A dolog egyik alapvető furcsasága, hogy Philip K. Dick ezen kötete The Zap Gun címmel még a(z előző) hidegháború legkeményebb időszakában, az 1960-as évek közepén jelent meg. Ennek megfelelően ott és akkor jól értelmezhető volt a fegyverkezési verseny, a két nagy, egymás ádáz ellenségeként tevékenykedő tömörülés, melyeket természetesen és jól felismerhetően az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió vezetett. Ugye elméletileg ez nekünk, a boldog 21. században teljesen idegennek kellene, hogy hasson. Elméletileg. A gyakorlatban azonban éppen most esik szét az 1990 utáni világrend, dúl egy gyilkos és igazi háború, melynek eredménye ismét az erőpólusok kialakulása. Mondjuk ez egy olyan párhuzam, amire egyáltalán nem vágytam.
A könyv egyik legérzékletesebb eleme a fegyveripar előtérbe helyezése. Az egész történetet belengi az önmagáért létező, a szuperebbnél szuperebb fegyvereket előállító, szigorúan hazafias cégek élete és működése – nem véletlenül. Ebbe nagyon nehéz lenne nem belelátni az 1960-as években, a koreai háborút követően már bőven kialakult nagy hadiipari konglomerátumok kritikáját, és akkor a valódi Szovjetunió, illetve a „keleti blokk”, köztünk Magyarország ilyentén berendezkedését („Legyen ez a vas és acél országa!”, ugyebár) még fel sem emlegettük. A párhuzam mellett azonban legalább ennyire ordító a különbség is: míg a könyvben ezek a csodafegyverek végül sosem a pusztítást szolgálják, addig a való világban nagyon is kihasználták a nyugati és keleti fegyverek egyre kifinomultabb gyilkoló képességét, egészen e sorok írásának meglehetősen kései időpontjáig is.
Nem gondolnám azt, hogy az emberiség képes lenne jelenlegi állapotában összefogni egy olyan, kétségkívül az egész Föld lakosságára veszélyt jelentő támadás kivédésére, mint amilyen előkerül A tökéletes fegyver lapjain. Oké, a minket megtámadó idegenek toposza a kötet megjelenésekor már jól ismert és felfutott volt (H.G. Wells A világok harca már 1898-ban megjelent, melyet Orson Welles alkalmazott rádiójátéknak 1938-ban, óriási pánikot kiváltva a hallgatók körében), így maga a koncepció könnyen befogadható és értelmezhető volt az akkori olvasó számára is. Ma már, a gonosz földönkívüliekkel foglalkozó milliónyi film, számítógépes játék, anime, képregény és miegyéb után semmilyen gondot nem okozhat a galád támadók szándékainak felismerése és elítélése. Oké, ez a könyvben eredményre is vezet, de tegye mindenki a saját szívére a kezét: el tudna képzelni itt bárki is mondjuk egy amerikai-kínai-orosz-izraeli vezetésű, világméretű, ideológiákon és egyéb érdekeken keresztül, viharsebesen kialakuló összefogást, a nagybetűs Emberiség megmentése végett? Hát én nem.
Philip K. Dick: A tökéletes... by AgaveKonyvek
Sajnos, teszem hozzá. Mert a kötetet végül is belengi valami derűs reménykedés. Szerintem Philip K. Dick hitt ebben a történetben, hitt a pozitív végeredményben – a fontos és kiváló utolsó csavarral együtt. Valóban, néha annyira, de annyira jó lenne elhinni, hogy van valami, ami miatt olyan erők és csoportok is összefognak, amire még sosem volt példa. Oké, a második világháborúban azért elég meredek volt a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok közös harca a náci Németország ellen, de ott is ember embernek volt farkasa, és a végeredményt tudjuk: 1946 március ötödike, Winston Churchill fultoni beszéde – „vasfüggöny ereszkedik le Európára.” És ma megint csikorog a horizont.
- Regény címe: A tökéletes fegyver
- Szerző: Philip K. Dick
- Kiadó: Agave Könyvek
- Ára: 3880 forint
