Ha emlékeztek még a kétes hírnevű indiai származású amerikai rendező, M. Night Shyamalan tavalyi thrillerjére, a Széttörve című filmre, akkor nagyjából képben vagytok a Hét nővérrel kapcsolatban is. A Széttörve azért volt nagy durranás legalábbis a marektinggépezet szerint, mert James McAvoy egy olyan figurát játszott benne, akinek 23 személyisége volt. Aminek persze a felét sem láttuk a filmben. Ám a Széttörve butaságai és túlzásai ellenére is egy érdekes alkotás volt, mely alapkoncepciója miatt igazi jutalom volt az amúgy remek McAvoy számára, aki megmutathatta, hogy három-négyféle személyiséget képes eljátszani, illetve egyszerre tud jófiú és rosszfiú lenni. Csak azt az erőltetett univerzumépítési kísérletet felednénk. (Avagy minek kell összekötni ezt az egészet a Sebezhetetlennel?)
A Hét nővérrel hasonló a helyzet, viszont abban a tekintetben a film jobban teljesít, hogy nem ver át minket kicsit sem, és tényleg megmutatja azt a hét ikertestvért, melyek mindegyikét Noomi Rapace, a svéd származású színésznő játssza el. A Hét nővér a nyilvánvaló hasonlóságok ellenére egyáltalán nem a Széttörve koncepciójának lenyúlása. Az eredeti forgatókönyvet Max Botkin már 2010-ben megírta, de akkor még nem volt képes utat találni magának a sztori a nagyvásznakra. Emiatt a történet fel is került a legjobb soha meg nem valósult projektek listájára. Szerencsére jött a Netflix, mely felkarolta a Hét nővért, mely időközben eredetiben megkapta a Mi történt Hétfővel? címet, utalva ezzel a történet alapkonfliktusára. A film augusztusban már megjelent online, azonban hazánkban és persze más országokban is bemutatják moziban. Hogy érdemes-e rá jegyet váltani, az már más kérdés. A továbbiakban előfordulhatnak kisebb SPOILER-ek, de a film előzeteseiből nem ismerhető fő fordulatokat a kritika nem árulja el!
A Hét nővér azért is egy rendkívül érdekes produkció, mert a kamera innenső oldalán viszonylag ismeretlen, illetve nem túl combos filmográfiával rendelkező alkotók állnak: Max Botkin nevéhez egy gyenge robotos családi film (Cody, a robotok ásza) és egy X-Men tévésorozat köthető, a másik író, Kerry Williamson is mindössze egy gyengébb bűnügyi filmet tudhat maga mögött (Alex Cross), a norvég rendező, Tommy Wirkola pedig a két Kill Bill-paródiát (Kill Bujo 1-2.), a két horrorkomédiát (Náci zombik 1-2.) és a Boszorkányvadászokat jegyzi. Viszont a Hét nővérhez nem kisebb neveket sikerült megszerezni a fiatal Noomi Rapace-en kívül mint Willem Dafoe és a gonoszt eljátszó Glenn Close. Ez a kettőség jellemző a film történetére és színvonalára is.
A Hét nővér kiindulópontja ismerős, ha máshonnan nem, hát olyan disztópiákból, mint az 1984, a Különvélemény, Az ember gyermeke vagy akár a Szárnyas fejvadász 2049. A 2040-es évekre a már ma is nagy problémát jelentő túlnépesedés olyan méreteket öltött, hogy a világ kormányai, így az Egyesült Államok is beavatkozásra kényszerül. Természetesen ahogy lenni szokott az efféle disztópiákban, az embertelen hatalom drasztikus módszerekhez nyúl: a családok csak a legelső gyermeküket tarthatják meg, ha „becsúszik” még egy vagy több, akkor azokat a Gyermekelhelyezési Hivatal (CAB) elszállíttatja, és hibernálja (krioálomba helyezi). A Karen Settman nevű nő balszerencséjére hetes ikreknek ad életet, ám belehal a szülésbe. A gyereknevelést a szigorú és racionális nagypapa, Terrence (Willem Dafoe) vállalja el a nehéz időkben. Terrence nehéz döntést hoz annak érdekében, hogy unokáit ne hibernálják. A nagyapa mindegyik lányát a hét napjairól nevezi el, és belőlük formálja meg Karen Settman személyiségét. A lányok csak a nevük napján mehetnek ki a külvilágba, ahol mind ugyanazt a személyt, Karent kell alakítaniuk. Persze ezt már gyerekként sem könnyű fenntartani, hiszen mindig naprakésznek kell lenniük a hitelesség érdekében, azonban felnőtt korukban (innentől jön a képbe Noomi Rapace) még nehezebb lesz kordában tartani ezt, hiszen önálló, felnőtt emberként mindenki másra és többre vágyik a bezártságnál és elszigeteltségnél. Egy nap pedig vége is szakad addigi életüknek, mert Hétfő eltűnt (innen a film eredeti címe), és valamilyen módon kitudódott az igazság, és a kormány, illetve a CAB elkezd vadászni a lányokra.
A Hét nővér alapkoncepciója tehát nagyon érdekes, és tulajdonképpen pont a Széttörve fordítottja, hiszen itt egyetlen személyiséget kellene megformálnia hét különböző embernek. A filmben pedig ez a legizgalmasabb, emiatt is mondhatjuk azt, hogy ha Shyamalan thrillerjében James McAvoy lubickolhatott a szerepben, akkor Noomi Rapace számára meg Karen Settman alteregóinak megformálása egy jutalomjáték. Jóllehet, azért sajnos a Hét nővérben nem sikerült annyira markánsan elkülöníteni a lányokat, mint a Széttörve három-négy különböző személyiségét. A hétből nagyjából két lány (Hétfő és Csütörtök) az emlékezetesebb, de egyikőjüknek sincs különösebben mély vagy kidolgozottabb jelleme. Az alkotók inkább a thrillervonulatra, semmint a drámai konfliktusra helyezték a hangsúlyt. Ám a film elején így is vannak érdekes párbeszédek az ikertestvérek között, melyekben kibomlik a külsőre hasonló, de belső tulajdonságaikban nagyon is különböző lányok belső világa.
Például a kvázi főhős Csütörtök és Hétfő között feszül ellentét már kezdettől, gyerekkoruktól fogva. Csütörtök tipikus lázadó, aki megkérdőjelezi a fennálló rendet, gyerekkorában a nagyapja, felnőttkorában a CAB által teremtett világot. Ezért szökik meg gyerekként, amelynek viszont viselnie kell a következményét, mivel a körülmények miatt nem szakadhat el attól az identitástól, amelyet testvéreiként megformálnak. Így bármilyen hibát követ el, azt nem mint egyén, hanem mint egy csoport része kell, hogy elszenvedje. Ezért szív tehát hat másik testvér Csütörtök miatt, köztük a konformista Hétfő. Hétfő az alázatot és a napi rutint képviseli. Tipikusan az az ember, aki nem szeretne semmi zűrt, inkább elfogadja a fennálló rendet, és megpróbál adaptálódni, csak hogy békén hagyják. A Hét nővér érdekessége, hogy mindkét álláspontot megkérdőjelezi és elfogadhatónak tartja: morális szempontból szükséges a lázadás a rendszer ellen, azonban felmerül az a kérdés is, hogy a család, a testvérek biztonsága érdekében nem-e jobb a hallgatás és a beletörődés útját választani.
Természetesen azért a Hét nővér alapvetően egy sci-fi thriller akar lenni, nem dráma, így sajnos ezt az érdekes morális dilemmát sablonos történetbe ágyazza, és a film elejét leszámítva többet nem is nagyon foglalkozik a lányok személyiségével. Sőt az érdekes morális dilemmák és pszichológiai karakterelemzések helyett inkább klisés és populista szólamok, kortárs politikai áthallások jelennek meg a Hét nővérben. Az ugyan zavaros a filmben, hogy a Gyermekelhelyezési Hivatal egy kormányszervezet vagy a kormányzattól külön működő cég-e, de a CAB módszerei és az élén álló, Glenn Close által rutinból eljátszott Nicolette Cayman erősen emlékeztetnek a kortárs trumpi Egyesült Államok végrehajtó hatalmára. Az FBI és a CIA hírhedt jogsértései, a rendőri brutalitás, valamint Donald Trump politikai retorikája mind megjelennek közvetett módon a Hét nővérben. Cayman elnök szeretne lenni, és azzal érvel, hogy a szegény rétegek gyerekeinek hibernálása jelenti a megoldást a túlnépesedés mellett a szegénység problémájára. Hogy eközben a CAB katonai különítménye hideg vérrel ölje meg azokat, akik a Hivatal és Cayman útjában állnak.
Tehát van minden a Hét nővérben: pszichológia, politika és akció is, minthogy a cselekmény az első fordulat után (mikor kiderül, hogy a lányok lebuktak) klasszikus thrillerré alakul át. Mint említettem, zavaros, hogy a CAB hol foglal helyet a hatalomban, és ez a zavarosság jellemző a Hét nővér cselekményének egészére is. A sztori kétségtelenül izgalmas, de vannak benne olyan logikai bakik, melyeket csak igen amatőr filmekben láthattunk. Például kicsit sem problémás, hogy a címszereplő nővérekre rátörnek a lakásukban a CAB emberei, akiket első körben a lányoknak sikerül is elintéznie, de ennek semmilyen következménye nem lesz. Vagyis hol van az erősítés? Hol vannak az egyéb hivatalos szervek? Nincs megmagyarázva a filmben, hogy a CAB ki alá tartozik, ez ebből is fakad. Azonban még inkább kínos, hogy a cselekmény során Cayman és a Hivatal emberei hangsúlyozzák, hogy a hét nővér titka nem kerülhet nyilvánosságra. Ezzel szemben a CAB katonai különítménye többször látványos üldözésekbe bocsátkozik, de már az említett, nyílt akció is igen amatőr húzás ennek fényében. Persze nem feltétlenül a Gyermekelhelyezési Hivatal a béna, hanem a forgatókönyv írói nem gondolták át túl jól ezeket a cselekményelemeket sem.
A logikai bakik közül még jó néhányat felsorolhatnánk, mert bőven van a filmben ezekből a tipikus, buta és hatásvadász jelenetekből. Zavarosak Cayman motivációi (egyszer elnök akar lenni, máskor úgy tűnik, mintha megértené a lányokat), ami néha a lányokkal történik, az már kész röhej, a cselekményt is túlcsavarták, és a végső leszámolás, illetve az utolsó jelenet annyira nevetségesen amatőr, hogy azt hittem, valami B-kategóriás Steven Seagal-filmet nézek. Arról nem is beszélve, hogy az említett utolsó jelenet illogikus és felülírja az egész történetet, egyáltalán nem jó értelemben. Ha már a sztori a túlnépesedés radikális és embertelen megoldásai ellen lép fel, akkor nem egy ilyen lezárással kellene előhozakodnia a Hét nővér alkotóinak.
Apróbb dolog, de az is röhejes, hogy a filmben futurisztikus technológiák jelennek meg, mint a kézre kivetíthető holografikus interfész, a beépített digitális kamerával rendelkező műszem vagy az ujjlenyomat alapján működő, tapintásra feltöltődő géppisztoly, azonban a lányok gáztűzhellyel melegítik a kaját. Apropó, lányok. Azt már említettem, hogy sajnos nem túl kidolgozott a hét nővér személyisége, azonban ezt a kidolgozatlanságot az alkotók arcpirító módon hatásvadász jelenetekkel próbálták kompenzálni. Azaz valószínűleg érezte a két író és a rendező, hogy annyira nem tudták átélhetővé tenni a lányokat, így ha valakivel valami történik, akkor testvérei melodramatikus hisztiket csapnak. És ezeknél a részeknél bizony az amúgy remek Noomi Rapace is képes túljátszani a szerepét, néha már nevetségesen elcsuklik a hangja a kényszeredetten rikácsoló színésznőnek.
Szóval a Hét nővér sajnos csak egyszernézhető sci-fi thriller lett, melynek éppen a legérdekesebb eleme, a hét ikerpár nem lett túl jól kidolgozva. Az akciójelenetek azért így is egész jól kivitelezettek, bár semmiképp se várjunk tőle blockbuster-látványvilágot. Ám még így is van erő az összecsapásokban, főleg a legelső konfrontációban. Mikor a lányokra rátörnek a saját lakásukban a CAB emberei, az tényleg lenyűgöző, fájdalmas és realista csetepaté, igazi földhöz ragadt élethalálharc. Kár, hogy ezek a csihipuhik is elveszítik erejüket a sztori végkifejletére. Mely amúgy kitalálható, ahogy a Hét nővér többi fordulata is. Így nem biztos, hogy érdemes moziban megtekinteni, viszont egy átlagos Netflix-film színvonalát tökéletesen hozza ez a sci-fi thriller.
7/10 – izgalmas, de hemzseg a logikátlanságoktól
