A Sandman harmadik kötete idén már sajnos nem jut el hozzánk, viszont a Fumax decemberi felhozatalából így is maradt még egy különleges kötet, méghozzá Vízióé, aki a Wandával (Skarlát Boszorkány) folytatott, némiképpen balul elsült kapcsolatát követően új életet akart kezdeni. Ehhez egy eléggé izgalmas, nagyon emberi sztori, valamint a megszokottól eltérő látványvilág társul, több mint 250 oldalon, ami azért mindenképpen szép eredmény.
A Vízió
- Író: Tom King
- Rajz: Gabriel Hernandez Walta
- Oldalszám: 264
- Ár: 8495 Ft (a kiadó webshopjából olcsóbban megvásárolható)
Wanda, avagy a Skarlát Boszorkány körül minden összeomlott, elképzelt és idealizált világa kifordult önmagából, mikor elvesztette Víziót, valamint Agatha Harknessnek köszönhetően rájött, hogy gyermekei sem valódiak. A felismerések és események ilyen keserű sorozata mindkét félre rányomta a bélyegét, Vízió azonban, miután összeszedte magát, új és emberi életre vágyott. Megteremtette hát feleségét (Virginia), fiát és lányát (Vin és Viv), részben a maga képére, részben önálló személyiségként, hogy Washington külvárosában olyan életet élhessenek, amilyenre mindenki vágyik.
Eleinte jól is mennek a dolgok, a gyerekek iskolába járnak, a család a szomszédokkal ismerkedik, illetve míg Vízió a világot menti meg sokadik alkalommal, addig Virginia a házat teszi otthonosabbá. Azonban egy támadás véget vet az idillnek, hiszen Vízió távolléte alatt az asszonynak meg kell óvnia gyermekeit, a harc pedig tragikus következményekkel jár, amik idővel nemcsak Virginia, de a gyerekek viselkedésére is kifejtik hatásukat. A kérdés már csak az, hogy Vízió és családja kellőképpen emberi-e ahhoz, hogy felülemelkedjenek az ilyen megpróbáltatásokon, vagy a hűvös mesterséges intelligencia erősebb a halandó gondolatoknál és érzéseknél...
A Vízió egy igen különleges kötet, ahogyan azt már az elején is írtam. Maga a rajzstílus, a látványvilág sem mindennapi, de a történet is egy érdekes “mi lenne, ha”-kérdést vet fel, majd erre felhúzva mutatja be a Vízió-család életét és mindennapjait. Az itt-ott tragikus, szomorkás irányba forduló cselekmény végig képes lekötni az olvasót, ráadásul a karaktert is egy új oldaláról ismerhetjük meg, közben belelátva múltjába és legféltettebb emlékeibe. Nem mondom, hogy vidám olvasmány, mert nem az, de aki a Marvelt nem (vagy nem kizárólag) a pózolós, klasszikus szuperhősös formula miatt szereti, az bátran tegyen vele egy próbát, hiszen valahol egyszerre idézi meg a jól ismert Marvel-toposzokat, az asimovi filozófiát és a különböző, a szintetikusokkal kapcsolatos sci-fi műveket. A kötet persze a megszokott minőséget képviseli, avagy kiemelkedő, az utolsó oldalakon pedig munkafolyamat és vázlat várja az érdeklődőket. Az év méltó lezárása a Fumaxnál.
