Az alacsony árkategória a Razer esetében persze relatív, a kiegészítőket gyártó istálló ugyanis általánosságban véve nem nagyon szeret elszakadni a prémium árcímkétől, de kivételek azért szerencsére akadnak, legyen szó egérről, billentyűzetről vagy headsetről, avagy azon eszközökről, melyek szinte egybeforrtak a Razer nevével. Az "olcsósításnak" persze más oka is van: a headset-kategória lyukait a Kraken-család mutációval eléggé sikerült betömködni, így a szingapúri-amerikai nagyvállalat egy régi klasszikus leporolásával és teljes újragondolásával igyekszik kedvezni elsősorban azoknak, akik mértékkel szeretnének a zsebükbe nyúlni.
CÁPATÁMADÁS
A Razer BlackShark V2 X ezen visszatérés olcsóbb darabja (a drágább az X nélküli) – a BlackShark közel egy évtizede, akkoriban futurisztikusnak tűnő dizájnjával és kellemes anyaghasználatával igyekezett betölteni a zászlóshajó szerepét, de felmenője igazából csak a nevét tekintve osztozik vele bármiben is, a család új tagja ugyanis már teljesen más motívumokat használ. Ez leginkább a külsején érhető tetten, amely lényegesen hagyományosabb elemeket használ: a vastag, kellemesen kitömött fejpánton és a sztenderd memóriahabos hangszóró-párnán senki sem fog meglepődni, maximum csak a pánt magasságának állítása során egyre feszesebbé változó külső kábelen, amely a Razer ikonikus zöld színében pompázik, és kis túlzással az egyetlen látványos dizájnelem, amellyel a BlackShark V2 X rendelkezik.
A Razer-eszközök túlnyomó többségétől eltérően itt ugyanis cicomának szinte egyáltalán nincs jele, a hangszóró külső borításába nyomott, diszkréten csillogó Razer-logót leszámítva nem nagyon van más díszítés, így aki arra számított, hogy a Chroma-profilját ide is mutálhatja, a ledek uralta álmait kénytelen máshol kiélni. Ugyanitt, a bal hangszóró külső részén lehet a hangerőt állítani és a mikrofont kikapcsolni, amely megszokást igényel, de idővel bele lehet rázódni.
Ez a fajta, a Razertől szokatlan letisztultság azonban nem feltétlenül hátrány, a BlackShark V2 X dísztelensége az egyik nagy pozitívuma, melyhez kényelem is társul. Mert ugyan a memóriahab lényegesen költséghatékonyabb megoldás, mint amit drágább testvére kapott, de huzamosabb használat során is csak alkalmanként volt kényelmetlen, ráadásul képes a külső zajok egy jelentős részét is kiszűrni, megkönnyítve ezzel a lényegre, a hangzásra való fókuszálást.
THX NÉLKÜL
Az pedig, nos... vegyes. Halknak egyáltalán nem nevezhető, de mindent maxra tekerve sem akarja átszaggatni az ember dobhártyáját, a basszus terén pedig már érezhetően gyengélkedik egy kicsit, és általában véve túlsúlyban vannak a mély hangok. Ez játék folyamán azt jelenti, hogy bizonyos helyzetekben nehéz érteni a párbeszédeket vagy a csapattársakkal zajló kommunikációt, de mivel manapság már egyre több játék rendelkezik részletes hangbeállításokkal és hangszínekre/hangsávokra osztott sémákkal, ezért szerencsére ezt gyorsan ki lehet küszöbölni. Sajnos a drágább testvérétől eltérően itt a THX Spatial Audio-támogatás is kikerült a funkciók közül, a headset ennek ellenére képes a 7.1-es térhangzásra – ehhez a dobozban található kódot kell beváltani, majd a Razer saját térhangzás-programját telepíteni. A gyakorlatban ez meglepően jól működik, különösen FPS-ek esetében tud nagy segítséget nyújtani, hogy pontosan tudjuk a hangok forrását, de kár, hogy ezt csak egy ilyen extra lépéssel sikerült megoldani.
Nem csupán a térhangzást illetően érezhető az olcsósítás, de például a csatlakozó esetében is. A BlackShark V2 X esetében ez egyszerre előny és hátrány: külső hangkártya ehhez már nem jár (sőt, az én saját USB-s hangkártyámmal nem is hajlandó működni), 3.5mm-es jackkel lehet a géphez csatlakoztatni, vagy bármilyen egyéb eszközhöz, így akár konzolokhoz is. Ezáltal pedig nem csupán PC-hez ajánlható (de a térhangzás csak ott érhető el), de gyakorlatilag bármihez, így pedig talán már a budgetnek azért nem nevezhető ár is indokolható. Még úgy is, hogy a mikrofon nem szerelhető le (sőt, mintha egy állandó alapzaja is lenne), a kábel pedig egy sztenderd, összegabalyodásra alkalmas egyszerű gumi. Testvére mellé rakva érezhetően szegényebb és csökevényesebb, és a hangtartománya sem teljes, de még így is nagyon jól szól. Viselése pár óra után hajlamos kissé kényelmetlenné válni, de a mikrofon hangminősége az alapzajjal együtt is elfogadható, így aki egy relatíve olcsó, több platformon is használható headsetet keres, egy próbát tehet vele – de a csodát inkább a drágább testvérétől várja.
