Ahogy azt a Samsung Galaxy Z Fold 3 kapcsán írtam, bár érdekes újdonságként nagyon jól szórakoztam a készülék kinyitogatós, “most egy telefon, most egy kis tablet” funkciójával, és el tudom képzelni, hogy majd egy ponton lecserélem egy ilyen összevont modellre a telefonomat, táblagépemet és ebookomat, jelen formájában a modellt még kicsit vastagabbnak éreztem a mindennapos használathoz, árfekvését pedig drágábbnak ahhoz, hogy a komolyabb Samsung- és techrajongókon kívül valakinek már most megérje a beszerzése. Ezért is voltam kimondottan kíváncsi, hogy mit nyújt a hasonló paraméterekkel rendelkező, ám méretében és árazásában is kedvezőbb Samsung Galaxy Z Flip 3, amely a minitabletté kihajtás helyett egy nagyjából vékonyabb pénztárca méretéből nyitható fel hagyományos okostelefonná.
Méreteit tekintve teljesen kihajtott állapotában 166x72,2x6,9 mm-es, súlyra alig 183 gramm, összecsukva pedig hosszúsága durván a felére, míg vastagsága értelemszerűen a duplájára nő. Előlapja mögé egy 10 megapixeles, hátuljára két 12 megapixeles kamera került, a kijelzője 6,7 hüvelykes, 120 Hz-es kapacitív Dynamic AMOLED 2X 2640x1080 felbontással, valamint előlapja és hátlapja is Corning Gorilla Glass Victus üvegből készült. Belsejébe a Fold 3-hoz hasonlóan Qualcomm Snapdragon 888 processzor és Adreno 660 GPU került, illetve természetesen megtalálható az aktuális okostelefonok szinte minden olyan extra funkciója, mint a közelségérzékelés, az ujjlenyomat-olvasó, a giroszkóp és társai.
Telefonból zsebnotesz
A kettéhajtás nemcsak azért tetszett, mert így a zsebemben máris kevesebb helyet foglalt (bár az ekkor megnövekedett vastagsága miatt azért szépen kitüremkedhet), vagy mert a kettéosztott képernyőn akár két appot is kezelhettem párhuzamosan. Félig kihajtott állapotában ugyanis annyira stabil, hogy amennyiben csak webkameraként akartam használni, kivételesen semmiféle állványra nem volt szükségem hozzá. A telefon közepét átszelő, finoman érezhető törésvonal nem bizonyult annyira zavarónak, mint a Fold 3 esetében, a teljes kijelző sokkal kisebb és használat tekintetében (főleg, ha egyszerre két appot rakunk ki rá) is egy kevésbé problémás részét érinti csak. Nagyon tetszett a külsejére került, minimalistább, 1,9 hüvelykes, alig 512x160-as Kapacitív Super AMOLED minikijelző. Zsebből kikapva pont megmutatja a legfontosabb, legkritikusabb információkat (nem fogadott hívások, bejövő üzenetek, naptári emlékeztetők stb.), ráadásul ennek köszönhetően a telefonok általában legsérülékenyebb része, a fő kijelző, így az ütődéstől, karcolódástól is sokkal védettebb.
A kamerák képével is elégedett voltam: ugyan kíváncsi voltam, hogy látni fogok-e észrevehető különbséget a Fold 3-hoz képest, de a magas felbontásnak köszönhetően igazán látványos eltérést csak nagyon szélsőséges zoomolások, illetve a képek felnagyítása mellett vettem észre. Ugyan még mindig bele lehet kötni, hogy 300 000 forint körül megéri-e ez a telefon, amikor belső paramétereivel egyező, nem hajtogatható modellek 50-100 000 forinttal olcsóbban is elérhetőek, ám ha figyelembe veszem azt, hogy mennyivel praktikusabbnak éreztem a mindennapi használathoz, teljes magabiztossággal tudom kijelenteni, hogy ha valaki mindenképp szeretne egy ilyen hajtogatható telefont, a Flip 3 jelenleg egy reális választás a mezei felhasználók számára is.
Csuklóra szorított fitnesszedző
A Flip 3-hoz párosult a Samsung új okosórája is, a Watch 4 Classic. A megjelenésére egy kimondottan elegáns és alapvetően klasszikus karóra stílusát magára öltő kütyüt egy mezei szemlélő simán összekeverhet egy modernebb külsejű, hagyományos karórával (a kijelző és a stílus természetesen számos alternatívára cserélgethető). A Bluetooth-aktiválást követően a telefon a Buds 2-höz hasonlóan automatikusan felismerte, felkínálta a telepítés lehetőségét, az összekötést a Samsung fiókkal és a Samsung Health alkalamzásban rögzített egészségügyi paraméterek szinkronizálását.
A Watch 4 érintős kijelzőjével és az óra körüli keretével is vezérelhető (utóbbival valamennyivel könnyebbnek éreztem), menüi jópofa, intuitív animációkkal is jelzik az épp mért tevékenységeket, melyek ráadásul a tesztelés során elég pontosnak is bizonyultak. Ezeket igyekeztem tüzetesebben is letesztelni, de sajnos néhány elemmel nem volt szerencsém. Ilyen például az alvásérzékelő és a telefon kombinációjára épülő horkolásdetektor. (Egy ideje épp nem horkolok, és nem akartam párom kárára előidézni egy kiadós esti betonkeverő-szonátát a tesztelés teljessége érdekében.)
A teszt összetételét mérő opció már kérdésesebb volt. Összevetve azt az otthoni okosmérlegemmel, az izom és víz aránya pár százalékkal eltért az azon becsülttől, és nem tudtam teljes bizonyossággal megállapítani, hogy vajon melyik téved. Persze a mérés kényelmessége (az óra két gombját kell két ujjal érintenünk és karjainkat vízszintesen tartani úgy, hogy ne érjenek össze), amennyiben az óra által mért érték a pontosabb, nagyon erős érv lehet mellette. Talán az egyedüli hiba, hogy ugyan számos applikációt támogat, csatolt médiafájlok, például képek, videók megnyiításában még mindig elég hiányos, illetve az óra kapcsán erősen érződik a Samsung törekvése a vendor lock-in irányába: a funkciók egy része csak akkor használható, ha Samsung telefonnal van összepárosítva. Amennyiben azonban eleve ilyen telefonnal rendelkeztek, és egy csúcskategóriás okosórára szeretnétek szert tenni, érdemes elgondolkozni rajta.
