Kevin Costner a Yellowstone-nak köszönhetően sikeresen visszatért az élvonalba, azonban a sorozat ötödik évadának utolsó részeiben már nem vett részt, mivel a színész-rendező inkább a saját szerelemprojektjét, a négy felvonásosra tervezett Horizontot akarta megcsinálni. Eddig két rész készült el, az első idén nyáron mutatták be, nem sok sikerrel, ezért a második fejezet premierje is veszélybe került – előbbi játékideje három óra körül mozog, utóbbi pedig tíz perccel hosszabb. Aki ismeri Costner munkásságát, azt ez igazán nem érheti meglepetésként, ugyanis a Farkasokkal táncoló és a Wyatt Earp sem volt épp rövid produkció, és a veterán sztár most azt is megmagyarázta, hogy mi az oka ennek a maratoni játékidőnek: gyerekkorában csupa ilyen klasszikus westerneposzt nézett, és azt figyelte meg ezekben, hogy azért váltak klasszikussá, mert alkotóik nem féltek belemenni a részletekbe.

A History Channel által szervezett History Talks című beszélgetésben Costner is részt vett, a Deadline pedig közvetítette a színész-rendező szavait. Elmondása szerint már gyerekkorában, kiskamaszként a vadnyugat bűvöletébe került az olyan westerneknek köszönhetően, mint az Óriás és A vadnyugat hőskora. Utóbbi mind Costnerre, mint a Horizontra nagy hatást gyakorolt, mivel a régi amerikai nyugat történetének jellegzetes szituációit, stációit és műfajait eleveníti fel. A rengeteg korabeli sztárral (John Wayne, James Stewart, Gregory Peck, Henry Fonda, Lee Van Cleef) készült alkotás szerkezete több is megihlette Costner westerneposzát. A sztár nyolcévesen látta először egy társaságban, az egyik barátja születésnapi ajándéka volt, hogy megtekinthette ezt az akkoriban valóságos szuperprodukciójának számító filmet a moziban, színesben.

„Négyórás film. Nem csoda tehát, hogy az enyéim meg háromra rúgnak” – magyarázta Costner, bár hozzá kell tenni, A vadnyugat hőskora valójában 2 óra 44 perces. „A szünetben mindenki elhagyta a termet, én viszont nem. Nem voltam hajlandó otthagyni a varázsszékem. Megvártam, amíg folytatják a filmet, és amikor vége lett, akkor bizony örökké tartó hatást gyakorolt rám.”

A másik film, az Óriás játékideje 3 óra 21 percre rúg, A vadnyugat hőskorához hasonlóan ez is nagyvolumenű alkotásnak számított a bemutatójakor. „12 éves voltam, amikor láttam a filmet, és már megfogalmazódott bennem, ki is akarok lenni. Szóval bár filmekről van szó, minden hamisságuk ellenére is rengeteg mindent tudunk tanulni belőlük, ami alapján tisztázhatjuk, kik is akarunk lenni. Nem számít, melyik korszakban forgatsz le egy filmet, az örökké létezni fog, szóval nagyon fontos, mennyire figyelsz ezekben a részletekre, mert ha jól eltalálod őket, akkor fontos lesz az alkotásod, én is ebben reménykedek életem során. Nem nehéz népszerűnek lenni, viszont nagy kihívás relevánsnak lenni. Azt akarom, hogy az életem fontos legyen, és úgy vélem, mindannyian ezt akarjuk.”

Borítókép forrása: Deadline