A hardvertesztelésben a legnehezebb mindig az, amikor egy olyan kaliberű eszköz kerül a kezedbe, amit szíved szerint a kipróbálást követően sohasem adnál vissza, de mégis eljön az a pont, mikor vissza kell állítanod a gyári állapotba, és nehéz szívvel átadni a futárnak. Az MSI gamer laptopjainál sokszor éreztem már így, de eddig talán egyiktől sem volt olyan nehéz megválni, mint a GP66 Leopardtól.
Az általam tesztelt Leopard (mely tulajdonképpen az UH típusú, 800-900 000 körül mozgó modell kistestvére) tartalma ugyanis az 512 GB-os SSD, az i7-10870H processzor és a 16 GB DDR4-es memória mellett egy RTX 3070-es videokártya volt, ami amúgy sem lenne olcsóság, jelenleg viszont durván 400 000 körül mozog. Ha azt veszem, hogy magát a gépet 600 000-700 000 körüli árakon találtam a különböző webshopokban, egy dolgot máris kijelenthetünk: ha a videokártya mellé számolom a konfiguráció többi elemét, illetve a tényt, hogy alapvetően egy felsőkategóriás gamer laptopról beszélünk, a burok alatt meglapuló vas jelenleg kimeríti a rablás fogalmát, amire ráerősít az is, hogy számos oldalon már csak a kifogyott árukészletről értesítő feliratokat találtam a rendelés gomb helyett.
Átlagos megjelenés alatt pusztító fenevad
Megjelenését, kialakítását tekintve a Leopard nem egy különösebben hivalkodó példány. Gamer laptopnak megfelelően szögletesebb, formásabb kialakítást kapott, mint egy sima notebook, ám számos tavaly tesztelt modellel szemben nincsenek rajta felesleges dizájnelemek. A külsővel kapcsolatban az egyetlen problémám egy kényelmi funkció volt: gyakorlatilag, ha nem makulátlanul tiszta, hideg kézzel (vagy valamilyen védőeszközzel) értem a géphez, rögtön zsíros kézlenyomatok jelentek meg rajta.
A képátló természetesen 15,6”, a billentyűzetkiosztás angol, a kamera szokás szerint a kijelző tetején kapott helyett, ami 144 Hz-es és vékonyított kialakításával mondhatjuk, hogy az MSI-tól várt színvonalat képviseli. A laptop méreteit tekintve 358x267x23.4 mm-es, súlyra pedig alig 2,38 kg. A töltő helye és a HDMI csatlakozó hátul kapott helyet a TCP csatlakozó és egy USB-C csatlakozó mellett, bal oldalra egy USB 3.1 és jack bemenet, jobb oldalra pedig két további USB 3.1 port került, ezzel pedig az utóbbi időkben a Leopard lett az első notebook, ami nem használt még mindig indokolatlan USB 2.0-kat. Egyedül az akkumulátorral kapcsolatban voltak fenntartásaim, ugyanis amíg számos tavaly tesztelt gamer laptop 99 Whr körüli kapacitásokkal dolgozott, hogy bírja a gyűrődést, addig a GP66 csak egy 65 Whr-es aksit tartalmaz.
A tesztelés során számos különböző, az utóbbi időben megjelent játékot kipróbáltam a gépen, illetve szokásos benchmarkomat, az Ashes of Singularityt is elővettem. Utóbbiban ezúttal nem fogtam vissza magam: mindent maximumra húztam, a Benchmark pedig a legdurvább zuhanáskor is 50 fps felett, de többnyire inkább 60-70 fps körül mozgott. Hasonlóan jól muzsikált a Days Gone is: minden beállítását maximumra húzva vígan 100 fps felett futott. Ezen a ponton tűnt fel, hogy mennyire csöndes az Leopard hűtése: az utóbbi időben tesztelt Dell vagy Huawei modellekhez képest persze hangos volt, de a kapacitást számításba véve meglepően halkan duruzsolt.
A csendes üzemnek azonban volt pár hátulütője: egyrészt a GP66 érthetetlen okból elsősorban a két oldalán engedi ki a forró levegőt, melynek hatására legalább 20-30 centis távolságot kellett tartanom az egérrel, hogy ne érezzem a perzselő nyári hőséget a kezemen. Másrészt pedig a hűtés alapból nem teljes kapacitáson fut: a maximális felpörgetéséhez vagy egy Fn billentyűkombóra van szükség, vagy a laptopon alapból telepített applikációk konfigurálására. Márpedig a felpörgetett hűtés komolyabb játékok esetén bizony kötelező, máskülönben féltem, hogy a billentyűzet feletti részen egy ponton túl akár a gamerkedéshez szükséges nasit is meg tudnám sütni magamnak. Sajnos a maximumra tolt hűtés kiüti a gép egyik erősségét is, a szokatlanul jó hangzást, melynek mélysége, hangszintje sokkal szélesebb skálán mozog, mint más, mostanában tesztelt laptopokon, viszont a felpörgetett hűtés mellett már elengedhetetlen volt vagy egy erősebb külső hangfal, vagy egy nagyon jó zajszűrővel ellátott headset.
Csak bírja szuflával
De vissza a tesztjátékokra! Ezek után sort kerítettem a Metro Exodus: Enhanced Editionre: a Hairworks és a VSync kikapcsolása mellett minden beállítást maximumra toltam, majd beállítottam 1080p-re a felbontást, és imádkoztam, nehogy tócsává olvadt formában kelljen visszaadnom a laptopot. De nem volt ilyen gond, a játék 60-70 fps körüli sebességgel futott. A Cyberpunk 2077-ben ezután már bátran mertem az ég adta világon mindent a legmagasabbra csavarni: ott 50-60 fps körüli teljesítményre volt elég a vas.
Ár-érték arányát tekintve, figyelembe véve, hogy az alapértelmezett hűtés zajával még irodai, iskolai környezetben, kávézóban is zavartalanul használható, a GP66 Leopard UG akár egy tökéletes választás is lehetne – ha nem lenne ott az akkumulátor problémája. Ahogy kihúztam a tápot, a játékok sebessége durván a felére zuhant a pörgő hűtés mellett, a rögtön aktiválódó energiatakarékos mód miatt, ráadásul aktív hűtés mellett a teljes töltés még úgy is, ha nem futott semmi, alig 50 percig bírta. A helyzet pedig nem volt sokkal jobb akkor sem, ha az erősebb hűtést kikapcsoltam; ebben az esetben, ha nem futott semmilyen aktív program, sem Skype, sem Chrome 10+ megnyitott oldallal, alig 3 órás élettartamot jósolt a Windows, ami intenzív használathoz nem feltétlenül a legoptimálisabb. Ám ettől eltekintve, ha valaki egy kimondottan erős, lényegében bármilyen jelenlegi játékkal vígan megbírkozó gamer laptopot szeretne, a GP66 Leopard 10UG gyakorlatilag egy tökéletes megoldás.
