[Könyvkritika] Ready Player One

Ha jobban belegondolunk, a nyolcvanas évek igencsak meghatározó időszak volt a gamer kultúrában. Számtalan ikonikus film, regény vagy épp játék származik ebből az időből, ilyen például a Terminátor, a Neurománc, a Metroid vagy épp a The Legend of Zelda. A neonfényes játéktermek, a legendás konzolok és a szárnyaló kreativitás kora volt ez, mely megihlette Ernest Clinet is, akinek 2011-ben megjelent Ready Player One című könyve gyakorlatilag egy szerelmeslevél ehhez a korszakhoz. De vajon megéri-e felszállni a nosztalgiavonatra, vagy okosabban is elkölthetjük azt a pénzt, amit a regényre szánnánk?

Vissza a jövőbe

A Ready Player One alapfelvetése szerint 2045-ben járunk, egy kifejezetten zord és barátságtalan jövőben. Túlnépesedés, energiaválság, tömeges munkanélküliség, folyamatos háborúk, ilyesmire kell gondolni. Ilyen valóság elől az ember legszívesebben menekülne, és szerencsére meg is teheti, hála egy OASIS nevű, virtuális valóságban játszódó játéknak, ami gyakorlatilag egy nagyon modern és nagyon nagy MMORPG. Az OASIS népszerűsége hatalmas, emberek milliárdjai élik itt az életüket, a játékban használt kredit pedig sokkal stabilabb valuta, mint az euró vagy a yen. A gondok akkor kezdődnek, mikor az OASIS megalkotója, James Halliday, meghal, végrendeletében pedig kiköti, hogy arra hagyja a vagyonát és a játék működtetésének minden jogát, aki először megfejti az általa kiagyalt három rejtvényt.

Wade Watts egy igazi kocka. A fiú lecsúszott családból származik, szülei halottak, ő maga egy túlzsúfolt lakókocsiparkban él drogos nénikéjével, egyetlen szórakozása pedig az, hogy megpróbálja megnyerni James Halliday játékát. Fáradozásait félig-meddig siker koronázza, mikor ő oldja meg először az első rejtvényt, azonban onnantól kezdve, hogy ez sikerül neki, hirtelen számtalan irigye és annál is több ellenfele lesz. Ráadásul a riválisok között akad egy nagyvállalat, mely akár ölni is hajlandó, hogy megszerezze az OASIS működtetésének jogait.

Háborús játékok

A Ready Player One tehát a kalandregények klasszikus alapfelállásából indul ki, mikor adva van egy szegény, de zseniális srác, aki egymaga veszi fel a harcot a könyörtelen, korlátlan anyagi és emberi erőforrásokkal felvértezett ellenséggel. A sztori végkimenetele sem lesz túl nagy meglepetés azoknak, akik már olvastak néhány ilyen művet, azonban ez nem is feltétlen baj. A regénynek így is van egy kellemes ritmusa, ami miatt nagyon nehéz letenni, az embert könnyen elkaphatja a "csak még egy oldalt" életérzés. Ez csak az információadagolásnál törik meg néha, a szerző ugyanis helyenként hajlamos tömbösítve zúdítani a nyakunkba az ismereteket egy-egy új fogalom vagy szereplő bevezetésénél.

Ami a karaktereket illeti, Wade és barátai a virtuális térben zseniális, a valóságban kicsit bénázó fiatalok. Akad köztük szarkasztikus blogger, nagymenő PvP specialista és szófukar, a becsületet mindennél többre tartó japán testvérpár egyaránt. Velük szemben pedig ott állnak a Hatosok, a gonoszt megtestesítő multi alkalmazottjai, akiknek nevük nincs, csak sorszámuk van, eszük helyett pedig inkább vesztegetéssel és fenyegetéssel próbálnak boldogulni.

Az egyes karakterek kapcsán talán az a legérdekesebb, hogy hogyan viszonyul hús-vér testük az OASIS-ban használt avatárjukhoz. A virtuális térben ugye bárki lehetsz, a valóságos nemedtől, korodtól, bőrszínedtől és fizikai adottságaidtól függetlenül, ezért kifejezetten érdekes pillanat az, amikor egy-egy szereplőről, akivel eddig csak a játékban találkoztunk, kiderül, hogy néz ki a valódi világban. Wade még többé-kevésbé a saját arcát használja az OASIS-ban, a többieknél viszont már nagyobb meglepetések is előkerülhetnek, tovább mélyítve az adott karaktert.

Volt egyszer egy Amerika

A regény legerősebb része egyértelműen a hangulata és az a durván nosztalgikus légkör, ami az egész cselekményt belengi. A történet szerint James Halliday a nyolcvanas években nőtt fel, épp ezért annak, aki meg akarja fejteni a feladványait, betéve kell tudnia gyakorlatilag minden popkultúrális utalást és gamer szubkultúrához köthető alkotást ebből a korszakból. Rengeteg különféle film, könyv, játék, sorozat és anime címe és szereplője felbukkan a regény lapjain, az embernek pedig kedve támad a könyv befejezése után az abban emlegetett klasszikusokat is elővenni.

Ráadásul az egész szövegből süt, hogy nem csak a szereplők, hanem maga a szerző is rajong a nyolcvanas évekért. Pont ez a hozzáállás az, ami miatt sokan a gamer Bibliának tartják a Ready Player One-t, hiszen gyakorlatilag egy életérzést ad át, egy kreatív és színes korszak tökéletes lenyomatát. Ernest Cline hatalmas szeretettel és tisztelettel nyúl a nyolcvanas évek legendás alkotásaihoz, melyek a történet szerves részét képezik, nem csak a hecc kedvéért kerültek bele a szövegbe. Így pedig az ember akkor is könnyen felülhet a nosztalgiavonatra, ha az adott időszakban még meg se született, mint például én.

Ragyogás

Mindent összevetve a Ready Player One egy nagyszerű regény, a nyolcvanas évek tökéletes lenyomata, egy 464 oldalas tisztelgés a gamer szubkultúra előtt. Könnyen olvasható, pörgős hangulatú könyv, melynek szinte minden oldalára jut egy-egy utalás valamelyik ikonikus filmre, bandára vagy játékra. Én a magam részéről bátran ajánlanám mindenkinek, aki csak egy kicsit is érdeklődik eziránt a korszak iránt, vagy egyszerűen csak szeretne egy könnyed és félelmetesen hangulatos sci-fi regényt olvasni.

Ha bejött, erre is vess egy pillantást

Amennyiben tetszett a Ready Player One, és szívesen olvasnál még valami hasonlót, a következő könyvekre érdemes egy pillantást vetned:

• Ernest Cline: Armada (2015): Ernest Cline második regénye már kicsit nagyobb hangsúlyt fektet a számítógépes játékokra. Főszereplője, Zack, az Armada című program egyik legjobb játékosa, azonban egy nap meglát egy repülő csészealjat, ami kísértetiesen hasonlít az Armada ellenséges űrhajóira, és hamarosan már a Föld megmentéséért kell harcolnia.
• Cory Doctorow: Kis testvér (2010): A Kis testvér története a közeljövő San Franciscójába invitál minket, ahol egyre szorosabb pórázon fogják az embereket, főszereplői pedig fiatal hackerek, akik csak a rendszert próbálják meg kijátszani, azonban egy terrortámadás után hirtelen sokkal komolyabb fenyegetésekkel kell szembenézniük. Érdekesség, hogy a szerző a Ready Player One-ban is feltűnik, ő az OASIS Felhasználói Bizottság elnöke. 
• Orson Scott Card: Végjáték (2013): Az emberiség pusztító háborúját vívja egy idegen fajjal, és nem áll túl jól ebben a konfliktusban. Ekkor lép színre az ifjú Ender Wiggin, aki született taktikus: könyörtelen, ravasz és egy valóságos zseni. Ahhoz azonban, hogy szembeszálljon az idegenekkel, először át kell esnie a Hadiiskola kiképzésén, és bizonyítania, hogy a géniuszok között is kiemelkedő tehetség.