A Warhammer 40,000 neve ismerősen csenghet mindenki számára, hiszen ez a véres és kegyetlen univerzum az utóbbi években gyakorlatilag a popkultúra szerves részévé vált. Számtalan regény, képregény és játék készült már a Games Workshop táblás játékának a világa alapján, azonban még ebből a felhozatalból is kiemelkedik Ian Watson Inkvizítor című regénye, mely nagyon szemléletesen és nagyon hatásosan mutatja be nekünk a jövőt, ahol nincs más, csak háború.
A jövő halott
A Warhammer 40,000 világképe a legjobb esetben is sötét és reménytelen. Az emberiség ugyan kijutott a csillagok közé, de ott semmi más nem várt rá, csak háború és évezredekig tartó, lassú, de elkerülhetetlen kihalás. A Birodalom több millió lakott világot tömörít magába, azonban ellenségei száma is végtelen: határait kívülről bukott eldák, más galaxisból érkező tyranidák és portyázó orkok ostromolják, míg belülről eretnekek, árulók és a káosz tébolyodott kultistái bomlasztják. A túlélés zálogát egyedül a trónprotézisbe zárt császár jelenti, de arról már megoszlanak a vélemények, hogy az emberiség megváltója vajon él-e még egyáltalán, vagy már nem több egy istenként tisztelt hullánál.
Ebben a komor és sötét jövőben próbál meg boldogulni Jaq Draco inkvizítor, aki az Ordo Malleus tagjaként jóval több, mint az eretnekek egyszerű ellensége. Egy titkos szervezet tagja, démonvadász, aki jól ismeri a káosz szolgáinak megbomlott elméjét és kifacsart gondolatait. Jaq a birodalmi értékek megtestesítőjeként magasodik az átlagos halandók fölé, azonban még az ő feltétel nélküli hite is megremeg, mikor egy olyan összeesküvés nyomaira bukkan, melyben látszólag a Birodalom leghűségesebb szolgálói is részt vesznek. Az inkvizítor nyomozni kezd, azonban minél több kérdésére kap választ, annál kevésbé egyértelmű, hogy ki az ellenség és ki a barát, végül pedig már létének és világképének az egyik alapkövét, a császárba vetett feltétlen hitét és bizalmát is kénytelen megkérdőjelezni.
Kultusz születik
Az Inkvizítor meglehetősen érdekes körülmények között íródott, ahogy arról maga a szerző is beszámolt egy, a magyar olvasókhoz írt előszavában. Watson elmondása alapján, mivel ő háborúellenes nézeteket vall, kezdetben nagyon taszította a Warhammer világa, azonban ahogy haladt előre a regény írásával, úgy kedvelte meg egyre jobban a szereplőit és magát a könyvet is. Végül pedig már annyira tetszett neki, amin dolgozott, hogy az Inkvizítor Watson nevével a borítóján jelenhetett meg, ezzel is jelezve, hogy a szerző nem kíván álnévvel elhatárolódni az alkotásától.
A káosz érintése
Az Inkvizítor nagyon messze áll a Warhammer 40,000 regényektől megszokott pörgős, akciódús stílustól. Watson inkább egy hátborzongató utazásra invitál minket, bemutatja ezt a fura és meglehetősen beteg jövőképet, ezt a kegyetlen univerzumot, ahol milliók élete pusztán egy csepp a tengerben, és ahol teljes bolygók pusztulhatnak el anélkül, hogy ez bárkit is érdekelne. Ennek megfelelően a trilógia cselekménye meglehetősen minimalista, a hangsúly itt inkább a környezeten és a hangulaton van.
Ez utóbbit pedig nagyon eltalálta a szerző. Watson valami félelmetes módon tudja visszaadni ennek a folyamatos háború dúlta, torz és kifacsart univerzumnak a hangulatát, legyen szó akár egy túlzsúfolt birodalmi bolyvárosról vagy a Terror Szemének egyik káosz fertőzte bolygójáról. Részletes és roppant szemléletes leírások sora mutatja be az egyes helyszíneket, tökéletesen visszaadva azok egyedi atmoszféráját. A Warhammer 40,000 sötét szépségű, nem egyszer kegyetlen világa olyan érzékletesen köszön vissza a könyv lapjairól, ahogy azt más Warhammer regénytől ritkán látni.
Ugyanakkor azt sem árt figyelembe venni, hogy Watson tényleg nem finomkodott, és kendőzetlenül írt az emberi lélek sötét oldaláról és az annál is rosszabb, megnevezhetetlen rémségekről. Ennek megfelelően az Inkvizítor helyszínein sokszor találhatunk groteszk, obszcén vagy egyszerűen csak öncélúan brutális jeleneteket (erre talán a legjobb példa Slaanesh városa) részletesen leírva, így akinek a gyomra nem bírja az ilyesmit, az lehet, jobban teszi, ha ezt a könyvet is elkerüli.
Folyamatos háború
Az Inkvizítor két folytatást is kapott a későbbiekben Harlekin és Káoszgyermek néven, ezek azonban sajnos már nem tudtak felnőni az elődjükhöz. Hiányzik belőlük az a húsbavágó hangulat, ami az első részt jellemezte, mintha a szerző kifogyott volna a lendületből, mintha nem tudta volna, hogyan vigye végig az általa kitalált történetet.
Szerencsére azonban az Inkvizítor önállóan is érthető és élvezhető regény, épp ezért közelről sem muszáj a folytatásait is elolvasni. Ha valakinek nagyon bejön a Watson által teremtett világ, vagy egyszerűen csak kíváncsi, hogy hova fog ez az egész kifutni, akkor persze érdemes lehet próbát tennie a másik két résszel is, de az első könyv hangulatát és minőségét sajnos már hiba lenne várni a folytatásoknál.
A Császár nevében!
Ha valakit csak egy kicsit is érdekel a Warhammer 40,000 világa, vagy kíváncsi egy torz és kegyetlen jövőkép részletes bemutatására, akkor érdemes lehet tennie egy próbát az Inkvizítorral. Ian Watson regénye egy nagyon komor, nagyon brutális világba kalauzol el minket, és bár a cselekménye csak lassan bontakozik ki, a hihetetlenül erős hangulata berántja az olvasót, és nem is ereszti, amíg a történet végére nem ért.
Ha bejött, erre is vess egy pillantást
Ha tetszett az Inkvizítor, és szívesen olvasnál még más, a Warhammer 40,000 univerzumában játszódó könyveket, ezekre érdemes egy pillantást vetned:
- Ian Watson: Űrgárdista (1994): Ian Watson következő regénye az inkvizítorok helyett a Birodalom szent harcosait, az emberfeletti űrgárdistákat állítja a középpontba. A történet három fiatal kadétról szól, akik ugyanazon bolyvárosból, de a társadalmi ranglétra különböző fokairól kerülnek a Birodalmi Öklök kötelékébe, itt pedig eretnekekkel, tyranidákkal, a káosz démonaival és saját őrületükkel egyaránt meg kell küzdeniük. Érdekesség, hogy a regény egyik főszereplője később a Harlekinben és a Káoszgyermekben is feltűnik.
- Dan Abnett: Gaunt szellemei (2005-től): Dan Abnett neve valósággal egybeforrt a Warhammer 40,000 univerzumával, egyik legismertebb és legszeretettebb regényfolyama pedig a Gaunt szellemei. Ezek a könyvek a Birodalmi Gárda egyik ezredének, a Tanithi Első és Egyetlennek a viszontagságos harcait követik nyomon, amint megpróbálnak túlélni a negyvenegyedik évezred kegyetlen csatamezőin.
- A Hórusz Eretnekség (2013-tól): A Hórusz Eretnekség a Warhammer regényekkel foglalkozó Black Library egyik legambiciózusabb projektje, mely az univerzum talán legfontosabb eseményeivel foglalkozik: Hórusz felemelkedésével, bukásával és az azt követő polgárháborúval a Birodalom és a káosz erői között, mely jelentős mértékben átformálta a galaxisban uralkodó erőviszonyokat.
