vagy Blu-ray kiadásba sem. Éppen ezért arra gondoltam, elindítom a Para-Péntek rovatot, amiben rendre három olyan horrorfilmet mutatok be nektek, amiket nem biztos, hogy ismertek, viszont a műfaj rajongóinak érdemes lehet rájuk nézni – kezdjük is a heti csemegékkel!
The Last Thing Mary Saw (2021)
1843-ban járunk, mikor is egy Mary nevű nemes hölgyet épp kihallgatnak otthonában, miután az egész családja bizarr körülmények között elhalálozott. Mary (Stefanie Scott) mesélni kezd, és három fejezeten keresztül "Isten szolgái" mellett kibontakozik előttünk is, hogy mi történt az elmúlt napokban. Tiltott kapcsolatba kezdett a család szolgálólányával, Eleanorral (Isabelle Fuhrman), amiért Mary szülei egy öreg, hátborzongatóan rideg asszony (Judith Roberts) segítségét kérték. Szerinte "korrigálni" kellett a helyzetet, ami lényegében száraz rizsen/kukoricán való félnapos térdepléseket jelentett. Ám a szerelemnek semmi nem szabhat határt, és Mary titokban ugyanúgy találkozgatott Eleanorral, mint korábban. Benne volt a levegőben, hogy ennek csúnya vége lesz, ám egy váratlan tragédia, és később egy idegen (Rory Culkin) látogatása még borzalmasabb események láncolatát indította el. Talán maga a Gonosz állt a háttérben?
(Forrás: IMDB)
Meglehetősen lassú, kimért horrorfilmmel állunk szemben, ami leginkább a The Witch atmoszféráját idézi vissza. A zene valami eszméletlen csodálatos és fenyegető egyben, a színész játék pedig nagyszerű. Judith Robertstől alapjáraton kiráz a hideg, és itt is nagyon nyugtalanító minden jelenete. Isabelle Fuhrman a 2009-es Az árva (The Orphan) című filmből lehet ismerős, ahol Esther-t alakította - szépen felnőtt azóta. Rory Culkin (A sötétség gyermekei) feltűnésére mondjuk egyáltalán nem számítottam, de ez az ember egy nyúlfarknyi mellékszerepben is zseniális. A befejezés korrekt, a The Old Lady of Bethabara története hidegrázós, a stáblista alatt futó képsorok + a zene pedig még egy jóideig benn tartanak a komor, nyomasztó hangulatban.
The Feast (2021)
Egy tehetős család vacsorára gyűlik össze egy walesi hegyvidéki birtokon. A család két vendéget hív meg estére, egy üzletembert és a szomszédos földművest, akikkel üzletet akarnak kötni a közeli vidéken lévő bányákat illetően. Csakhogy a hely állítólag el van átkozva. Még ugyanazon a napon egy fiatal lány, Cadi érkezik a családhoz, hogy besegítsen a vacsora elkészítésében. A lány egyre furcsábban kezd viselkedni: látszólag barátságosan közeledik a családtagokhoz, ám közben sötét gondolatok járnak a fejében. A vendégek megérkeznek, a lakoma kezdetét veszi, de ezt az éjszakát egyik házban tartózkodó sem fogja elfelejteni.
(Forrás: The Mary Sue)
Walesi horrorról van szó, amiben a legfurcsább maga a walesi nyelv, ami első, de még második hallásra is elég fura, tekintve hogy Wales amúgy az Egyesült Királyság tagországa. Kimért, lassú film a The Feast, ami a végére eléggé elborul, bejön némi gore, erőszak, gyilkosság, szóval csak a szokásos. Viszont nekem nagyon tetszett, hogy az egész koncepció mögött mitológiai háttér húzódik. Eleve a lakoma miatt valamiért végig az ókori Harpagus járt a fejemben, aztán redditen olvastam, hogy amúgy - micsoda meglepetés! - a walesi mitológiából merít a film, azon belül is Blodeuwedd legendájából. Ezáltal pedig az apróbb részletek is értelmet nyernek, mint például hogy miért vizes Cadi haja, mikor először a házhoz ér. Nem az elmúlt évek legjobbja, de simán a jobb próbálkozások közé tartozik. Ha meg tudtok barátkozni a lassabb tempóval, akkor érdemes adni neki egy esélyt. Jó étvágyat hozzá!
Lake Mungo (2008)
Ararat, Ausztrália. Egy napon a 16 éves Alice Palmer nyom nélkül eltűnik. Sem a szülei, sem a barátai nem tudnak hollétéről, ezért a rendőrség bevonásával átfésülik az egész környéket - eredménytelenül. Szakértők szerint a lány a közeli tóba fulladhatott bele, a megállapítás pedig néhány napon belül bizonyosságot is nyer, mikor előkerül Alice holtteste. A szülők ezután furcsa dolgokat észlelnek otthon: mintha egy árny jelenne meg a felállított kamerák felvételein, amely kísértetiesen emlékeztet halott lányukra. Vajon tényleg ő lehet az?
(Forrás: Strange Harbors)
A Lake Mungo minden idők egyik legjobb áldokumentum-horrorja. És ne az "ide-oda rángatom a kamerát" found footage -félékre tessék gondolni, hiszen itt interjúkat és archív felvételeket láthatunk bevágva, ami inkább kelti egy TV-műsor hangulatát. Bár az állítólagos szellemfelvételekről kiderül, hogy nagyrészük hoax, később előkerül néhány éjszakai felvétel is Alice-ról, méghozzá a Mungo-tó környékéről. Mikor a szülei felfedezik, hogy mi van a valamiért egy fa alá eltemetett mobiltelefonon, az minden idők egyik leghatásosabb jumpscare-jelenete. A Lake Mungo nem egy könnyű film. Már az első 10 percben tisztában vagyunk a tragédiával, és azzal, hogy Alice halott (fogalmam sincs, mikor tudom kitörölni az emlékezetemből AZT a bizonyos fotót róla), ugyanakkor a Palmer-család nem adja fel a reményt, hogy lányuk lelke talán valamiképp mégis velük maradt még. Ezért a Lake Mungo egyszerre családi dráma és paranormális horror egyben, hátborzongató atmoszférával és egy igen elgondolkodtató lezárással.
Köszi a figyelmet, a jövő héten ismét jövök három filmmel!
