A Samsung QLED technológiája már egy jó ideje velünk van, a Neo előtaggal fémjelzett széria azonban csak tavaly tűnt fel először, nálunk is járt a jelen modell elődjének is tekinthető QN90A. Na, de mitől más ez a QLED, hogy megkapja a Neo jelzőt? A válasz egyszerű: a háttérvilágításként szolgáló falat immáron a cég saját fejlesztésű Mini LED-jei alkotják, míg a Quantum Dot technológia tulajdonképpen maradt a régi. És hogy miért is jó ez nekünk? Nos, sokkal precízebben szabályozható háttérvilágítást és ezáltal nagyobb kontrasztot lehet elérni, ami hétköznapi használat során már-már vetekszik az OLED képességeivel is.
De nem ez az egyetlen előnye a Mini LED háttérvilágításnak, ahogy az a csomagból előkerülő készüléken egyből látszik is: jóval keskenyebb kialakítást tesz lehetővé, így a képernyő mélysége is feltűnően kisebb, mint más, hagyományos LED készülékeké; sőt e téren egyes OLED-es eszközökkel is felveheti a versenyt. A dizájn a Samsungtól megszokott, elegánsan egyszerű megjelenést hozza, éles sarkokkal, vékony kávával és szálcsiszolt hatású hátlappal, az alsó perem jobb oldalán szolidan megjelenő logóval. A lábazat középen tartja az eszközt, a vékony, de nehéz talp stabilan áll – ugyanez azonban nem mondható el magáról a kijelzőről, amely bizony ijesztően hullámzik a legkisebb érintésre is. Ez talán méretéből is adódik, a nálunk járt 65” képátlójú jószág még éppenhogy elfért a nappali „tévés fala” előtt. A képernyő hátoldalán, szemből a jobb oldalon, egymás alatt elhelyezkedő be- és kimeneti lehetőségek közt 4 darab HDMI (2.1, ebből egy darab eARC-támogatott hangkimenet is egyben), kettő darab USB (Type-A), egy optikai audio kimenet, valamint Tuner és Ethernet csatlakozásunk adott.
A Samsung saját, Tizen operációs rendszere a készülék megjelenéséhez hasonlóan sallangmentes, egyszerű és letisztult, és ami még fontosabb, igen gyors is. Mégis, számomra egyáltalán nem volt intuitív, nehezen találtam meg egyes beállításokat, míg más funkciók eltéveszthetetlenül az arcomba voltak nyomva. Szerencsére ez utóbbiak azok, amiket az ember amúgy is gyakrabban használ, az osztott média szervertől a YouTube-on át a különféle streaming-szolgáltatókig. Lehet, hogy lányos zavaromhoz a hasonlóképpen sallangmentes távirányító is hozzájárult, ami nem mellesleg napelemes, és az összes tévéhez kapcsolt eszközt tudjuk vele kezelni; csak győzze az ember megjegyezni, hogy melyik eszköznél melyik gomb, milyen funkciót szolgál. Mert a tévékészüléken keresztül akár az egész Samsung-háztartás elkormányozható a készülékről, ezzel az egyetlen, napelemes pálcikával.
A legjobb képminőség tapasztalataim alapján a 40×18 területre osztott FALD-ot maximumra járató magas beállítás mellett érhető el. Bár ilyenkor is észrevehető az elkerülhetetlen ragyogás és a szektorok közti fényszint-eltérés, illetve az erőteljesen fekete jelenetek is hajlamosabbak elnyelni az apróbb fénypontokat, de a gyakorlatban, filmnézésnél alig észrevehetők ezek a problémák. Ugyanez a kontrasztra is kihat valamelyest, és bár a magas fényerő kompenzál, egyúttal vissza is tértünk a probléma gyökeréhez, a ragyogáshoz. Ugyanakkor a színhűség kiemelkedő, ahogy azt a Q-Dottól már megszokhattuk, ahogyan az alacsonyabb felbontású képek felskálázása is. A 120 Hz-es, 4K felbontású panel egészen vállalható válaszidővel bír, ami játékra is teljesen alkalmassá teszi. De nem hagyható szó nélkül, hogy eredetileg alacsonyabb képkockaszámú tartalom lejátszásakor ez kicsit visszaharap; az ilyen, ámde mozgalmas jeleneteknél kettőzés és elmosódás jelentkezik.
A névlegesen 60 W összteljesítményű, 5.1 csatornás hangrendszer beépített hangszóróinak hangminősége meggyőző. Az igazán vájtfülűek a legmélyebb hangokat hiányolhatják, de összességében kerek, erőteljes és tiszta hangzást kapunk, már kiegészítők nélkül is. De ha akad mellé egyéb eszközünk, akkor tündököl igazán, ugyanis a készülék a Q-Symphony funkció bekapcsolásával nem kapcsolja le saját hangszóróit, így együttműködve egy kompatibilis kiegészítő hangrendszerrel együtt egész hangorkánt képes kicsikarni magából.
Q700B soundbar
Hogy teljes legyen az élmény, a HW-Q700B soundbart is lehetőségünk volt kipróbálni, mely egy 3.1.2 hangrendszer – azaz három előre- és két felfelé irányuló csatorna, illetőleg egy aktív mélynyomó összessége (összesen kilenc hangszórót rejt magában). Előbbiek egyetlen házban foglalnak helyet, mely egyúttal a rendszer agya, és a HDMI kapcsolat mellett Bluetooth és WiFi kapcsolódásra is képes, a mélyláda pedig ehhez kapcsolódik, vezeték nélkül. A névlegesen 320 W összteljesítményű rendszer (plusz a QN85B sajátja), talán mondani sem kell, egészen erőteljes moziélményt ad a fentről és oldalról visszaverődő hangokkal, mely még ha nem is ér fel egy tényleges 5.1 vagy 7.1 hangrendszer összetettségéhez, igazán hatásos (és hangos) végeredményt produkál. A kompakt házimozi-élményt keresőknek kitűnő kiegészítő, nemcsak a QN85B, hanem bármely tévé mellé is, a többféle kapcsolódási lehetőségnek köszönhetően pedig nemcsak a házimozi, hanem a házibulik lelke is lehet.
Persze ennek a kombónak megkérik az árát. A nálunk járt 65”-os QN85B ajánlott fogyasztói ára alulról karcolja a 900 000 forintot, és ha ezt a tesztelt hangrendszerrel is megfejelnénk, újabb 270 Mátyástól kell búcsút vennünk. Mindez pedig egy komolyabb újonnan vásárolt elektromos robogó árával vetekszik, ami bár nem tökéletes összehasonlítási alap, de talán elgondolkodtató kontraszt. Valamivel talán emészthetőbb a QN85B 55 colos verziójának 700 000 forint körüli ára, már ha nem ragaszkodik az ember a nagy kijelzőhöz.
