Egy monopolhelyzetbe került vállalkozás általában két dolgot szokott tenni: egyrészt mindent megtesz annak érdekében, hogy monopolhelyzetét a lehető legtovább fenn tudja tartani (akár kisgömböcként felvásárolva riválisait, akár más módon szabotálva őket), másrészt, ha előrelátó, igyekszik megvetni a lábát az iparág más területein is, lehetőség szerint úgy, hogy az valamilyen módon kapcsolódjon az eredeti vállalkozásához. A Valve szoftveres múltjából kiindulva így logikusnak tűnt a hardverekkel való kacérkodás, amelynek alapjait hivatalosan 2013-ban fektette le a cég, a gyümölcsöknek pedig 2015-től kellett volna beérniük – ám a Steam Machines végül egyáltalán nem úgy sült el, ahogy azt mindenki várta. A mindössze három röpke évet élt kezdeményezés külsős gyártók által összerakott hardvereket kínált volna kompakt, konzolokat idéző formában, ezzel a nappaliba varázsolva a PC-s paletta egy jelentős részét. És bár az ötletre a PC-s hardverpiac összes nagyobb gyártója ráugrott, a vásárlók fantáziáját már kevésbé mozgatta meg a dolog. A gépben dolgozó, Linux-alapú SteamOS instabilitása (és a Steam-kínálatának nagy részével való inkompatibilitása), a lassan érkező frissítések jelenléte, a Windows 10-et széles körben terjesztő Microsoft aktivitása, valamint a később a streamelést lehetővé tevő Steam Link kihagyása mind közrejátszott abban, hogy a Steam-gépek olyan gyorsan tűntek el a polcokról, mint ahogy odakerültek. Az elsődleges irányítónak szánt, az elmúlt 20+ év sztenderdjeinek egy jelentős részével szakító Steam Controller is hasonló sorsa jutott, ám a rendkívül drága és fájdalmas bukás ellenére a Valve azóta sem mondott le a hardverekről, az imént taglalt két projekt pedig hozzájárult ahhoz, hogy a következőnek már jóval nagyobb alapossággal, átgondoltsággal, tapasztalattal álljon neki. A Valve Index ennek maximálisan eleget is tett, költséges, de annál kiforrottabb technológiával juttatva el az otthonokba a még mindig gyerekcipőben járó VR-technológiát. A legsikeresebb – és sok szempontból egy hatalmas űrt betöltő – Valve-hardver debütálására azonban egészen 2022. februárjáig kellett várni – talán nem nehéz kitalálni, hogy a Steam Deckről van szó.
Switch 2.0
Forradalmi technológiának csak rendkívül nagy sarkítással lehet nevezni a Nintendo Switchcset, hiszen a cég jelenlegi generációs konzoljának alapjait rendkívül nagyot bukó elődje, a már tíz éves Wii U fektette le. Az ugyanakkor vitathatatlan, hogy a japán játékóriás a rá jellemző egyszerű, mégis zseniális eleganciával vitt véghez két bravúrt is: egyrészt a Wii U után egy minden szempontból sikeresebb géppel állt elő, másrészt új lendületet adott a jobbára a mobilpiac által szinte teljesen felfalt handheld-iparágnak. A 2017-ben megjelent, idén öt éves konzol mostanra azonban már végképp felélte hardveres tartalékait, utódjáról pedig továbbra sincsenek hivatalos hírek. A Switch hordozhatósága viszont így is megmutatta, hogy hordozható gépre továbbra is van igény, csak épp nem a hagyományos formában. A Valve pedig végül ebbe a sávba sorolt be, a Steam Deck ugyanis úgy másolta le a Switch-formulát, hogy alapvetően egy gamer PC-t szuszakolt kompakt alakba. A masina így hordozható formában kínál PC-élményt, amit igény szerint, mindössze egy kábellel (vagy egy több lehetőséget nyújtó, akár nem hivatalos dokkal) külső kijelzőre is rá lehet csatlakoztatni.
A Switchez képest kategóriákkal erősebb hardver értelemszerűen nagyobb mérettel is jár, ennélfogva a Steam Deck egy valóságos gigantoszaurusz a Nintendo konzolához, vagy általában a korábbi handheldekhez képest. A géppel való első találkozás, köszönhetően annak 300 mm-es szélességével és 670 grammos súlyával, már-már rémisztőnek is nevezhető – főleg egy Switch mellé fektetve. Azzal viszont nem vádolható, hogy ezt a helyet nem használja ki maximálisan: belsejében egy egyedi, négy magos, nyolc szálas AMD-processzor dolgozik, amit egy 1,6 teraflop teljesítményre képes AMD GPU egészít ki, ezek alá pedig 16 GB-nyi, egyesített memória dolgozik be. Hőtermelése ugyan nem elhanyagolható tényező, hiszen a gép már rövid időn belül is egészen forróvá tud válni, ugyanakkor ezzel felhasználóként nem annyira egyszerű találkozni. A hő nagy része ugyanis a gép tetején, egy minden gombtól távol található résen távozik (erős, néha kifejezetten hangos ventillátorzaj társaságában), amibe a gép hátoldalán található hőelvezető akna is besegít, hatékonyan terelve ki a forró levegőt. Papíron ez a hardver értelemszerűen nem mérhető össze sem napjaink konzoljaival, sem pedig a legfejlettebb gamer PC-kkel, ugyanakkor van annyira erős, hogy még a legújabb játékokat is – kompromisszumokkal persze – gond nélkül elfuttassa, már amennyiben a szoftveres környezet ezt lehetővé teszi (erről kicsit később).
Kapacitása ugyanakkor már modellfüggő, a Steam Deck ugyanis háromféle variációban érhető el: a legolcsóbb mindössze csak 64 GB-nyi eMMC-tárhelyet tartalmaz (ez 419 euróba, középárfolyamon 168 000 forintba kerül), a közepes modellbe egy 256 GB-os NVMe SSD került, a legdrágább, 689 eurós (körülbelül 272 000 forint) variáns pedig 512 GB-os NVMe SSD-t kapott (valamint egy csillogásmentesítő réteggel ellátott kijelzőt). Ugyanakkor mindhárom modell szabadon bővíthető SD-kártyával, a Valve statisztikái szerint pedig észrevehető, jelentős teljesítménybeli különbség nem tapasztalható a belső tárhelyhez képest. A gyakorlati példa ezt mondjuk, nem teljesen igazolja, a rendkívül sokat swappelő, folyamatos adathasználattal rendelkező játékok ugyanis hajlamosak lényegesen lerövidíteni az SD kártya élettartamát – ez viszont nem vehető készpénznek, hiszen a jelenség nagyban függ a választott kártya pontos típusától, specifikációjától, minőségétől. Általánosságban véve elmondható, hogy a Steam Deck az első, kicsit komótosabb bootolást követően kifejezetten sebes, és a játékok töltési ideje terén sincs szégyenkeznivalója. Ráadásul minden modell keményfedeles tokban érkezik, amely nemcsak, hogy teljes egészében megóvja a gépet (sőt, a hátoldalába még a töltőt is bele tudjuk tuszkolni), de egy költséges extra kiadástól is megkímél, hiszen ennek birtokában a legtöbb felhasználónak nem kell külön hordozótáskát vásárolnia. Képernyővédő fólia viszont fokozottan ajánlott, ennek beszerzése viszont itthon egyelőre sajnos se nem egyszerű, se nem olcsó.
Külsőségek
Nemcsak a belbecs, de a küllem terén sem nagyon érheti szó a ház elejét: igaz ugyan, hogy a súlyát és a méretét szokni kell, de még huzamosabb játékidő alatt sem válik kényelmetlenné vagy elviselhetetlenül nehézzé a fogása. Rendkívül jól belesimul az ember tenyerébe, ugyanakkor a kifejezetten apró kézzel rendelkezők számára már nem annyira egyszerű az alapvető gombok elérése. Ha pedig már gombok, a Steam Deck ezen a téren egy valóságos karácsonyfa: a gép elején két analóg kar, egy D-pad és a szokásos X-Y-A-B gombok kaptak helyet, ezek mellett pedig megtalálhatjuk a múltban még START és SELECT gombnak hívott pöcköket, és a két, haptikus visszajelzéssel rendelkező trackpadet is. A Steam kontrolleről ismert technológia az egeret hivatott kiváltani, és egyébként rendkívül jól végzi a dolgát. Értelemszerűen nem olyan fürge, mint a hagyományos cincogók, de egy egyszemélyes stratégiában tökéletesen megállja a helyét, ezzel hordozhatóvá varázsolva egy olyan műfajt, amit eddig csak durva kompromisszumokkal vagy specializált átiratokkal sikerült konzolosítani. Ez ugyanakkor csak a jéghegy csúcsa, a masina hátoldalán ugyanis további gombok és bumperek találhatóak, így a Steam Decknek még a komplex szimulátorok kezelése sem jelent akadályt. A gombok egyébként teljes egészében testreszabhatók, sőt a közösségi funkciók révén akár mások által kreált profilok is importálhatók, így nincs szükség arra, hogy az ember saját maga töltsön el irreálisan sok időt a finomhangolással. Az elülső oldalon kaptak helyet a hangszórók, melyek egyenesen frenetikusak: tisztán szólnak, rendelkeznek mélységgel, nagyon hangosak, és még a kezdetleges surround-hangzást is nagyon jól imitálják.
Gyengeségek
A hardver ugyanakkor rendelkezik negatívumokkal is. Az első az akkumulátor, egészen pontosan annak üzemideje, melyet számos tényező befolyásolhat – akár maga a felhasználó is. A gép már alapállapotában is rendkívül nyitott, így játék közben, újraindítás nélkül kínál masszív testreszabhatóságot – a játékidő megnövelése azonban komoly kompromisszumokkal jár. A képfrissítés például a maximális 60-ról akár egészen 15-re is redukálható, de emellett korlátozhatjuk a processzor áramfelvételét, teljesítményét és a videokártya órajelét is. És ezek csak az általános, rendszerszintű beállítások, melyek játékonként finomhangolhatók. A helyzet ugyanakkor még ezekkel együtt sem rózsás, intenzív használat mellett (főleg egy kifejezetten modern, teljesen 3D-s játék esetében) nem ritka a két órás üzemidő sem – persze ez sem általánosítható. Az viszont igen, hogy üzemidő terén a gép egyszerűen nem teljesít jól, így a huzamosabb handheld módban való használathoz vagy egy erős power bank, vagy egy közelben lévő konnektor ajánlott. Alapvetően ez a Steam Deck Achilles-sarka, amin egy majdani utódnak mindenképpen változtatnia kell. Töltési ideje körülbelül 3 óra (a mellékelt 45 wattos töltővel), és mindössze egyetlen USB-C port használható erre, ahogy az összes többi, vezetéket igénylő funkcióhoz is (leszámítva a 3,5 mm-es jack csatlakozót).
A masina másik gyengéje maga a kijelző. A Switchcsel megegyező méretű, 7 inches panel csupán egy 60 Hz-es IPS LCD, ami ugyan nagyon fényes (400 nites), jól látható, és megbirkózik a feliratokkal is (felbontása 1280x800 pixel, 16:10-es képaránnyal), de kategóriákkal elmarad az újgenerációs Switch és a legtöbb modern mobileszköz OLED-képernyőjétől, még akkor is, ha a legdrágább verziót választjuk, ami tényleg csak a tükröződésen javít egy keveset. Lényegesen gyengébbek a színei, hiányzik belőle az igazi mélység (a feketékről nem is beszélve), a saroknál és az éleknél pedig hajlamos az ezen panelekre jellemző backlight bleedingtől (egyenetlen, a képbe belógó háttérvilágítás) szenvedni, ami főleg a sötétben válhat zavaróvá. Költséghatékonyság szempontjából persze érthető, hogy a gép miért nem OLED-panelt kapott, de felhasználói oldalról fájdalmas, hogy pont ezen kellett spórolni, hiszen ez a masina egyik legfontosabb, leginkább előtérben levő építőkockája.
Játszani jó!
A legnagyobb talány a gép megjelenése előtt az volt, hogy a Steam mostanra több mint tízezer játékot számláló katalógusának mégis hány százaléka lesz elérhető, hiszen a Deck (a Steam masinákhoz hasonlóan) a Valve által fejlesztett SteamOS-t (tehát egy egyedi Linux-variánst) használja. A végeredmény pedig ennek fényében egészen megdöbbentő. Mármint megdöbbentő, ha nem vesszük figyelembe azt a több éves folyamatot, amely a SteamOS megszületéséhez, folyamatos támogatásához vezetett. A Valve ugyanis nagyon ügyesen, az alapoktól építette fel a rendszert, amit több fronton is népszerűsítve evangelizált a fejlesztők és kiadók előtt, akik így relatíve egyszerűen tudják biztosítani a támogatást – már amennyiben szeretnék. A jó hír az, hogy nagyon sokan élnek is ezzel a lehetőséggel, hivatalosan ugyanis több mint 7000 játék támogatott (ez a szám pedig folyamatosan nő), ráadásul mostanra eljutottunk oda, hogy ez egy friss, AAA kategóriás játék esetégben is igaz. Sőt, a Steam Deck támogatása olyan alapvető, reklámozásra méltó funkcióvá nőtte ki magát, mint a 21:9-es képarány, vagy a 120+ fps-mód.
A támogatás definíciója ugyanakkor nem egységes, annak mértékét pedig sajnos nem túl reprezentatív módon jelzi a Valve a termékoldalakon. A gépen ugyanis lényegesen több játék fut el probléma nélkül (vagy minimális technikai szöszölést követően), mint amennyit a cég hivatalosan kommunikál. Mint oly sok esetben, itt is rajongói oldalról kell keresni az akkurátusabb információt, amit jelen esetben a protondb szolgáltat, elképesztő részletességgel mutatva be, hogy egy adott játék fut-e a Decken, és ha igen, milyen mértékű kompatibilitással. A játéktámogatásnak ugyanakkor van egy fájó pontja, mégpedig, hogy a kompetitív online játékok zöme hagyományos, natív módon nem bírható működésre. Ennek legfőbb oka, hogy bizonyos komponensek (például a csalók kiszűrésére használt szoftverek) nem rendelkeznek SteamOS-kompatibilitással, de olyan eset is akad, hogy maga a játékfejlesztő nem akarja engedélyezni az adott játék Steam Decken való futtatását. Utóbbira remek példa a Bungie, a Destiny 2-vel ugyanis a gép gond nélkül képes lenne megbirkózni (a csalók detektálására használt Battleye Linux- és Proton-támogatással is rendelkezik), de a készítők egész egyszerűen nem akarják implementálni. Egy félig hivatalos megoldás ugyan van rá, hogy működésre bírjuk a népszerű looter shootert, de ez már egy ingoványos terület.
Terülj, terülj asztalkám!
A Steam Deck kétféle módban képes futni: a hagyományos, natív opció úgy működik, mint egy konzol, azaz a felhasználó egy fix, látványos, funkcionális gyári felületen érheti el a játékait (és egyben a Steam összes közösségi funkcióját), van viszont egy asztali üzemmódja is, amely lényegében egy Linuxot futtató számítógépnek felel meg. Ez már tényleg olyan, mint egy hagyományos PC, némi hozzáértéssel (vagy részletes útmutatókkal) pedig a világon szinte minden megvalósítható vele. Nem csupán a nem támogatott játékok futtatása, de széleskörű, határtalan lehetőségeket rejtő emuláció, vagy akár Windows telepítése is. Ezeken túlmenően pedig rendszerszinten is integrálhatók az olyan borzasztóan hasznos közösségi funkciók, mint például a korábban említett ProtonDB, vagy a szaturációt és egyéb, az előállított képet befolyásoló kapcsolók, melyekkel kompenzálható a kijelző gyengeségének egy kis szelete. A rendszer ráadásul folyamatosan frissül, az első év során lépésről lépésre kapott már nem csupán javításokat, de olyan új funkciókat is, mint a külső kijelzők támogatása, vagy a részletesebb teljesítmény-beállítások. És bár egy-egy ilyen update néha hajlamos a korábban már működő játékok futtatását problémássá tenni, a megoldás mindig villámgyorsan érkezik, vagy egy hivatalos tapasz, vagy rajongói finomhangolás formájában. A Steam Deck „hackelése”, a natív módon túli funkciók és lehetőségek kiaknázása hivatalosan is támogatott és engedélyezett (persze csak legális keretek között), ezért a gép semmiképp sem skatulyázható be a hagyományos értelemben vett konzolok vagy más hordozható eszközök közé. Nem zár be végérvényesen egy saját ökoszisztémába, hiszen asztali módban még az EA, a Ubisoft, és Epic Games Store is használható, sőt a Game Pass használatára is akad megoldás.
Révbe érve
És végre egy igen fontos hozzávaló is bárki számára elérhetővé vált, ez pedig a Steam Deck hivatalos kiegészítője, a dokkoló. A Valve eszköze kifejezetten kicsinek tűnik, a 117 mm x 29 mm x 50,5 mm-es test azonban tényleg semmi másra nem szolgál, minthogy megtartsa a konzolt, illetve azt különböző módokon csatlakoztassa egy lehetséges kijelzőhöz. És persze töltésre. Ehhez ismét kapunk egy hálózati töltőt, ami megegyezik a Steam Deckhez kapott darabbal. A dokkolón van egy kis USB-C kábel, amelynek hossza pont elég ahhoz, hogy az eszközbe helyezett Steam Deckre csatlakoztassuk, ezzel töltés alát helyezzük. A kijelzőkhöz való csatlakozásért pedig egy HDMI 2.0 és egy DisplayPort 1.4 felel, ezeken kívül van még egy Gigabit Ethernet és három USB 3.1, ami az internetes csatlakozást és a külső eszközök használatát kínálja. És hogy milyen a dokkoló? Praktikus, kényelmes, mindenben remekül szolgál, lényegében univerzális eszköz, ráadásul a Valve nem zárta ki a más gyártóktól érkező állomások használatát, így még csak nem is kötetelező mindenképpen erre beruházni. De miért ne tennénk, ha egyszer jól működik, és a Docking Station bizony jól működik, ezzel is hozzá téve még egy árnyalatot a Steam Deck élvezetéhez, amiért 100 eurós ára (nagyjából 40 000 forint) sem olyan hatalmas összeg. A dokkoló jelenléte egyébként mindenképpen ajánlott, de az már lényegében mindegy, hogy ki melyik gyártó termékét használja.
Mindezek fényében bátran kijelenthető, hogy a Steam Deck 2022, és így egyelőre 2023 egyik legjobb hardvere, amely ideális esetben milliók előtt tudja megnyitni a PC-világot. Nem mindenki akar (vagy tud) ugyanis játékra alkalmas gépet venni – arról nem is beszélve, hogy a szabadidő még talán az anyagiaknál is szűkebben van mérve, így a gép egy rövidke szünet vagy egy hosszabb repülőút alatt is remek társ lehet. Bár megjelenése óta egy kisebb iparág nőtt ki a riválisaiból (melyek egy része ugyan hardveresen erősebb, de cserébe jóval drágább is), a Steam okán biztosra vehető, hogy a Deck támogatása jelentős ideig biztosított, mind a Valve, mind pedig a kiadók és fejlesztők részéről. Felhőtámogatása a játékra használt gépek közti váltást is megkönnyíti (pontosan ugyanonnan folytatható az adott program, ahol abbamaradt), és mivel mindenhez a már meglévő, saját Steam-fiókot használja, akár a backlog irtásában, vagy korábban ki nem próbált játékok elkezdésében is segítő kezet nyújthat. Ha pedig valaki képes elfogadni a nyilvánvaló kompromisszumokat, a kézbe simuló masina akár még egy komplett gamer PC kiváltására is alkalmas. Bár kijelzője rendkívül elmaradott, üzemideje pedig (az említett tényezők miatt) kimondottan gyatra, így sem férhet kétség ahhoz, hogy a Steam Deck nemcsak a legjobb hardver, amit a Valve valaha készített (mondjuk, ezen a téren nem volt magasan a léc), de egyben az egyik legfunkcionálisabb, legtöbb lehetőséget nyújtó hordozható gép is.
