Mert mit is kell tudnia egy XCloud-hoz méretezett kontrollernek? Alapvetően nem baj, ha például tudja az Xbox One szabványos irányítójának összes csínját-bínját. Ezt ki is pipálhatjuk, mert a kontroller tényleg a One rendszere szerint van felépítve, ebből fakadóan azonban az új generáció trükkjeit sajnos nem tudja – nincs például a Series gépekkel debütált share gomb a fronton. Ez a legkevesebb, távjáték közepette úgysem azzal vacakolunk, hogy screenshotokat mentsünk el. Az alapvető funkciókhoz tartozó lehetőségek hozzák azt, amit egy jobb utángyártott irányítótól elvár az ember, mi több, az analóg karok, vagy a D-pad kifejezetten jó minőséget képvisel – akár bunyós címekhez is tudom javasolni. Ráadásul a gombok meglepően csendesek is, ami nem elhanyagolható szempont, ha mondjuk eleve azért távjátszik az illető, mert a már alvó család mellett a házimozi setupot nem akarja bekapcsolni. A csend mellé kellemes feszesség is társul, amitől reszponzív marad az irányítás. A pad hátulján van két programozható alsó gomb is, és a markolatok alja tapadásfokozó gumival van ellátva, amitől még jobb lesz a kütyü fogása. A triggerek kicsit lazák, de egyes netes leírásokkal ellentétben kijelenthetjük, hogy az analóg lenyomásra (pl. gázadáshoz) is érzékenyek. Az első benyomás így több mint pozitív.
Nincs jó kiegészítő okos ötletek nélkül – a furfangos megoldások az XP5-nél sem maradnak el. Az hagyján, hogy a telefonos játékhoz kapunk egy gaming clipet. Ez a külön is kapható jószág arra jó, hogy az irányítóra pattinthassuk vele a telót, mintha egy GPS-tartóba rögzítenénk az autónkban navigáláshoz. Hasonló mozgatási, billentési lehetőségek is vannak – a telefont fel-le dönthetjük két tengely mentén, ezzel beállítva az optimális szöget. Oldalra forgatás nincs, de erre szükséget sem éreztem a teszt során. A mobilt stramm módon tartja a befogó, de a mechanikai rögzítőkben azért sok elegancia nincs – egyszerű kétoldali csavarókkal tudjuk befogni a mozgatást, ezek pedig valami extra gumírozást vagy valami rugalmasabb illesztést azért elbírtak volna. Nem tudom, hogy hosszabb távon hány beszorítást bír majd el a tartó, de remélhetőleg csak érzetre tűnik ridegnek és törékenynek a clip tengelyszorító megoldása.
A fő trükk azonban nem is a klipsz, hanem a beépített 3000 mAh-s telep, ami nemcsak a kontrollert hajtja (majdnem) az idők végezetéig, de egy USB csatlakozónak köszönhetően a telefont is visszatölthetjük róla, ha épp merülőfélben lennénk. Ehhez egy guszta négy ledes jelzőt is kaptunk a kontroller előlapjának bal alsó sarkában, így pontosan látjuk, hogy hol jár a rögtönzött power bank töltöttsége. Az XP5-öt amúgy simán, USB kábellel tudjuk visszatölteni, AA elemet nem lehet beletenni. A belső telep persze nem jár áldozatok nélkül – a további funkciók közül kiváltja a vibrációs rezgést, így a rumble funkciót is fújhatjuk. USB és Bluetooth elven egy kapcsolóváltással és plusz egy gombnyomás segítségével szinkronizálhatunk akár PC, akár Android irányba. Xbox-hoz meglepő módon sehogy sem köthetjük be az irányítót, de PC-n is csak Steam alatt egyértelmű a használata.
Amúgy a csatlakoztatásnál jön elő az XP5-X egyik legotrombább megoldása. Hagyján, hogy nincs share gomb az előlapon, de más tekintetben is az előző generációs hardverhez igazodik a gamepad. Az USB-micro csatlakozó ugyanis egy modern eszközön nemcsak ósdi, elmaradott portnak számít, de amikor az Androidos telefonok jó része és az Series irányítók is USB-C csatlakozót kínálnak, akkor pláne furcsán nézünk a régi megoldásra. USB-C csatival bőven elég lett volna EGY kábel ahhoz, hogy egyszer mobilos töltéshez, egyszer pedig fordítva, mondjuk PC-s csatlakozáshoz vagy dugaszos kontroller töltéshez is jók legyünk. Így viszont két kábelt kell magunknál hordani, egyet a modern telefonokhoz (USB | USB-C), egyet (USB | USB micro) pedig ahhoz, hogy a kontrollert tudjuk tölteni, vagy PC fele csatlakoztatni. A dobozban van egy kombinált kábel is, de ez tipikusan az a téma, amit én az első utazáskor elhagyok, másrészt ez a kábel összességében majdnem akkora darab, mintha két kisebb kábel lenne nálunk.
Nyilvánvaló, hogy a kütyü nem arra született, hogy kiváltsa a fő kontrollert, hanem inkább azért, hogy egy megoldást adjon az androidos felhasználóknak, ha XCloudozni támadna úri kedvük. Ebből a nézőpontból viszont elégedett vagyok a kis XP5-X-szel. Felhős játékhoz, androidos emulátor-mókoláshoz pont ilyen konfigot kerestem. A széles, Switch-szerű telefonos tartók nekem kicsit kényelmetlenek, itt viszont tényleg a jó öreg X-irányító alakot fogom marokra. A clippel beállítom a telefont egy kényelmes súlypontra, kicsit pozícionálok, hogy az oldalgombokat ne nyomja le, és máris mehet a játék. Lehet, hogy a klipszes tartóval együtt nem olyan könnyű és magától értetődő például egy hátizsákba betenni, de otthoni használatra, kisebb utakra azért lehet helye a kütyünek. A töltő bank funkcionalitásért külön jár a puszi, és az extra programozható gombok, valamint a tartósnak tűnő karok és gombok garantálják, hogy a felhőből streamelt játék után jó szájízzel tegyük le az irányítót.
