Júliusi teljes játék: Shadow Tactics: Blades of the Shogun

Játékújságíróként sajnos nemcsak csupa remekművel találkozunk, sőt, ritka a kritikus jégszívét megolvasztó gyöngyszem, vagy legalábbis roppantmód szórakoztató cím, mellyel nem csak kötelező jelleggel, hanem a teszt megírása után is játszunk. A közelmúltból ilyen volt számomra a Warhammer: Vermintide 2, a Torment: Tides of Numenera, vagy a 2016 végén megjelent Shadow Tactics: Blades of the Shogun. A legendásan nehéz taktikai akciójátékok, azaz a Commandos 1-2, a Desperados: Wanted Dead or Alive, vagy a mérsékeltebb Robin Hood: The Legend of Sherwood nyomdokaiban járó Shadow Tactics még a tesztfázis után is napokra maga elé szegezett, és bizony nagyon szívesen vettem elő, amikor Böjti megkért, hogy ugyan kanyarítsak egy ajánlót az aktuális teljes játékhoz. Igaz, a Guru 2017/01-es számában „csak” 86%-ot adtam a játékra, és a sok, folyamatosan érkező frissítés ellenére is vannak hibái, ám időközben mégis a Shadow Tactics rajongójává váltam. Így állítom, nagyon szerencsésnek érezhetik magukat az olvasók, mert az előttünk álló, játékok szempontjából 1-2 unalmas nyári hónapban egy rendkívül hangulatos, kemény, ám éppen ezért hatalmas sikerélményt okozó taktikai akciójátékkal gyilkolhatják le a szabadidejüket!

A sógun orgyilkosai

Aki követte az idei E3 sajtókonferenciáit, annak bizonyára feltűnhetett, hogy elég sok japános-szamurájos (roninos) játék szerepelt a palettán a Dark Souls alkotóinak új címétől, a Sekiro: Shadows Die Twice-tól a Ghost of Tsushimán át a Nioh 2-ig. A Shadow Tactics úgymond jó felvezető ezekhez a nagyágyúkhoz, mivel a Mimimi Productions taktikai akciójátéka is a középkori Japánban, pontosabban a klasszikus szamurájfilmekből ismerős Edo-korszakban (1603-1868) játszódik. 

A Tokugava-érának is nevezett bő 250 évben a császár helyett a legfőbb hadvezér, a sógun gyakorolta a tényleges politikai hatalmat, melyhez a szigorú szabályrendszer, a busidó szerint élő japán lovagok, a szamurájok, és a hátulról támadó orgyilkosok, a nindzsák asszisztáltak. Továbbá ehhez a korszakhoz kötődik még egy rakás olyan téma és összetevő, amit sokan csodálnak, így mondjuk, a japán táj, építészet és kultúra, a kabuki és a nó színház, valamint a jellegzetes hangszerek (úgymint a sakuhacsi vagy a kokjú) hipnotikus dallamai.

A Shadow Tactics története is az Edo-periódus politikai intrikáiról szól. Az aktuális sógun egy titokzatos Kage-sama nevű hadúr fejére pályázik. Kage-sama ugyanis lázadásokat szít országszerte, ami veszélyezteti a sógunátus stabilitását. Az uralkodó jobbkeze Mugen, a szamuráj, aki a rebellis vezér felkutatása érdekében kénytelen egy lopakodásra és óvatos behatolásra specializálódott különítményt verbuválni, melyet egy nindzsa (Hayato), egy tolvaj (Yuki), egy kém (Aiko) és egy mesterlövész (Takuma) alkot. A sztori fordulatos, de nem tartogat sok meglepetést, leszámítva egy meghökkentő csavart, amely az egyik általunk irányított hőshöz kötődik. Ám a Shadow Tacticsnak nem is a történet a legerősebb része, inkább a szerethető karakterekkel és a gyönyörű középkori Japánnal varázsol el. Kedvencemmé vált a karikaturisztikus módon patetikus Mugen, vagy a mindenkit cinikusan leoktató falábú öreg Takuma, de a korábbi tesztemben elmarasztalt Yukit és Aikót is sikerült megkedvelnem. És amúgy a grafika meglepően szép, csak zoomolásnál tűnik fel, hogy izometrikus taktikai játékról van szó. Cserébe persze mindent maximumra tolva a Shadow Tactics alaposan megtúráztatja, sőt, túl is hevítheti processzorunkat, úgyhogy vigyázzunk a nyári hőségben! A zene viszont csont nélkül zseniális, Filippo Beck Peccoz zeneszerző annyira jó munkát végzett, hogy önmagában is simán hallgathatók a tradicionális japán dallamokat és az epikus filmzenéket idéző muzsikák.

Kardcsapás helyett osonás

Persze a Shadow Tacticsban a japán kultúra és az intrikákkal teli történet csak egy körítés az izgalmas, összetett és bizony már a kezdetektől fogva nehéz küldetésekhez. Misszióból összesen 13 található a játékban, azonban ez a szám ne tévesszen meg senkit, mert legfeljebb csak a Commandos-veteránok fognak lenyomni 30-40 perc alatt egy pályát, a többiek megizzadnak a Shadow Tacticsszal. Ráadásul a három nehézségi szinten túl különböző kihívások is várnak ránk, melyek amúgy olykor igencsak hajmeresztőek (12 perces speedrun, ölés nélkül letudni egy megbízást stb.). A Mimimi taktikai akciójátékába könnyű fokozaton is simán bele lehet tolni 20-30 órát, azonban a mazochista maximalisták még ugyanennyit rászánhatnak az összes, kihívásokért elnyerhető jelvény beszerzése végett. Kisebb hibája a programnak, hogy olykor azért tűnik pokolian nehéznek, mert nem a fejlesztők logikája szerint cselekszünk. Megijedni persze nem kell, mert minden feladat megoldására van minimum három alternatívánk, de tény, hogy az egyik a legtöbbször sokkal könnyebb az összes többinél.

A missziók között egyébként vannak átfedések, azaz többször is be kell törni egy jól őrzött területre, hogy elraboljunk vagy meggyilkoljunk valakit, de azért összességében minden pálya remekül kidolgozott, és egyedi élményt nyújt. Emlékezetes a tizedik küldetés, amelyben egy börtönből kell megszökni ingben-gatyában, lassan visszalopkodva a felszerelésünket. De irtó kreatív az a misszió is, amelyben egy áruló gazembert kell elkülöníteni a testőreitől, hogy elrabolhassuk őt. Ez utóbbi pályán játszva a Hitman-játékok legjobb pillanatai ötlöttek fel bennem.

Nindzsák!

Apropó, Hitman-játékok: a Commandos-szerű taktikai és a Hitmanhez hasonló lopakodós programok lényege az, hogy memorizáljuk az ellenfelek útvonalát. A Shadow Tactics esetében ezt a rendszert azzal bolondították meg, hogy egyfelől az ellenfelek már nemcsak látnak, hanem hallanak is, így nagyon figyelni kell, hogy pl. ne egy őrjárat közelében vonszoljunk hullákat. Másrészt a fegyvertelen NPC-kkel is számolnunk kell, akik lebukás esetén kíméletlenül beköpnek minket. A játék vége felé, az igazán izzasztó pályákon néha már nagyon ki lesz centizve, merre, mikor haladhatunk tovább. A jó időzítést segíti ekkor a Shadow Mode, amelybe belépve parancsokat adhatunk ki nindzsáinknak, akik ezeket csak egy másik gomb lenyomását követően hajtják végre. Nagyon fontos, hogy a hősök összedolgozzanak: a mesterlövész Takumával lelövünk valakit, aki pedig erre felfigyelt, az belesétál Yuki csapdájába, míg a többieket lekötjük a szexi Aikóval vagy Mugen szakéjával, és ha még valaki gyanút fogna, abba Hayato dobja bele a surikenjét. Tehát mindenki másban erős, és más-más célokra alkalmas, nemcsak a harcban, hanem a felderítésben is, mivel a fürge Yuki, Aiko vagy Hayato nemcsak a háztetőkön képes surranni, de a víztől sem riad vissza, így hármójukkal (a játék nehézségéhez mérten) könnyűszerrel megkerülhetünk veszélyesnek vélt objektumokat. De a karakterekre részletesebben is kitérünk a következő két oldalon, a játékhoz kapcsolódó tippcsokorban!

Lényeg a lényeg: a Shadow Tactics esetében félredobom a katanát, leteszem a páncélt, és fittyet hányok a kritikusok busidójára. A lopakodós taktikai akciójátékok nagy rajongójaként ajánlom nektek ezt a remek hangulatú, összetett címet, mely méltó utódja a Commandos 1-2-nek és az első Desperadosnak is!

KÓDBEVÁLTÁS

A tartalomjegyzéknél lévő matricán található matricára nyomtatott kódsorokat nem a Steamen kell felhasználni, hanem a PC Guru Online kódbeváltó oldalán. Ehhez mindössze egy ingyenes regisztrációra van szükség, majd a belépést követően el kell navigálni a kódbeváltás oldalra, ott be kell ütni matricán található kódot, az eredmény pedig egy Steam-kód lesz, amit már beválthattok a Valve áruházában.

A matricán található kódot csak egyszer lehet felhasználni, de összesen tízszer lehet megpróbálni a beváltást, így ha elgépelsz egy karaktert, akkor sem kell félned, nem fog eltűnni a teljes játékod. Ha mind a tíz alkalommal hibás kódot adsz meg, a rendszer 24 órára letiltja a kódbeváltás funkciót, úgyhogy csakóvatosan! Ha problémát okozna a kódbeváltás, olvasd el a Kódbeváltás tudástárunkat a PC Guru Online-on!

A JÚlIUSI PC GURU JÚlIUS 12-TŐL KAPHATÓ
AZ ÚJSÁGOSOKNÁL ÉS A HIPERMARKETEKBEN.