Nem is olyan rég járt nálunk az Arctic BioniX P120-ARGB ventilátorcsomagja, amivel apróbb hiányosságai ellenére is elégedettek voltunk. Személy szerint, bár roppant szórakoztatónak tartom (úgy 10 percig, amíg be nem állítom folyamatosan ragyogó logitech-kékre) a villódzó, csiricsáré világítást, inkább csak megtűröm azt a rendszerben, és ahol csak lehet, ott mellőzöm. Felteszem, ezzel nem vagyok egyedül, úgyhogy örömmel mutathatom be az F14 TC és P12 PWM PST hűtőventilátorokat, melyeknek a csendes és diszkrét házak rajongói örülhetnek.
F14 TC
Először lássuk talán, hogy mit takar a kódnév: az F a széria neve melybe a kilenc lapát és azok kialakítása alapján sorolhatjuk; a 14 az átmérőre utal (140 mm); míg a TC a Temperature Control, azaz hőmérséklet-szabályozás rövidítése. Ez utóbbi az igazán izgalmas pontja az eszköznek, mely meghatározza a felhasználási területét is: a folyadékcsapágyas forgómotorhoz egy 40 centiméteres kábel végén egy saját hőmérséklet-érzékelő szenzor van csatlakoztatva, melyet a ház bármely pontjára elvezetve az ottani hőmérséklet alapján indítja és szabályozza a lapátok forgását.
A vezérlőegység 32-38 C°-os tartomány között igyekszik tartani a ház hőmérsékletét, 35C°-nál indul 400 RPM mellett, melyet gyorsan emel egészen a csúcs 1350 RPM-ig, a 40 C°-os küszöbig. Ekkor a maximális 74 CFM (126 m3/h) légszállítás gondoskodik arról, hogy ne legyen melegünk. Igaz, ekkor már hallatszik, hogy erősen dolgozik; a lefelé léptetést viszont nem ugyanezen görbe mentén végzi, a ház légterének mérése nehézkes, így teljes bizonyossággal csak annyit tudunk mondani, hogy egészen 32 C°-ig hajt, az alatt pedig teljesen lekapcsol.
Az F14 TC bármely három pines csatlakozóhoz illeszkedik, de sorba kötni nem lehet, így meg kell gondolnunk, hogy hol és mennyit szeretnénk belőle használni. Illetve a 14 centiméteres átmérő miatt a rögzítési lehetőségeknek is előzetesen utána kell nézni. Természetesen létezik 12 centiméteres változata is. A csomag része ezen kívül egy QR-kód, mely a kézikönyvhöz vezet, és a rögzítéshez szükséges négy darab, ezüst csavar.
A tesztelésre kapott három légkavaró közül egy működött rendeltetésszerűen, a másik kettő, látszólag az alaplapi DC-jel alapján szabályozott (a PWM a negyedik pinen található). Kétszer is ellenőriztük, hogy a megfelelő eszközt kaptuk-e, de az eredmény minden alaplapi csatlakozáson és BIOS-beállítás mellett ugyanez volt. Hitetlenkedésünk odáig vezetett, hogy a hőmérséklet-szenzort roppant szakszerűtlen módon láng fölé tartottuk, de így sem értünk el eredményt. Az ügyben megkerestük a gyártót, de választ a cikk publikálásáig nem kaptunk – ilyen esetekben mindenképp éljetek a 6 éves garanciával, még ha csupán 2-3000 forintos befektetésről is van szó.
P12 PWM PST
Az Artic másik, statikus nyomásra kihegyezett termékvonala a P-széria; ebből járt nálunk a 12 centiméter átmérőjű, PWM (Pulse-Width Modulation) és PST (PWM Sharing Technology) képességekkel megáldott, 5 darabos value-pack. Hogy magyarul is elmondjuk: a PWM (impulzusszélesség-moduláció) egy csecse kifejezés arra, hogy a BIOS-ban beállíthatjuk, hogy az alaplap egyes szenzorai által érzékelt hőmérsékletre miként reagáljon a légkavaró. Ehhez természetesen a megfelelő alaplapra is szükség lesz, továbbá a megfelelő csatlakozóra is rá kell kötnünk eszközünket (alaplaponként akár csatolónként is változhat a négy tüske kiosztása és funkciója, a kézikönyv a barátod). A PST pedig a már említett modulált jel továbbítását teszi lehetővé a sorba kötött ventilátorokon.
Mindezzel pedig gyakorlatilag el is mondtuk, hogy mire kell figyelnünk: a beállításainknak megfelelően működő légkavaró 200-1800 RPM között szabályozható, és maximálisan 56.3 CFM (95.7 m3/h) légszállításra képes. A zajszint csúcsterhelés mellett is teljesen elfogadható, a mindössze öt lapátnak (és ezzel relatíve kisebb súrlódási felületnek) és koncentráltabb légáramnak köszönhetően. Ha nagyobb teljesítményre vágyunk, akkor természetesen ebből is létezik 14 centiméter átmérőjű változat.
A gazdaságos csomag tartozéka itt is egy felhasználói kézikönyvhöz vezető QR-kód, valamint ventilátoronként a felszereléshez szükséges négy, ezüstszínű csavar. A rendelkezésre álló, 40 centiméteres kábel pedig ugyan elég hosszú, esztétikus elvezetése nem volt egyszerű feladat, főleg, hogy a láncba kapcsoláshoz adott csatlakozó csupán 10 centi hosszú végen csüng. De az egyetlen igazi bánatunk a keletkező rezgést tovább csökkentő rögzítési pontoknál alkalmazott gumitalpak hiánya.
Ár-érték arányban is roppant kiemelkedő a P12 PWM PST, hiszen darabját már 1500-2000 forint körül beszerezhetjük, a value packkal pedig, ha a szállítási költség egészét nem is spóroljuk le, de így nyilvánvalóan jobban megéri a vásárlás.
MX-5 hűtőpaszta
Meglepetésként kaptunk még az Arctic-tól az új fejlesztésű MX-5 hűtőpasztájukból, melyre a gyártó csak úgy hivatkozik, mint a legjobb hővezetéssel bíró paszta. Persze ugyanezt mondták az MX-4 ről is – sajnos utóbbival nem állt módunkban összehasonlítani, helyette az MX-2-vel szemben tudtunk elvégezni néhány, tudományosnak nem igazán nevezhető próbát. Ami elsőre is látszik, hogy teljesen más a színe. Hogy ez minek köszönhető, az az Arctic műhelytitka marad. Szétteríteni jóval nehezebb az MX-5-öt, lesúlyozásra viszont vékonyabb rétegben, nagyobb felületen oszlik el; de cserébe jobban tapad a felülethez.
Méréseink alapján nagy különbségek azonban nincsenek a hőmérsékletben, mondhatjuk, hogy hibahatáron belül mozognak az adatok (kb. 0.5 C° az MX-5 javára); alaposabb összehasonlítás és más hűtőpasztákkal való szembeállítás híján azonban nem merünk konkrétabb kinyilatkoztatást tenni. Ami látszik, hogy rosszabbnak biztos nem rosszabb az MX-5, de csak ezért nem pasztáznánk újra a gépet, még MX-2-ről sem.
