Hála az égnek, hogy a járvány és a válságos gazdasági helyzet nincs hatással a képregényes megjelenésekre, így minden hónapra jut valami finomság, a szeptember pedig ilyen téren különösen gazdagnak ígérkezik, ha összességében figyeljük a kiadók kínálatát (Judge Dredd, Az Utolsó Előtti Huszár, limitált Hellspawn és a többi). Azonban akkor sincs okunk a panaszra, ha csak a Fumax keményfedeles megjelenéseit vesszük szemügyre, mivel igazi nagyágyúk sorakoztak fel a kiadó mögé: Megtorló és Deadpool mellett Conan egy igazi csatahajóval úszott be, amivel nem nehéz csatát nyerni.
Deadpool a Megtorló ellen
- Író: Fred van Lente
- Rajzoló: Pere Pérez
- Oldalszám: 112
- Ár: 4995 Ft
A Frank Castle-ből lett Szellemlovas kitérője után térjünk inkább vissza a földhözragadtabb alteregóhoz, avagy Megtorlóhoz. Ő a bűnözők réme, a mafia végzete, a gyilkosok gyilkosa, aki már-már megsajnálja saját áldozatait, akiket aztán vérbe fagyva hagy a háta mögött – azért csak majdnem, mert mind megérdemlik a sorsuk, hiszen ártatlanok és védtelenek szenvedéseiből, kihasználásából, átveréséből nyerészkednek, másokat bántanak. Egy ideális világban nem lenne szükség az ilyen önbíráskodókra, de ahogy a való életben, úgy a képregényekben sem ideális a helyzet. Ahogy itt, úgy ott is a politikusok nyerészkednek, a bűnözők törnek a magasba, míg a törvények és a rendőrök nem az átlagembereket védik, akik dolgoznak, munkával kikövezve építik ki életüket, hanem azokat, akiknek van elég pénzük a maguk kénye és kedve szerint alakítani a szabályokat… vagy éppen az erőviszonyokat.
Simon Noonan Banks is ilyen alak, bár ő a háttérben meghúzódva dolgozik, és inkább más bűnözők pénzét őrzi és fialtatja, de még így is elmondható, hogy alapot biztosít az erőszaknak. Emellett pedig Deadpool vagyonára is gondja van, aminek hála Wade Wilson, a halhatatlan és meglehetősen őrült zsoldos barátként tekint rá. Márpedig amikor Frank Castle úgy dönt, hogy elteszi láb alól a pénzügyi keresztapát, ezzel kimentve feleségét és gyermekét ebből a szomorú kelepcéből, akkor kapcsolatuknak hála Banks a pizsamás “szuperhőst” bízza meg családja védelmével. Megtorló szerencsétlenségére pedig Wade pont a birtokon van, mikor ő lecsapna a bűnözőre…
Nos, ahogy azt sejteni lehet, Deadpoolnak nem tetszik az, ahogy Megtorló a pénzügyi szakemberrel bánik, Megtorló viszont nem enged, holtan akarja látni a bűnözőt. Ebből aztán jó kis harc alakul ki, ami időnként pihentetve van, majd újrakezdődik, illetve még a Kiképző is csatlakozik a csihipuhihoz, ami néha kimondottan hajmeresztő fordulatokat vesz. Merthogy Megtorló és Deadpool külön-különd is megéri a pénzét, de együtt aztán tényleg elképesztő dolgokra képesek, ami a képregényben is megmutatkozik. Bevallom, kicsit talán több őrületet vártam, mint amit kaptam, de a kicsivel több mint 100 oldalas Deadpool vs. the Punisher 1-5. azért így is képes volt megmosolyogtatni és egyszer-egyszer ledöbbenteni. Rajzai szépek, stílusosak, története ugyan nem kiemelkedő, de szórakoztató, így aztán a kiadótól rendelve, 4000 forintért simán beilleszthető a gyűjteménybe. A két karakter rajongói nem fognak csalódni.
Conan kegyetlen kardja 3.
- Író: Roy Thomas
- Rajzoló: John Buscema és mások
- Oldalszám: 400
- Ár: 6995 Ft
Harmadik kötetéhez ért a rendkívül tartalmas sorozat, a Conan kegyetlen kardja, mely eddig a Robert E. Howard világán alapuló, Roy Thomas jegyezte sztorikat mutatta be, most azonban az író kifejezetten a Howard írta történeteket dolgozza fel, önti több rajzoló által megelevenített képregényes formába. A harmadik kötet azonban nemcsak emiatt különösen izgalmas, hanem azért is, mert a fekete-fehér, a Savage Sword of Conan magazin 14-24. számában megjelent képregények a megszokottnál is nagyobb felületen, 400 oldalon terjeszkednek, így szó szerint fegyvernek használható a könyv, nem mellesleg igen tartalmas olvasmány.
Olvasmány, bizony, mert ahogyan azt megszokhattuk, Roy Thomas nem spórolta ki a sztorit, bőven kapunk elbeszélést, párbeszédeket, a sok esetben folytatásos cselekmény pedig nem ritkán jóval komolyabbnak számít, mint amit átlagosan megszoktunk a képregényektől. Ármány, mágia, szörnyetegek, óriások, istenek, valódi horror – a Conan mindent tartalmaz, amire a műfaj rajongói vágynak, sőt még többet is. Emellett a mai PC világban szerintem sokan a szívükhöz kapnak témái miatt, melyek között a kannibál feketék és a félmeztelen, megmentésre váró szép nők egyaránt kiemelt szerepet kaptak.
Nem mellesleg a korszak miatt, melyben született (1976-1977), szívemnek különösen kedves ez a sorozat, elvégre vallom, hogy a hatvanas és kilencvenes évek között voltak a legmutatósabbak a képregények (akár a Marvelt és szuperhőseit tekintve), erre pedig John Buscema, Alfredo Alcala és Sonny Trinidad képei sem cáfolnak rá. A Conan kegyetlen kardja 3. kötete felettébb mutatós, bőven van mit olvasni, történetei izgalmasak és számos remek ponttal rendelkeznek, nem mellesleg Robert E. Howard olvasói újraélhetik az olyan térténeteket, mint A Fekete Kör népe vagy a Conan és a Fekete Óriások tava, ami azért szintén nem átlagos dolog. És akkor még a Boris Vallejo és társai alkotta borítókról nem is beszéltünk.
Deadpool és Megtorló csatározásától picit többet vártam, de így sem csalódtam, a Conan-sorozat harmadik kötete pedig vitán felül egy nagyon tartalmas és minőségi darabja a Fumax kínálatának. 400 oldal barbárkodás, dark fantasy, szex és halál, amire a főhős és a téma kedvelőinek lényegében kötelező ugrani, mert kihagyhatatlannak számít. A megjelenések a megszokottak szerint igényesek, mind a papírminőség, mind a fordítás terén, avagy a szeptember már jól indult ezekkel a kötetekkel, innentől pedig kíváncsian várjuk, milyen lesz a többi kiadó nyújtotta folytatás.
Nem mondom, meglepett a képregény mérete, meg is követelte a jól megérdemelt helyét a polcon de csak miután megverte a Bioshock regényem, ráhozta a frászt a Frankenstein mangámra majd levadászta és megette a telefon könyvet...