Azt hiszem, hogy az egész szerkesztőség nevében mondhatom, hogy a PC Guru az a hely, ahol jó értelemben találkozik a munka és a szórakozás, valamint a hobbi és a hivatás. Az ember általában a hétvégékbe igyekszik belesűríteni mindazt, amire hétköznap nem jut ideje, köztük egy kis kikapcsolódást is, és mivel utóbbi sok esetben egyenlő a videójátékokkal, gyakran ezeken a napokon kerül elő egy régi kedvenc, egy kihagyott újdonság, vagy akár egy várva várt új megjelenés. Hétvégame rovatunkban, hétről hétre, néhány szerzőnk ad egy kis betekintést abba, hogy náluk éppen melyik cím és milyen okból került épp terítékre, de lássuk is, hogy ezúttal mi került terítékre.
Dzséjt
A héten főleg a The Last of Us Part 2-t nyüstöltem, de a nagy meleg és a sok munka után úgy döntöttem, erre a hétvégére kicsit lazábbra fogom a dolgot, és valami könnyedebb vagy vidámabb játék után nézek. Csak úgy a lazulás kedvéért. És mivel mostanság úgyis Jurassic Park-lázban égek, úgy döntöttem, itt az ideje rendesen befejezni a Frontier Developments 2018-as játékát, a Jurassic World Evolutiont, úgyis jön a folytatás.
Bár valószínűleg nem ez a világ legjobb parkmenedzselős játéka, de így is sokáig le tud kötni. Elég sok mindenre oda kell figyelni, különösen a dinoszauruszokra, amiket, ha nem tartunk megfelelően, hajlamosak kitörni a fogságból, és akkor simán újrajátszhatjuk a Jurassic Parkot vagy a Jurassic Worldöt. A játék kampányát sem egyszerű végig vinni – főleg mert a helyszínt biztosító Öt Halál (köztük a Sorna) és a Nublar sziget eléggé lekorlátozza a mozgásterünket, miközben különböző kéréseket kell teljesíteni a stábunknak. Emellett van egy szabad játéktér, ahol megépíthetjük álmaink Jurassic Parkját vagy Jurassic Worldjét, feltöltve a filmbeli dinoszauruszokkal.
Zoo_Lee
A napokban elsősorban a Steam Sale során behúzott zsákmányomat próbálgattam, abból is leginkább a DiRT 4-et. Egészen eddig ódzkodtam a DiRT-szériától, a Need for Speed-jellegű könnyedebb arcade versenyzésekhez voltam szokva, de amikor láttam, hogy a játék külön támogatja a casual játékosokat, ráadásul 4 euróba sem kerül, lecsaptam rá. Eddig az vált számomra egyértelművé, hogy feleslegesen aggódtam a komplexitás miatt, ha nem a Simulation módot választja az ember, nem különösebben komplexebb a kezelése, mint bármelyik másik autós játéknak.
Maga a versenyzés pedig, nem tagadom, a rengeteg különböző játékmóddal, a RaceNettel, a Freeplay móddal kimondottan tetszik. Még nem merném kijelenteni, hogy levett a lábamról, de tervezem tovább nyüstölni, ráadásul csak a megvásárlása után láttam, hogy a tavaly megjelent DiRT 5 már benne is van a júliusi Humble Choice-ban. Legfeljebb azért fogom majd törölni a gépemről, hogy feltegyem helyette a folytatást.
Britpopper
Elég jó indok kell nekem ahhoz, hogy egy több száz órás open-world játékot teljesen az elejéről újrakezdjek, de a Rockstar Games 2018-as mesterműve, a Red Dead Redemption 2 nemrég csak beleesett ebbe a kategóriába. Odavoltam érte már akkor is, mikor megjelent, de a stáblista végigpörgése után valahogy mégis az motoszkált a fejemben, hogy nem láttam még a világából kvázi a felét sem. Úgyhogy ismét nekiálltam Arthur Morgannel felfedezni a vadnyugat rejtelmeit, ami egészen odáig fajult, hogy hetek óta egyszerűen egy másodpercet sem haladtam előre a fő történeti szállal (egyébként a 4. fejezetben tartok), helyette mellékküldetéseket csinálok, vadászom, vagy csak igyekszem ellátogatni az összes különleges helyszínre, amiket Arthur rendre bele is rajzol a naplójába.
Mivel a lemezes verzióhoz járt egy jópofa térkép is (ez amúgy gyakori kiegészítő a Rockstar játékainál), fórum-hozzászólások alapján előre bejelöltem rajta az összes érdekesnek vélt helyszínt (nagyjából 49 van összesen), amiket igyekszem sorban meglátogatni. Ezek között lehet csak egy furcsán nőtt fa, egy ősi barlangrajz, vagy épp egy meteor becsapódás által kipusztított erdős terület, de akad köztük horror-ház egy félig ember, félig állat mutánssal, sőt még akár mamutcsontvázra vagy UFO-ra is lelhetünk. Mindez pedig jól példázza, hogy a Rockstar mennyi fáradtságos munkát képes volt beleölni a játékba, és fejlesztői még az olyan apróságokra is figyeltek, mint például, hogy az itt-ott lobogó amerikai zászlón – ami mellett a többség a másodperc törtrésze alatt szalad el – autentikusan, a kornak megfelelően még csupán 45 csillag legyen. Bele sem merek gondolni, hogy a GTA 6 mindezek után micsoda ultra-realisztikus részletgazdagsággal fog majd napvilágot látni!
Bodak
E hét végére, egy-egy futam erejéig előkerül egy régi nagy kedvencem, a roguelike, metroidvania és soulsborne stílusokból egyaránt merítő, zseniális műfaji egyveleget alkotó Dead Cells, hátha sikerül ellátogatnom a legutóbbi kiegészítő, a fél éve megjelent Fatal Falls helyszínére. Persze, hogy ne legyen túl egyszerű dolgom, a régi mentést hagyom a fenébe, és nulláról vágok neki újból a kalandnak. Mondanám, hogy azért, mert ennyire hárdkór vagyok, de az igazság az, hogy valójában a mentésem szállt el valamikor a balfenékre (vélhetően a kényszerű rendszermeghajtó cseréjekor, de ez egy másik, szomorúsággal és a cifránál is cifrább káromkodásokkal tarkított történet).
Ha pedig a tervezettnél egy kicsit több időm lesz, akkor talán tovább evickélek a végtelen világűrben, apró darabokra szakadt, Névtelen szállítóhajó roncsai közt. Immáron azonban porszívórakéta hátán, és az így nyert pofaleszaggató sebességen túl kellő magabiztossággal ahhoz, hogy felfuvalkodottságomban valami létfontosságú felszerelésről megfeledkezzek. Mondjuk, a tartalék oxigéntartályokat nem készítem elő, vagy simán úgy gondolom, hogy lederesedett sisakban is kitalálok a fagyveszélyes zónából. Ha valakinek a leírtak nem elég nyomravezetők, a Breathedgeről van szó.
Ez lett volna Hétvégame rovatunk eheti beszámolója. Ti melyik játékba ugrotok bele a hétvégén?
