Lost Planet 3 előzetes - Fagyhalál?

A Lost Planet: Extreme Condition az Xbox 360 egyik korai meghatározó címe volt, melyet később PC-re is elhozott a Capcom, méghozzá úgy, mint az első igazi DX10-es játékot. A folytatástól sokat vártunk, de sajnos hiába, a harmadik részt pedig bejelentése óta nem tudjuk hová tenni, hisz annak ellenére, hogy hangulat terén alkotók visszakanyarodtak a gyökerekhez, a játékmenet látszólag már nem tartalmazza azokat a régimódi elemeket, amik sok rajongó kedvencévé tették a Lost Planetet.

Nos, a kánikulai hétvégét volt szerencsénk az E.D.N. III-on tölteni, a fagyos kirándulás pedig egyáltalán nem tűnt elvesztegetett időnek, és nem csak a kellemes, havas helyszínek miatt.

A múlt árnyai

A Lost Planet 3 főszereplője a 82 éves Jim Peyton, de mielőtt megijednétek, hogy a programban a pürésített aszalt szilva elfogyasztása a legnagyobb kihívás, megnyugtatásul közöljük, hogy a történet valójában egy visszaemlékezés, melyből kiderül, hogy az öreg, halállal farkasszemet néző Jim hogyan keveredett a fagyott bolygóra. Az idős férfire a játék nyitójeleneteiben ráomlik egy barlang, fiatal és szép unokája pedig, bár erős lány („Pont, mint az anyád!”), képtelen kiszabadítani a sziklák alól. Így aztán Peyton arra kéri, hogy hallgassa meg gyónását, s már repülünk is vissza a fél évszázaddal korábbi E.D.N. III-ra.

A bolygó történelmének ezen pontján az akridoknak nevezett bogárszerű faj még állandó fenyegetést jelentett a telepesekre, és a NEVEC sem volt több egyszerű munkáltatónál, mely az idegen lények testében és a föld alatti barlangokban található termálenergia kitermelését tűzte ki céljául. Hősünk pedig semmi mást nem akar, mint megtollasodva hazatérni a Földre, hogy szeretett feleségével, Grace-szel új életet kezdhessen -- ám mint azt már minden bizonnyal kitaláltátok, ez nem lesz egyszerű feladat, mert az akridokon túl valami más sötét erő is befolyásolja Peyton sorsát.

Dead Space hár.. JA VÁRJ!

A Lost Planet 3 játékmenete nagyon eltér az előző két epizódétól. A 2006-os első rész ugyebár inkább volt arcade lövölde, mint klasszikus értelemben vett TPS-akció, a Lost Planet 2 pedig egy négyfős kooperatív shooter lett, mely a Monster Hunter-sorozat hatalmas főszörnyeit „vette kölcsön”. Ehhez képest a Lost Planet 3 olyan, mintha csak a Dead Space 3-mal játszanánk. A pályák fő- és mellékküldetéseket is tartalmaznak, közöttük pedig szabadon sétafikálhatunk a NEVEC bázisán, hogy NPC-kkel beszélgessünk, naplóbejegyzéseket keresgéljünk, vagy fejlesszük a fegyverzetünket.

A már említett hőenergia eztán nem az életerőnk feltöltésére való, hanem alkatrészek és fegyverfejlesztések vásárlására, sőt, Jim sisak nélkül rohangál a mínusz negyven fokos hidegben -- valószínűleg azért változtattak kicsit az E.D.N. III koncepcióján, hogy könnyebben azonosulhassunk a környezettel. A TPS stílusú harc egyszerű, mint a pofon, felkapjuk a pisztolyt/géppisztolyt, és lövünk, ahogy a csövön kifér. Az akridok teste többnyire nehezen sérül, ám vannak rajtuk sárgán izzó, jól látható felületek, amikre célozva hamar kiiktathatók. Természetesen visszatérnek a sorozatra jellemző bossok is, és bár a demóban csak egy főszörnyet láttunk, mind a látvánnyal, mind a harccal meg voltunk elégedve.

Amint az látható tehát, a játék igen sok rokonságot mutat a Dead Space 3-mal, leszámítva a hatalmas mechák szerepeltetését, melyek itt viszont még tényleg csak bányászatra valók. A Rigeknek nevezett óriási robotok munkára lettek kitalálva, ennélfogva nincsenek rajtuk rakéták meg plazmaágyúk. Be kell érnünk egy markolókarral és egy fúróval, mely a pályák fagyott területein hívatott biztosítani a továbbjutást. A küldetések többsége egyébként Jim mérnöki munkájából merít (Isaac, valaki?), a kipróbálható verzióban egy sor kommunikációs berendezést és védelmi eszközt kellett megjavítanunk, miközben az akridok próbálták megkeseríteni az életünket. A javítás egyébként itt sem több egyszerű minijátéknál: a PS3-as kontroller analóg karjait tekergetve kell megfelelő irányba fordítanunk két csavarkulcs alakú ikont, és kész is vagyunk.

Édenkert?

Bizony, PS3-at írtunk, ugyanis a kipróbálható változat konzolon érkezett. Ugyanakkor már ebből is láthattuk, hogy a Capcom nagyon ért az Unreal Engine 3.0-hoz. Az átvezető animációk döbbenetesen jól néznek ki, a karakterek kidolgozottsága, a mimika és az animációk egyszerűen szuperek. Persze, miközben játszunk, azért csökken a részletesség, de remélhetőleg PC-n nem kell majd kompromisszumokat kötnünk. És ha már szóba jöttek a videók: a Lost Planet 3 átvezetői igencsak filmszerűek lettek, a dialógusok pedig nagyon jók, olyan, mintha nem is videojátékot, hanem rendes, mozivászonra szánt forgatókönyvet hallgatnánk. Ehhez pedig csak hozzátesz a kiváló szinkron és a remek zene. Egyszóval, tálalás terén a Lost Planet 3-ra nem lesz panasz, és mivel a játékmenet is rendben van, elmondható, hogy a nyár végi megjelenés egy hűsítő kalandra invitál majd bennünket. A gépigény megvolt?