Mára már egyéves „vén rókának” számít tesztünk alanya, az MSI GE73 Raider, mely kapott némi ráncfelvarrást az Nvidia RTX kártyák megérkezésével. A GE75-ös modellekben az erősebb GPU-n túl egy jobb panelt is kapunk, ott már 144 Hz-es, IPS-szintű AHVA virít. Ezenfelül más jelentős változtatás azonban nem történt, a külső megegyezik, és választható felszereltségben is ugyanazt kapjuk, mint a GE73 esetében.
Első ránézésre gamer
A GE73 már az első pillanattól kezdve nem hagy kétséget afelől, hogy játékosoknak szánt kütyü. A harmadánál ferdén megtört, vízszintesen szálcsiszolt fedlapot középen az MSI sárkányos logója és neve díszíti, valamint kapunk még két, nagyjából L-alakú LED csíkot is, melyek a gép bekapcsolt állapotában olyan színben és effektekkel pompáznak, amilyet csak szeretnénk. Méretre és súlyra is drabális jószág, a 419,2 × 287,1 × 30,15 mm-es gép a laptoptáskámban nem fért el, és a maga közel három kilójával és mellé a 780 grammos tápegységével nem árt eleve masszívabb darabot keresni mellé.
Csatlakozási lehetőségekből nem szenvedünk hiányt. A készülék jobb oldalán a 2 darab USB 3.1 (Type A, Gen1) port mellett az SD-kártyaolvasó, továbbá a hűtőrács fölött a tápegység bemenete sorakozik. Bal oldalt a hűtőrács alatt egy Ethernet-port, egy HDMI és egy mini DisplayPort kimenet, illetve még egy USB 3.1 (Type A, Gen2) és egy további USB-C (Gen2), sztenderd 3.5 mm jack ki- és bemenet nagyjából minden igényt kielégít.
A sárkány bendőjében
De nem csak megjelenésében feltűnő eszköz az MSI szörnyetege: a nálunk járt példány egy 6 magos, 12 logikai szállal rendelkező Intel Core i7-8750-H processzornak adott otthont, mely 2,2 GHz alap órajelen ketyeg, és egészen 4,1 GHz-ig képes felkúszni. Mellette az Nvidia még ma sem gyenge GTX 1070 GPU-ja szolgáltatja a lóerőt a 120 Hz-es, 17,3” képátlójú TN panelen futó alkalmazásokhoz. Továbbá az összesen 8 GB, 2666 MHz órajelű, DDR4 RAM még éppen elég a legtöbb játék mellé, de kissé kellemetlen, hogy a két slotot fel is használják, vagyis ha bővíteni akarunk, akkor komplett cserére lesz szükség (vagy az egyik négyest egy nyolcas modulra cserélve megállunk 12 GB-nál). Tárolóhelyül az operációs rendszer számára egy 250 GB kapacitású Toshiba SSD (SATA3) szolgál, mellé már nem sok mindent tudunk bepréselni, de szerencsére akad mellette egy papíron 1 TB-os (valójában 912 GB) kapacitású, 7200 rpm fordulatszámú HGST merevlemez. További bővítésre még egy M.2-es csatolófelület áll rendelkezésre.
Semmi sem tökéletes
A tapipaddal több gondom is volt, helyesebben szólva csak az akad. Az első és legzavaróbb, hogy kialakítása nem ideális, gépelés közben folyton belenyúltam, talán orvosolta volna a problémát, ha egy icipicit süllyesztenek rajta. A felület nem kattintható (érintésre bal kattintást persze érzékel), helyette két külön kialakított gombot kapunk melyek minősége nem tükrözi a gép prémiumkategóriás mivoltát. A kapcsolók lötyögősen, bizonytalanul kattannak, a köztük levő rés előszeretettel gyűjti a koszt. Szintén nyűgöm volt vele, hogy egyetlen, a felület szélétől széléig tartó söpréssel nem lehetett átérni a kijelző teljes egészét. De hát egy gamer laptop mellé úgyis készülünk egérrel, és a legritkább esetben használjuk gépelésre, nem igaz? De igen, de ezért az árért azért elvárható lett volna összehozni egy kicsit minőségibb egérpótlót.
Apropó, gépelés. A gumiharangos, lapos billentyűk nyomásra kellő visszajelzést adnak a leütésről, egészen kellemes velük dolgozni (lenne, de erről kicsit később), a csuklótámasz hossza is megfelelő. A billentyűzet teljes, numerikus résszel is ellátott, ennek ellenére elég szellős a magabiztos gépeléshez (már amennyiben megszokjuk egyéb hülyeségeit). Mégsem elég szellős ahhoz, hogy a kurzorgombok ne lógjanak bele mindkét oldalba, így az alsó két sor kicsit torz, hiába lett volna még hely mindkét oldalt a szélesítéséhez. Alulról a második sor még jól járt, itt csak a shift lett rövidebb, de az alsóban egészen a szóközig mindent megkurtítottak, és ezen az extra, 103. gomb (mely a hosszú „í” is egyben) bepréselése sem segít. Illetve a magam részéről inkább a print screen-scroll lock-pause break hármasát tettem volna kombinációra, itt viszont a home és end érhető el funkcióbillentyű együttes lenyomásával, mely szintén nehezíti a gördülékeny szövegszerkesztést. Mindezek persze apróságok, és viszonylag könnyen megszokhatók az eltérések, de eleinte elég sok bosszúságot okoztak.
És ha már amúgy is a billentyűzetnél tartunk, nem mehetünk el szó nélkül a gamer kütyük egyik fő ismertetőjegye, a színes-szagos háttérvilágítás mellett sem, melyről ezúttal a SteelSeries gondoskodik, saját szoftverét biztosítva a technológiája mellé. Ez bizony azt is jelenti, hogy akár egyesével is beállíthatjuk a gombok színét, sőt saját effekteket is alkothatunk a már meglévők mellé. És akkor még nem is beszéltünk az applikációkról, melyekben egyes eseményekről a billentyűzeten is beállíthatunk egyéni visszajelzést (például CS:GO-ban, ha úgy akarjuk, az életerőnket is tükrözi a világítás).
Adjunk neki
Terheléses teszthez a 3DMark Time Spy tesztjét használtuk, mely bizony még a szuszt is kihajtotta a gépből, a teljes teszt végére a CPU több magja is elérte a 90 C°-os hőmérsékletet, ami fölött a túlhevülés elleni védelem már visszafogta a teljesítményt. Ennek ellenére a képfrissítés végig a játszható tartományban mozgott, vagyis valós körülmények között ez a manapság leginkább erőforrásigényes játékok jelenthetnek bármiféle gondot. Bár nem mai csirke, a The Witcher 3 ultra beállítások mellett röccenésmentesen futott 60 fps-sel, ahogyan a Grand Theft Auto 5 és a Total War: Warhammer 2 is. No, persze ehhez külső áramforráshoz csatolva kell élnünk.
A terheléses teszt alatt belül termelődő hőt kiválóan terelték a ventilátorok, melyek maximális fordulaton pörögve elég komoly szelet gerjesztettek és nem lehet rájuk azt mondani, hogy kifejezetten halkan működtek volna. Az alsó lemez érezhetően melegedett, a legtöbb hőt a billentyűzet felső felénél és a két oldalsó kivezetés környékén tapasztaltuk, de érintésre még így is az elviselhető, 40-45 C°-os tartományban mozgott a burkolat ezen pontjainak hőmérséklete.
A légáramlatok keltette zúgást viszont simán túlharsogták a 2×3 W teljesítményű hangszórók, melyekre már csak azért is érdemes kitérni, mert csak jót lehet róluk mondani. Szokatlan módon nemcsak hangerőt, hanem laptopokhoz mérten egész jó hangminőséget is szolgáltatnak, helyenként még mélyhangokat is határozottan fel lehetett fedezni.
A hatcellás, 51 Wh kapacitású akkumulátor élettartama kiegyensúlyozott energiafelhasználási beállítások mellett, közepes fényerőn, bekapcsolt WiFi társaságában tétlen, bekapcsolt állapotban nagyjából 5 óra (5 óra 5 percet mértünk) volt. Folyamatos böngészéssel és ugyanilyen beállításokkal már csak 3 és fél óra (3 óra 25 percet mértünk), és nagyjából ugyanennyi folyamatos videolejátszásnál, repülőgépes üzemmód (kikapcsolt vezeték nélküli hálózat) mellett. Viszonyításképpen ez egy gamer laptoptól nem rossz, főleg a belepakolt lóerők ismeretében, de azért a jó még mindig nem ilyen.
