A magas képfrissítési ráta jó dolog, nemcsak papíron, hanem a képernyőn is jól mutat, bár hozzátenném, hogy 165 Hz felett már alig-alig érzékelhető a különbség, és ember legyen a talpán, aki 200 és 240 Hz között ránézésre különbséget tud tenni. Márpedig a 25G3ZM esetén éppen erre lenne szükség, hiszen a magas képfrissítésű monitorok között belépő szintre szánt eszköz másodpercenként 240 képkockát is képes a szubpixelekre kényszeríteni. Már ha bírja alatta a rendszerünk szuflával, ami néhány modern játéknál már önmagában komoly kihívást jelent, feltéve, hogy kompromisszumok nélkül játszanánk.
Papírról…
Na, de lássuk, mire képes a kicsike a már emlegetett 240 Hz-es képfrissítésen túl: az 1920×1080 pixel felbontású VA panel 24,5 hüvelykes képátlón terpeszkedik, mostanra már általánosnak tekinthető, három oldalt kávamentes kivitelben. Az AGON by AOC gaming-szériájától megszokott fekete-vörös dizájn már ismerős lehet, ahogyan az új külsőt öltött „tyúkláb” alapvető megjelenése is – bár ezúttal kicsit más, lekerekített formavilággal megáldott állványzatot kapunk. Szerencsére most sem kell meglennünk teljeskörű állíthatóság nélkül, a szerszám nélkül szerelhető oszlop magassága 130 mm hosszan állítható, 30°-ban forgatható, összesen 28°-os (-5, 23) tartományban billenthető, és teljességgel fordítható. De ami a legfontosabb, hogy feladatát, azaz a monitor stabilan tartását gond nélkül ellátja, nem billeg, nem lötyög, teljességgel stabil.
Nem okozott különösebb meglepetést, hogy egyéb extrákból – belépőszintről lévén szó – nem vagyunk túlzottan eleresztve. Csatolófelületeink között mindössze kettő HDMI (2.0) és egy DisplayPort (1.2) áll rendelkezésre az egyébként is örömmel fogadott sztenderd, 3.5 mm jack csatlakozó mellett. Ez utóbbira már csak azért is szükség lehet, mert a véleményem szerint teljességgel fölösleges, gyatra minőségű hangszórókat ezúttal inkább kispórolták a 25G3ZM aljáról. Ahogyan a kezelőpanel joystickját is, így ehelyett gombos kivitelben van részünk, aminek hála az OSD-ben való navigáció annyira nem kényelmes, legalábbis amíg az ezt elegánsan megkerülő G-Menu szoftverét nem telepítjük.
…a gyakorlatba
Sosem titkoltam, hogy személy szerint nem vagyok a VA panelek nagy rajongója, hiába az IPS-nél magasabb kontraszt és a szebb, „feketébb” fekete. Számomra a hátrányai (azaz az általánosan gyengébb színhűség és a lassabb pixelfrissítés miatti alacsonyabb válaszidő) többet nyomnak a latba, így eleve hátránnyal indítanak az ezen technológiával szerelt monitorok. És ezen sajnos a 25G3ZM sem tudott jelentősen változtatni, ugyanis „alacsony” (60 Hz) képfrissítésnél borzalmas csóvát húz maga után, ami 120 Hz környékén kezd eltűnni, de nyom nélkül így sem marad. A megszokott Boost és MBR beállítások ezt nemes egyszerűséggel szellemképre cserélik, ami ha lehet, még rosszabb választás.
A látványos csóvahúzás a tesztkörnyezeten túl, a gyakorlatban elmosódásként jelentkezik, melyet egyedül a csúcsra járatott képfrissítés képes kellő mértékben mitigálni. Ez FHD felbontáson elméletben nem okoz különösebb problémát a legnépszerűbb kompetitív FPS-játékokban, esetleg némi kompromisszumra van szükség. De fontos megjegyezni, hogy ne csak a sorok között olvasva legyen egyértelmű: általános felhasználásra – legyen az filmezés, vagy 120 fps alatt gyakorlatilag bármi – a 25G3ZM-et nem tudom jó szívvel ajánlani. Azok az elvetemült kompetitív online játékosok azonban, akik minden milliszekundumot kisajtolnak a rendszerből, garantáltan nem fognak csalódni, csak a hardver bírja szusszal. Ha ez utóbbi csoportba tartozol, akkor a nagyjából 100 ezer forintos árat a teljesítményért cserébe manapság abszolút nem lehet soknak nevezni.
