Rögtön itt a cikk elején egy helyreigazítást kell tennem: a videóban, melynél az AOC Q27G2S-t bontottuk ki, az árfekvését tévesen közöltem, a valódi ajánlott fogyasztói ár jóval alacsonyabb, mindössze 349 euró, ami 400 dollárnak felel meg, ez jelen árfolyamon számolva nagyjából 120 ezer forint. Ráadásul a forgatás óta már megjelent az üzletek polcain, ténylegesen az ajánlott áron, sőt valamivel kevesebbért juthatunk hozzá. És talán nem lövöm le nagyon a poént, hogy figyelembe véve a képességeit, roppant meggyőző ez az ár-érték arány.
Családi körforgalom
Az AOC nómenklatúráján alapjában véve nem nehéz kiigazodni, a Q27G2S egy QuadHD, azaz 2460×1440 képpont felbontású, 27 hüvelyk képátlójú panelt rejt magában, méghozzá a G2-szériából. Az „S”-t illetően egyelőre szabad a gazda, de talán a csatlakozási lehetőségek tekintetében vett felszereltséghez lehet köze az elnevezésnek. De ami kicsit bosszantó, hogy a családfát csupán a „kódjuk” alapján nem lehet felrajzolni, mert hiába nagyon hasonló a nevük, a CQ27G2U nemcsak íveltségében és portjainak számában más. Itt bizony a panel és annak teljesítménye is egészen különbözik – ezért kell teszteket olvasni, és nem csak ránézésre, elnevezések alapján választani.
A Q27G2S a megjelenése alapján nem választható külön az AOC középkategóriás monitorjaitól: a megszokott fekete-vörös színvilág, kétujjas tyúkláb és három oldalt kávamentes kivitel még mindig modern és sportos, erőt sugároz. A lábazat masszív, stabil, és emellett könnyedén állítható magasságában, de fordítható, billenthető és 90°-ban álló helyzetbe is forgatható, igény szerint pedig sztenderd VESA 100 porttal falra is szerelhetjük a sík monitort.
Maga a panel IPS-tech, ami magában hordozza a magas színhűség és kiváló betekintési szögek valóra váltott ígéretét, ám a vele járó ragyogást is, melyet itt a panel alsó két sarkában lehetett jobban felfedezni. Ezt leszámítva a 350 nites háttérvilágítás egészen egyenletes, szembetűnően túl- vagy alulvilágított foltokat teljesen fekete képernyőn sem lehetett észrevenni. Ezen a képátlón a QHD-felbontás képpontsűrűsége asztalközeli használatnál pont ideális, a 165 Hz-es képfrissítéssel és a névleges 1 ms válaszidővel pedig különféle trükközések nélkül, gyári beállítások mellett is alig észlelhető bármiféle csóvahúzás vagy szellemképezés. Az IPS panel és a típusából adódó kinőhetetlen gyermekbetegségek mellett viszont további kompromisszumokkal is élnünk kell, még ha nem is vállalhatatlanokkal.
A ki- és bemeneti felszereltség a szükséges minimum környékén mozog a maga 2 darab HDMI (2.0), 1 darab DisplayPort (1.4) bemenetével, melyekből úgyis az utóbbira kötve fogunk élni, plusz akad 1 darab sztenderd 3.5 mm-es jack kimenet is. Ez utóbbi a másik, amire szintén folyamatosan rá leszünk kötve, mert hála a jó istennek, nem szuszakoltak bele fölöslegesen vállalhatatlan minőségű hangszórókat, amiket jó érzésű ember maximum közvetlen környezetének a kínzására alkalmaz. És szintén itt szoktam panaszkodni arra, hogy már megint polipként kell zongorázni az OSD-ben, hogy a beállításokat kezelni lehessen, de most ez is elmarad. Az AOC ugyanis egy huszárvágással letölthető szoftverből teszi vezérelhetővé a monitor legfontosabb funkcióit: ez a G-Menu, amit nem lehet nem dicsérni, annak ellenére, hogy azért van hova fejlődnie. Ráadásul az egyre bővülő AOC-ökoszisztéma legújabb tagjai egértől a fülesig, és az új monitorokig mind együttműködnek vele.
E’ örö’! E’ bódottá’!
Jó látni, hogy mindenféle válság ellenére a termékvonal évről évre egyre magasabb szintű technológiát ad egyre alacsonyabb áron, a QHD felbontású, magas képfrissítésű monitorok a mára már valósággá váltak, és a Q27G2S túlzás nélkül ennek egyik éllovasa, még ha nincs is egyedül. Most már csak az a kérdés, hogy az ezt kihajtó hardver ára mikor kerül szinkronba a megjelenítőkével, mert bizony a 165 Hz-es képfrissítést ezen a felbontáson kihasználni maximum régebbi címeknél és régebbi hardveren; újabb címeknél, régi hardveren és butítással; vagy kompromisszummentesen egy bitang videokártyával lehet.
De ez nem a Q27G2S hibája, mely egyébiránt ár-érték arányban bajnok, fölösleges sallangoktól mentes, dizájnban és állíthatóságban egyáltalán nem kelti az olcsóság érzését. És ha még három oldalon keresztül dicsérném a G-Menu ötletét és kivitelezését, az sem lenne elég ahhoz, hogy leírjam, mennyire örülök annak, hogy nem kell új kapcsolási sorrendet megtanulnom a monitor beállításainak szabályzásához. Ha most akarsz szintet lépni, 16:9 képarányon, elfogadható áron, akkor nem érdemes tovább keresgélni.
