Rendben, essünk túl a dolog kellemetlenebbik részén! Őszinte tisztelettel kérdezem az Enzed kiadót: a korrektor a jól megérdemelt szabadságát töltötte? Én egy kötetben ennyi sorvégi elválasztási hibát évek óta nem láttam. De tényleg, egy darabig – csak sportból – direkt számoltam őket. A huszadiknál bontottam egy citromos sört, és hagytam az egészet a csudába. Az ilyesmi nagyon el tudja venni az ember kedvét, és esetünkben amúgy is nagyon kell figyelni minden apró dologra, hiszen a Zárt birodalom megkívánja a figyelmet.
Ez a regény amolyan dirib-darabos. Mármint, nem magát a nyelvezetet, a történetvezetést vagy az ívét tekintve, hanem olyan ugrálósan az. Nincs igazi főszereplő (szerintem Edward sem az), hanem több személy szemszögéből nézve kell összeraknunk a mozaik darabkáit. Ezt nem teszi egyszerűbbé az idősíkokon mászkálás sem, hiszen lazán visszalépünk egy fejezetben, mondjuk, 18 évet, ha kell. És kell, mivel alaphangon két generációt ölel fel a történet. Ja, és természetesen lehet sutba vágni a hagyományos családmodellt, még akkor is, ha ez elsőre nem annyira egyértelmű az olvasónak.
Kicsit félni szoktam az olyan regényektől, amiben a múlt, a jelen és a jövő egy helyszínen, egy történetben szerepel. Ritkán olvastam olyan megoldást, ami mondjuk, pont úgy hozza össze a plazmaágyút a harci szekérrel, hogy hihető legyen – mármint úgy értem, hogy én, mint olvasó, elfogadjam azt, hogy akár így is történhetne. Elég keskeny mezsgye vezet a „naperszeb*szki” és a „hö…” között. A mai napig vannak halovány emlékeim egy olyan fantasy novelláról, ahol az Egri-vár védői géppuskákkal kaszabolják le a török támadókat, ami egészen addig működött, míg meg nem jelentek a félhold zászlós BTR-80-asok. Szóval lehet ezt jól is csinálni, és azt hiszem, első olvasatra (mert ebből több is lesz, már érzem) Zsivicz Norbertnek sikerülhetett.
Ha figyelembe veszem a kötet (de nem a történetszál!) lezárását, az első végigolvasás végén bennem kavargó gondolatokat, akkor azt mondhatom: én elhittem. Bele tudtam magam élni az esenworthi királyság kavargó, és természetesen mélységesen mocskos történetébe, ahol a szerelem és a családon belüli legdurvább erőszak gond nélkül tud egy lapra kerülni – hiszen az, sajnos, a való életben is rengetegszer megesik. A politika olyan, amilyen, a meglehetősen véres uralkodói elveket követő királyt mindenben támogató egyházról inkább nem is nyilatkoznék, jobb lesz az úgy. Kicsit át is vágott a szerző, mert nagyjából a kötet felétől tudni véltem a megoldást – és nem AZ volt, de nem bizony! Jó, az alapmagyarázatot karistoltam én is, de erősen melléfókuszáltam a Nagy Kép összerakásánál. És ez bizony kellemes meglepetés, legalábbis számomra mindenképp. Nem tökéletes regényről van szó. Nem hibátlan a történetszál sem (én főleg Emma viselkedésében éreztem furcsaságokat), de mindenképp azt mondom, hogy megéri elolvasni. ITT bele is olvashattok! Én neki fogok esni még a nyáron, most már úgy újraolvasni, hogy tudom, mit kell keresni a sci-fi cserepek felületén.
- Regény címe: Zárt birodalom
- Kiadó: Enzed
- Ára: 3395 forint (akciósan a Fumax honlapjáról, egyébként 3990 forint)
