Azt hiszem, hogy az egész szerkesztőség nevében mondhatom, hogy a PC Guru az a hely, ahol jó értelemben találkozik a munka és a szórakozás, valamint a hobbi és a hivatás. Az ember általában a hétvégékbe igyekszik belesűríteni mindazt, amire hétköznap nem jut ideje, köztük egy kis kikapcsolódást is, és mivel utóbbi sok esetben egyenlő a videójátékokkal, gyakran ezeken a napokon kerül elő egy régi kedvenc, egy kihagyott újdonság, vagy akár egy várva várt új megjelenés. Hétvégame rovatunkban, hétről hétre, néhány szerzőnk ad egy kis betekintést abba, hogy náluk éppen melyik cím és milyen okból került terítékre, de lássuk is, hogy mi jutott erre a hétre.

descriptive text

wilson

Ahogy a múlthéten gondoltam, a Lost Judgment DLC-je végül nem töltötte ki a teljes hétvégét. Vasárnap délután sikerült a végére érni, és azt kell, hogy mondjam, a története annyira jó volt, hogy akár egy önálló Yakuza-epizód is lehetett volna. Sokáig agonizáltam, mi jöjjön utána, a végeredmény pedig a szokásos lett, azaz inkább a maradék időt abba öltem, amit nem kellett megtanulni, így a Valorant került a reflektorfénybe. Azóta is vacilálok: a Dragon Quest 8 mögül végül kitáncoltam, mert nem éreztem magamban az erőt 70-80 óra elköteleződésre úgy, hogy hétköznap 1-2 órám van csak játszani.
 
fpj0kztxway7s5w.jpeg
 
Ezt a projektet mindenképp hétvégén kell elkezdeni, lehetőség szerint szabadság alatt, így jelenleg húsvétra van belőve. A japán témánál maradva továbbra is a NEO: The World Ends With You van a lista élén, időközben azonban megérkezett a LEGO Star Wars: The Skywalker Saga, ami levett  a lábamról, így igyekszem az első és a második trilógiát is befejezni, mivel a legújabb trilógiából csak az első két részt láttam. A hétvégi tervem tehát jelenleg ez, aztán még meglátjuk, hogy alakul.

Britpopper

Kalandjáték és macskák. Ez a koncepció már elég nekem ahhoz, hogy nemhogy várjam az adott játékot, de még elő is rendeljem, ha úgy adódik. A Catie in MeowmeowLand pont ilyen lett: vannak benne cirmosok, és alapjaiban a point & click kalandjátékokra hajaz, csak épp olyan az egész, mintha nyakon lenne öntve fél tonna LSD-vel. Az Alice Csodaországban című klasszikus kifordított változatában Catie is beleesik a nyúl (itt macska) üregébe, majd MeowmeowLand furcsa vidékén találja magát. A hely tele van furcsábbnál-furcsább teremtményekkel, de szerencsére egyikőjük sem barátságtalan.

catie-in-meowmeowland20220404172232.jpg

A kislány feladata lesz hazajutni, amihez viszont számtalan izgalmas – és rendkívül szürreális – kalandon át vezet az út. A Catie in MeowmeowLand alapvetően nem nehéz, de mégis képes megakasztani néhol. Hint-rendszer nincs, tippeket nem ad a játék, ha elakadnál, szóval ebben az esetben marad a jó öreg pixelhunting, vagy a mindent kipróbálni mindennel módszer. Ennek ellenére én nagyon élvezem a játékot, és ha minden jól megy, ma/holnap a végére is érek. Ha kedveled a szürreális, teljesen kifordított, elvont, már-már beteges agyszüleményre emlékeztető alkotásokat, és mellé még a cicákat is imádod, mindenképp érdemes ránézned!

Dzséjt

Ezen a hétvégén két játékban is mélyebben el fogok merülni, és, ha lehetőségem lesz rá, legalább az egyiket talán be is fejezem. Mindkettőt elkezdtem már a múlt héten, de hála az égnek, egyik sem rövid. Az első a Marvel’s Spider-Man Remastered, ami bár nem kifejezetten mai darab, én csak nemrég vettem meg. Részben azért, mert a Pókember: Nincs hazaút miatt az elmúlt hetekben végignéztem a 2000-es évek összes Spider-Man filmprodukcióját, és szerettem volna még kicsit Peter Parkerrel maradni. Részben meg azért, mert nagyon sok jót hallottam a játékról. Nem is csalódtam, eszméletlen hangulatos New York felhőkarcolói között lengedezni és a bűnt üldözni. A sztori nagyon tetszik, a mellékküldetések pedig meglepően jól sikerültek, s persze az akció is ott van a toppon. A harcrendszer mondjuk gyanúsan hasonlít a Batman: Arkham-játékokban látottakhoz. 

marvels-spider-man-remastered20220407155900.jpg

A másik játék, amit tovább fogok nyúzni, az a LEGO Star Wars: The Skywalker Saga. Bár a tesztelés alatt bejártam a Galaxist keresztül-kasul, még így is csak a töredékét fedeztem fel. A 300 feloldható karakterből nagyjából még bőven maradt, a begyűjthető űrhajókról nem is beszélve, és akkor hol vannak még a mellékküldetések és kihívások. Sok időmbe fog még beletelni, mire kimaxolom ezt a remekül sikerült kis játékot.

Ez lett volna Hétvégame rovatunk e heti beszámolója. Ti melyik játékba ugrotok bele a hétvégén?