Ez a baj azzal, ha valamit nagyon piedesztálra emelnek, onnantól ugyanis irreálisan megnőhetnek az elvárások, amiknek utána aztán nehéz megfelelni. Éppen ezért kell mind a címet, mind a borítót, mind pedig a figyelemfelhívásra alkalmas szöveget alaposan átgondolni és átrágni. Ebben az esetben például ildomosabb lett volna egy “2022 legizgalmasabb amatőr horrortörténetei” vagy “legígéretesebb kezdő szerzői” stílust bevállalni, amivel a kiadó igazából nem is mond nagyot, nem is lehet vele támadni, elvégre valóban kezdőkről és amatőr írókról van szó, akár első hivatalos megjelenéssel. És ugye a Vérmesék tényleg ez: egy pályázat munkái, kinyomtatva és megvásárolható könyvbe gyűjtve. Én pedig szeretem az ilyet, nem véletlen, hogy anno a Fangoria színeiben is kiadtunk hasonlót, akkor Rémségek könyve címmel.
Ezek viszont Vérmesék
És nem is akarok nagyon párhuzamokat vonni, mert az ember eleve képes elfogultan állni hozzá bármihez, valamint két külön kötetről beszélünk, másik kiadótól. A Marysol kiadó azt tűzte ki célul, hogy a horror témájú novellapályázat legjobbjait nemcsak egy-egy díjjal gazdagítja, de a jobb történeteket egybefűzve, egy könyvben adja ki. Ez pedig sikerült, méghozzá nem kevesebb, mint 64 novellával, 200 oldalon. Ezek pedig, ahogy az a terjedelemből leszűrhető, kifejezetten rövid, átlagban 2-3 oldalas történetek, amiknek alkotói a legkülönbözőbb korosztályokból kerültek ki. Vannak ősi átkokat, kísértet aktivitást, városi legendákat bemutató sztorik, de másfajta misztikumból és sorozatgyilkosokból sincs hiány.
Sajnos kevesebb azonban a kicsit a mélybe tekintő mű, ami az emberi lélekkel, az okokkal és miértekkel foglalkozik, vagy ami igazán szürreális helyzetbe emeli az olvasót, hogy a komfortzónából kirúgdosva tényleg elmerüljön a vér mellett a rettegés hullámai között. Persze van erre is példa, de sajnos ritkán. Szinte már úgy éreztem magam, mint egy vérre szomjazó vámpír, ahogy olvastam a novellákat, és vágytam a különlegesebb történetekre és helyzetekre, amik kiszakadnak a megszokott sablonokból. Az első ilyen a 31. oldalon, a 10. szerzemény képében fogadott, amit üdítő volt olvasni. Az egyik nyertes, Pozsonyi Éva története mind stílusában, mind a cselekményét tekintve érettebb és ötletesebb a legtöbb írásnál. Ezután ismét majdnem 10 történeten kell átrágni magunkat Vadászi Árpád különleges, erősen weird meséjéig, amit a következő különleges írásként Lehoczky Tamara, női témákat feszegető Szürete követ. Így mindig vannak jobb, kiemelkedő, sőt a kötetet figyelmen kívül hagyva általánosan is mindenképpen említésre méltó darabok, de a többség sajnos dagonyázik a klisékben. És a minimális szerkesztés okozta problémák tengerében.
Rémisztő
Mindenképpen kiábrándító megoldásnak gondolom, hogy a történetek alig vannak elválasztva egymástól. Az oldal tetején három-négy sor marad az előző novellából, nem baj, kis szünetet és a következő nevet és címet követően jöhet a következő, még ugyanazon oldalon. Maguk a novellák sincsenek bekezdésekre választva, ami alapból nem is lenne akkora baj, bár van olyan cselekmény, aminél kisebb zavart okoz az Erőben, hogy nagyon nincs hely az eltérő részletek között. Ami ritkább esetben viszont nagyon komolyan rontja az élményt, az a szerkesztés hiánya vagy éppen komolytalansága: az egy dolog, hogy László Bettina történeténél például annyi felesleges a és az maradt benn, amitől már már olvashatatlanul zavaró a szöveg, de máshol konkrétan éles váltás van a történetben, aminél a szereplők egy másik helyszínre kerülnek, de ez teljesen összefolyt a véletlenül sem szerkesztett szövegnek hála. Sőt, olyan sztoriba is belefutottam, minek konkrétan nincs vége, mintha a szerző egyszerűen elunta volna, vagy csak már nem volt rá ideje, hogy befejezze, és bizony a határidő lejárta előtt le kellett adnia írását.
És mindez igazából egy felvetést indított el bennem, miszerint a kiadónál nagyjából minden minimálisan is olvasható novellát behajítottak a kötetbe, majd minimális energia, avagy szerkesztés ráfordítása mellett azt piacra is dobták (ez mondjuk, a fülszövegen is látszódik). Amiért több szempontból is nagy kár. Egyfelől a minőségi írások elkallódnak az összes létező klisét felvonultató, sokszor bántóan amatőr hatású történetek között, ezzel igazából a jóhírüket is elvéve, másfelől pedig 3450 forintot tényleg nagyon kezdő novellákért elkérni, “2022 legjobb novellistái” címen kicsit visszás. Értem a szándékot (legalábbis bízom benne, és remélem, nem az volt a cél, hogy nulla anyagi ráfordítással, kizárólag a nyomdai munkákat megfizetve valami kikerüljön halloween környékére, ami eladható), ami még akár pozitív is lehet, ha kezdő írókat szeretnének felkarolni, de ezt nem így, nem ebben a formában érdemes megtenni, és legalább az igényesség látszatát meg kéne hagyni. Vannak nagyon jó horror és weird írások a könyvben. De sajnos mindegyikhez gyenge és alig szerkesztett szerzeményeken kell átrágnia magát az embernek. És bizony van, akinek meg kell mondani, mik a hibái, miben kell fejlődnie, hogy később jobban teljesítsen, nem pedig bevágni a novelláját a többi közé, hogy “jól van az úgy”. Lehet, hogy akkor nem 64 szerzemény kerül egy fedél alá, hanem csak a fele, de máris jobb az élmény.
- Regény címe: Vérmesék
- Kiadó: Marysol Könyvek
- Ára: 3450 forint (akciósan az Agave honlapjáról, egyébként 4980 forint)
