Wayne visszatér az E.D.N. III. kódnevű fagyos bolygóra, hogy újfent átélhesse a pokol tüzét pepitában, s tegyen sok jót, mi rovarszemmel már nem olyannyira heroikus. Ő meglehet ismét amnéziás az apját ért gyilkos Akrid-támadás után, de mi még nem vagyunk azok, és szembesülhetünk a ténnyel, hogy ez a lemez nem tartalmaz új történeti szálat, nem mutat be se előzményt se utóéletet, csupán Luka néhány mellékküldetését vezényelhetjük le. Így a tavalyi tesztünkben a játék alapjait, főbb elemeit átismétlendő, célszerű újra belelapoznotok a 2007/08-as PC Guruba. Lusták kedvéért persze gyorstalpalunk egyet: Az emberiség jelenlegi élőhelyét, a Földet a végletekig kiszipolyozta, új élettér kell, amelyek között a már nevezett planéta relatíve jó feltételeket kínál. A bökkenő csak az, hogy a réges-régóta itt weekendező Akrid faj ennek nem igazán örül, sőt, az ember embernek farkasa mondás alapján egy hataloméhes diktátorpalántával is le kell számolnunk. Mindez persze vért kíván, így öngyilkos műveleteinkhez egy hőmellény, egy perverz csáklya, rahedli elszórt fegyver és masszív Vital Suitok dukálnak, – John J. Rambo sárgulhat.

COLONIES EDITION

Valahogy úgy vagyok ezzel a programmal, hogy egy letölthető extra tartalom képében inkább megérte volna kiadni. Az igazsághoz hozzátartozik persze, hogy a teljes csomag az alapjátékkal és a PC-s, illetve X360-as verzióhoz időközben megjelent összes extra tartalommal együtt, kedvezményes áron kerül a polcokra, így akár új vásárlókat is magához hívhat. Amennyiben az amerikai árhoz hasonló cédula fog díszelegni rajta, akkor jószerivel olcsóbban elérhető lesz, mint egy átlagos kiegészítő lemez, ehhez különösebb kommentár talán nem szükséges.

A Colonies kiadás főképp a játékmeneten csavar egy kellemeset, s mindemellé csatasorba állít új fegyvereket, de természetesen a multiplayer is gazdagon megkapja a maga kötelező extráit. Az egyszemélyes kampány egy az egyben maradt a régi, de három új módon eshetünk neki, akár öt különböző karaktermodell felhasználásával (kár, hogy csupán „irányításukban” különböznek). Mellékesen jegyzem meg, hogy a telepített program nem ismeri fel az „alap” Lost Planet-ben lévő mentett állásunkat, minden helyszínt újból meg kell nyitnunk a startvonaltól. Már önmagában is egy kellemes árkád lövöldére emlékeztetett a játék, most meg aztán végképp ott érezhetjük magunkat. A Score Attack kereteiben pontok járnak pusztító menetelésünkért, tehát a terep rombolása, több ellenfél egy detonációval történő kivégzése, az irtás művészetté emelése magasabb egységadaggal jutalmazza a játékost. A tesztverzióban nem, de véglegesben vélhetően online ranglistát fog vezetni majd erről a program. Második opciónkban, – amely a Trial Battle mód névre hallgat, – gyakorlatilag csak a főellenségeket kell gyors egymásutánban legyalulnunk. Itt talán időlimit nélkül is egyértelmű, hogy a hőenergiánk fenntartása lesz az egyik legfontosabb, hisz mint mindig, vészesen fogy, különösen akkor, ha durvább hadigépezetet vetünk be. Harmadjára az Off Limit nevezetű szépség kínálja magát szórakoztatásra. Akár vidám órák is lehetett volna a neve, ugyanis raklapnyi csúcsfegyvert dobnak hozzánk, végtelen munícióval, és mindemellé a főhős mozgása is gyorsabb, – csak győzzünk kivenni valamit a gomolygó füstrengetegből. Fegyverekből is akad pár finom darab, kézi és V.S. oldalon egyaránt négy új cucc teszi tiszteletét. Főképp olyan hiánypótlókra kell gondolni, mint az alap kézifegyver, a revolver (megfelelő használat esetén egy lövésre öl), lángszóró, gránátvető kézi kiszerelésben, lézeres csapásmérő, és a többi finomság, fel fogjátok fedezni őket.

MULTI, FILTER NÉLKÜL

A játék online szerverei speciel még nem voltak élesek, amikor a teszt készült, így arról nem tudok nyilatkozni, hogy az alap változatban megszerzett online rangunk megmarad-e, de ez most mellékes, hiszen helyi hálózaton is gazdagon ki tudtuk próbálni az újdonságokat. A legérdekesebb újítás persze az lesz, hogy a játék immáron ún. cross-platform. Így X360 és PC felhasználók egymásnak eshetnek a net segítségével, – kíváncsian várjuk, hogy vajon az egér+billentyű, avagy kontroller zsonglőrök lesznek-e az ügyesebbek ezekben a csatákban. Az új térképekre nem térek ki külön, véleményem szerint jók és szám szerint négy vadonás új feszült rá a korongra.

A most debütáló játékmódok emellett igencsak jók lettek. A legjobb talán az Akrid Hunter, amiben az egyik játékos (végre) egy óriási bestiát formál meg, a többiek meg rá vadásznak, ő túlél, vagy az utóbbiak legyakják, a cél adott. A hagyományos frag gyűjtögetés helyett a Point Snatcherben az győz, akinek a legtöbb Thermal Energy-je marad a végén, ami ugye nem csupán gyilokkal növelhető, okos taktikával talán ölni se kell a győzelemért. Az Akrid tojásokra két variáns is épül: az egyikben CTF módjára meg kell szerezni és biztonságban hazajuttatni ezeket, a másikban a leghosszabb magunknál tartási idő a nyerő. A Vital Suitok se maradnak ki, VS Annihilatorra kapcsolván egymás gépparkját kell leamortizálni, ekkor nem termelődnek újra a robotok. Az utolsó, Countergrab nevezetű módozatban ismét az időtényező kapott kulcsfontosságú szerepet, viszont tojások helyett a Data Postokat kell hosszabb ideig birtokolni, mint a másik csapat.

FUT, NEM FUT?

Gépigény tekintetében nem sokat változott tavaly óta a játék, főképp, hogy új látványelemek is bekerültek (hóvihar, jeges szél, stb.), így akik a kínálkozó időt nem hardverfejlesztésre fordították, beleölve egy hdtv és konzolgép árának többszörösét a vasba (igen, a cikkíró biztos konzolos, fúj-fúj), továbbra is kimaradnak a pazar jégbolygón dúló háborúból.

Nos, tömören a lényeg: A L.P.:E.C.C.E (csinos, még rövidítve is) továbbra is egy remek, látványos és adrenalindús akciókánaán, de főképp azoknak nyújt igazán kiemelkedőt, akik első ízben vetik bele magukat. Akiknek tavaly már megvolt, rajongásuk fokának megfelelően döntsék el, hogy a fentiekben ismertetett újdonságok megérik-e az újbóli beleinvesztálást. Bár lehet, sokaknak az a tény, hogy konzolosokat lőhet halomra már elég.