A Honor közép-felsőkategóriás számozott sorozatából tavaly mutattuk be a 70-es modellt, most pedig itt van az utód, a Honor 90, ami megőrizte a tavalyi modell jegyeit, de mégis kedvezőbb áron kínálja a szokott tudást, miközben azért van ok a morgásra is. Hogy miért, azt mindjárt elmondjuk.
Élnélküli telefon
Pont a Xiaomi 13T tesztünkben lelkendeztünk, hogy a kínai márkák még mindig mindent odaadnak a telefonokhoz, hogy azokat biztonságosan és egyszerűen használhassuk, külön pénz fizetése nélkül. A tavasszal tesztelt Honor Magic 5 Pro is tartalmazott még mindent, de a Honor 90 már nem, miközben a doboza azt sejteti, hogy itt is megvan minden, ami kell. Nos, úgy tűnik, hogy a Honor is rálépett az Apple és Samsung által kitaposott útra: a telefonon kívül egyedül egy SIM tűt és egy USB A/USB C végű kábelt ad a kínai vállalat némi olvasnivalóval együtt.
A Honor 90 ugyanakkor remekül néz ki, némi finomhangolás történt a tavalyi modellhez képest, ami a kameraszigetet érinti. A kettős sziget egy kicsit nyújtottabb lett, viszont az egész telefon szépen lekerekített élekkel rendelkezik, emiatt kényelmesen fogható, az összeszerelési minőség pedig kínaiasan – a kategóriának megfelelően – remek. A Honor 90-be két nano-SIM kártyát lehet tenni, de van e-SIM támogatás is. Központi egysége egy Snapdragon 7 Gen 1. Accelerated Version (4 nm), a háttértár mérete immár 256 / 512 (UFS 3.1) GB, ezt egészíti ki 8 vagy 12 GB RAM. A grafikai feladatokért egy Adreno 644 felel. Az egyik legjelentősebb újdonság azonban a kijelzőhöz kapcsolódik: az 1200x2664 pixeles AMOLED panel nemcsak HDR10+ támogatással és 120 Hz-es frissítéssel rendelkezik, hanem egy 3840 Hz-es PWM tompítással is, ami miatt gyakorlatilag villódzás nem tapasztalható a készüléken. Ez azonban nem automatikus, manuális beállítást igényel. A kijelzőn minden mozgás folyamatos, akadás nincs, a színek szépek, a minden oldalra lehajló panel pedig különleges élményt ad, ráadásul ragyogó napsütésben is tökéletesen lehet látni.
Az Android 13-ra épített Magic OS 7.1-ről már írtunk az előző Honor telefonok tesztjében, viszont a felhasználói felületnek saját íze még mindig nincs, ha volt a kezetekben a vállalat valamelyik korábbi készüléke, tudni fogjátok ezt is kezelni, beállítani a dolgokat. A hardver tökéletesen kiszolgálja a rendszert, az alkalmazások között gyorsan lehet váltani, azonban az örömbe most is került némi üröm. Ahogy tavaly, a Honor most is kispórolta a sztereó hangszórót, ami egy ilyen kategóriájú és árú telefonnál gyakorlatilag elfogadhatatlan. Ez pedig kár, mert a hangszóró megfelelő erőséggel és minőséggel szól, még a musicalek muzsikája is élvezhető, nem mellesleg egy két és fél / háromórás film kevesebb, mint 20 százalékkal merítette le az akkut. A Honor 66 wattos gyorstöltése azonban saját szabvány, így az 5000 mAh-s akku gyorstáplálása csak saját fejjel fog működni, ami kb. 10-14 ezer forintos plusz kiadást jelent.
Több és kevesebb MP
Kamerafronton is történtek változtatások. Egyrészt az, hogy a főkamera 200 MP-es lencsét kapott, míg az ultraszéles felbontása 50-ről 12 MP-re csökkent, a mélységszenzor pedig maradt 2 MP. Természetesen van szelfi lehetőség is, ez 50 MP-es képeket jelent. A főlencse nem, az ultaszéles tartalmaz AF-t, de egyikben sincs optikai képstabilizátor. Az fő és ultraszéles lencsével nappal készített képek is megfelelő minőségűek, a dinamika szép, a vonalélesség jó, ami mellett élénk színek jellemzik a felvételeket, némi zaj a kép szélein látható kisebb mértékű kromatikus abberációval.
Az ultraszéles lencsével készített képei sem ütnek el a főkameráétól, ráadásul az itt jelen lévő AF miatt akár makrófotózásra is használható. Ahogy az megszokott, a nagy felbontáson, 200 MP-en lőtt képek mérete többtíz megabájtos, viszont ezek elkészítése is némileg lassabb. Esti fényképezésnél egyértelműen a főlencse van előnyben, míg az ultraszéles látványosan gyengébb képeket produkál. Természetesen a Honornál már megszokott fotós lehetőségek megvannak, így a változtatható rekesz is. Videózásban maximum 4K/30 fps-re van lehetőség, mindegyik lencsével van lehetőség mozgókép rögzítésére, azonban az elektronikus stabilizátor nem képes olyan minőségű rázkódás csökkentésre, mint egy optikai. A Honor ugyanakkor vlog kameraként hivatkozik az új készülékére, az alább látható reklámban azt is megmutatják, hogy miért. Ugyanakkor ez részben egy picit vicces, hiszen már más telefonok is tudnak első-hátsó kamerával egyszerre rögzíteni, viszont a szoftver kiválasztja a felvett anyagból a legjobb pillanatokat és összeszerkeszti azokat, hogy a munka befejezezése után egy látványos videót adjon.
Pluszmínusz
Szóval itt van ez a Honor 90, ami fejlődött is, meg nem is. A készülék egyszerre elegáns és kiegyensúlyozott, a kijelző gyönyörű, amit élmény nézni, a hardver kiszolgálja a legtöbb felhasználói igényt. Ugyanakkor a sztereó hangszóró hiánya, a nem létező IP védelem, a kamera kisebb negatívumai, és a két év Android főverzió és három év biztonsági frissítés nagyjából kiegyenlítik a mérleg két nyelvét, ráadásul a tavalyinál olcsóbb kezdőár (220 ezer forint) is azt mondatja, hogy igen, ez most tetszik. Az 512 GB-os változat csak 20 ezer forinttal kerül többe, ami kifejezetten jó ajánlattá teszi a Honor 90 ezen változatát. Persze konkurenciája így is van, pl. a Nothing Phone 1, a Samsung Galaxy A54, vagy eggyel magasabb kategóriában a Samsung Galaxy S21, így azt kell megvizsgálni, mi a fontos valakinek: a friss hardver, a kamera, a képernyő, vagy esetleg a szoftveres támogatás hossza. Ezen kell elgondolkodni, majd dönteni, minden preferenciát meg kell vizsgálni: egy telefon hosszú távú befektetés.
