Talán emlékeztek még az AOC AGON PD27 tesztjére, aminél a Philips leányvállalata a Porsche Designnal együttműködve alkotott meg egy egészen lenyűgöző monitort. Az elmúlt egy év alatt, az azóta is tartó együttműködés keretében aztán egy újabb nagyszerű monitort is sikerült az asztalra tenni. Itt viszont az autógyártót a Riot fejlesztőstúdiója, a sportos megjelenést pedig a „Hextech” dizájn váltja, mely hatszögeket, aranyozott hatású csíkokat és elképesztő mennyiségű világítást jelent, ami természetesen nemcsak a kijelzőre korlátozódik. Persze ennél mélyebbre nyúltak a mérnök urak, és még számos, figyelemre méltó pontja van a AG275QXL-nek, de lássunk mindent sorjában.
Legendás felszereltség
Ami elsőre feltűnik, az a szokásosnál – és ténylegesen szükségesnél – jóval nagyobb doboz, mely illusztrációival már messziről hirdeti magáról hovatartozását. A belsejébe tekintve egyből nyilvánvalóvá válik, hogy miért is lett ennyire túlméretes: a kijelző a szokásos szivacságy helyett újrahasznosítható karton „öntvényben” pihen, mely garantáltan védi a rázkódástól és ütődésektől. Az összeszerelés is csak annyiból áll, hogy a lábazatot bepattintjuk a helyére, és már mehet is az egész az asztalra. A három oldalt kávamentes, alsó peremén is igényes dizájnt kapott monitor kör alakú talpa látszólag apró, de elképesztően masszív, és stabilan tartja a kijelzőt. A teljesen körbeforgatható lábazat a magasság állításának lehetősége mellett billentést, fordítást és forgatást is lehetővé tesz.
Az AG PD27 egyébként nemcsak a más cégekkel való együttműködés okán lehet érdekes és releváns a cikk főszereplője, az AG275QXL szempontjából, hanem specifikációik alapján is, ugyanis mindkét monitor 16:9 képarányú és 2560×1440, QHD (avagy 2K) felbontású, 27” képátlóval rendelkező panelt kapott. Ám a hasonlóságok terén itt ki is fújtak az egyezések, hiszen ezúttal nem ívelt, hanem sík kijelzőt kapunk, és a panel alapját képező technológia is merőben más. Itt ugyanis egy IPS panelt hajthatunk meg, egészen 170 Hz-es képfrissítéssel. Na persze, ez utóbbira csak akkor van módunk, ha a rendelkezésre álló csatolófelületek közül a DisplayPortot választjuk, mert ezen a felbontáson a HDMI 2.0 adatáteresztő maximuma továbbra is 144 Hz képfrissítést tesz lehetővé.
És ha már itt tartunk, lássuk, mi van a hátlap alsó felére rejtve: a kettő-kettő darab HDMI (2.0) és DisplayPort (1.4) egy sztenderd 3,5 mm-es jack kimenetet és egy komplett USB szigetet kapunk. Ez utóbbi 4 darab USB Type-A (3.2, mind downstream, közülük egy gyorstöltő is) és további egy USB Type-B (upstream) csatolófelületet jelent. Persze nem elsősorban ezt a felét fogjuk nézegetni a monitornak, de nem mehetünk el szó nélkül a hátoldalon húzódó arany mintázat mellett, melyet egy ötszögbe hajló szakaszon erőteljes LED-csík szel ketté. Ez pedig még csak a világítás egy része, mert a talpon körben, két sorban húzódó fényrendszer teszi teljessé az összképet.
Legendás teljesítmény
És bár a LED-ek elsősorban csak dísznek szoktak felkerülni, itt a talpba épített fényár a vonatkozó szoftver telepítése után nemcsak a többi AOC-perifériával hangolható össze, hanem a League of Legendsszel is. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy egy sérülésnél, killnél, pentakillnél és megannyi játékbeli eseménynél arcunkba villogó és egyéb látványtrükköket hajt végre a monitor talpába épített körgyűrű. Mindezt pedig az OSD-ből is bekapcsolhatjuk, anélkül, hogy matatni kellene a monitor hátoldalán elhelyezett joystickkel, mert külön kis kör alakú, vezetékes távirányítót is kapunk hozzá.
A gyakorlati teljesítményre nincsen panasz, az IPS gyermekbetegségei persze itt is előjönnek, szerencsére inkább kisebb, mint nagyobb mértékben. Tesztpéldányunkon a beszivárgás nem volt kifejezetten feltűnő, ragyogást is inkább csak az alsó sarkokban lehetett felfedezni. Ha pedig már a háttérvilágításnál tartunk, a HDR400-as tanúsítvány arra elég, hogy egy világos szobában is jól látszódjon a kép, a kontrasztot nem javítja. Ami, ahogy ennél a paneltechnológiánál lenni szokott, nem éppen acélos, a színhűség viszont annál inkább.
Kompetitív játékosként ezek viszont talán kevésbé nyomnak a latba, inkább a sebesség, reszponzivitás, és a megjelenítés pontossága az, ami igazán meghatározó tényező. És igazából egyikre sem lehet rosszat mondani: a 170 Hz-es képfrissítés mellett megtartott névleges 1 ms GtG válaszidő tökéletesen elegendő arra, hogy az Overdrive bekapcsolása nélkül is precíz, csak minimálisan elmosódott, de még szellemképmentes képet kapjunk. Maximalistáknak a legjobb eredményt a ‘low’ fokozat hozhatja, afölött már torzulásokat lehetett felfedezni.
A mellékelt hangszórók az igazi basszussal nem ismerkedtek sokat, de a hang összességében tiszta, anélkül, hogy nyers vagy fémes lenne a hangzása. Ennél többet ugyan el lehet várni, de egy 2×5 W-os rendszerrel szemben nem lenne reális, akárhonnan is nézzük – félig félretéve ilyenkor szokásos rosszmájúságomat, inkább egy extra. Amit nem érdemes használni, csak ha szétverted a fülest, amire nincs mentséged, mert külön kis kihúzható akasztója is van.
Még ilyet
Gamingre az AG275QXL valóban kiváló, ám a talán kissé túlzó sallangok miatt nem gondolnám első számú munkaeszköznek, ha valaki arra is szánná. Az elképesztő dizájn és az agyonbrandelés kapcsán az az első gondolata az embernek, hogy ez biztos egy vagyon, de ez esetben nagyobbat nem is tévedhetne. A teljesítményéhez mérten egészen reálisnak mondható, a cikk írásának pillanatában nagyjából 170 ezer forintos áron beszerezhető hazai forgalmazóknál. A League of Legends rajongóinak biztosan felkelti az érdeklődését, ám a brutális fényár és a túlhajtás miatt a legalacsonyabb energiahatékonysági osztályba kerülő monitor a környezetbarátabb felhasználók tetszését valószínűleg nem annyira nyeri el.
