Sziasztok, kedves PC Guru olvasók, engedjétek meg, hogy bemutatkozzam! Fonyesz vagyok, és egy ideje külsős tesztelőként erősítem a PC Guru csapatát. Mindennapjaimat Bács-Kiskun vármegye egyik nagyobb városában tengetem, végzettségemet tekintve pedig gazdasági- és vidékfejlesztési agrármérnök vagyok, de funkcionáltam már kocsmárosként, árultam csempét, sőt még szülővárosom infrastrukturális fejlesztésével is foglalkoztam. Jelenleg egy audió- és vizuáltechnikai disztribútor cégnél dolgozom, mint kereskedelmi vezető. Családi állapotomat tekintve nős vagyok, és két csodálatos kislány büszke édesapja, így a mindennapjaim elég telítettek, többnyire csak este jut időm némi játékra. A gaming mellett a zene és a gördeszka az a két dolog, ami még fontos szerepet tölt be az életemben – míg az elsőt csak hallgatom, addig a másikat lelkesen hajtom, immáron húsz éve. A deszkának sajnos egyre kevesebb szerep jut a hétköznapok során, de azért még mindig jókat szoktam gurulni vele.
A PC Gurut valamikor a ‘90-es évek végén, a 2000-es évek elején, tehát egészen fiatalon ismertem meg – természetesen nyomtatott formában. Tisztán emlékszem, hogy még az édesanyám által megteremtett zsebpénzemből finanszíroztam a kezdeti számokat. Szerelem volt első látásra, és bár a konzolos vonzódásom miatt többnyire más magazint (igen, a konkurenciát) pörgettem, azért néhány havonta vissza-vissza kacsingattam a Guruhoz. Sajnos akkor is ott voltam, amikor megszűnt a nyomtatott verzió, és együtt gyászoltam a törzsközönséggel. Az online formátumot persze mind a mai napig rendszeresen járatom, de belül azért vágyom rá, hogy egyszer újra a kezembe vehessek egy magyar szaklapot, amelyben hasonlóan magasröptű és egyedi stílusú kollégák írásait olvashatom.
Maga a játékvilág is hamar megfertőzött, hiszen egészen kiskoromban, egészen pontosan az általános iskolában indult minden. Ahogy az lenni szokott, az idősebb haveroknál, ismerősöknél, rokonoknál addigra már volt C64, majd utána a PC és a sárga kazis famiklónok is feltűntek, néhány NES vagy SNES kíséretében. Emiatt mondhatni kisírtam az első sárga kazettás szörnyemet, az ámulatot viszont az ezt követő PlayStation mélyítette rajongássá. A Sony masinájával való megismerkedés után belekóstoltam a PC-s világba is, de valahogy mindig a konzolok maradtak a fősodorban, és manapság is inkább azokat preferálom. Írni viszont csak néhány éve kezdtem el, mert úgy gondoltam, hogy szívesen megosztanám a gondolataimat másokkal, valamint jó érzés felhasználni a kreatív energiáimat. 2019-ben el is indítottam a saját blogom (ami jelenleg parkolópályán van), majd online magazinokba kezdtem el híreket és játékteszteket firkantani. Jelenleg a Hetedik sor közepe és a Tech2 gaming rovatában alkotok párhuzamosan, de próbálkoztam emellett streameléssel is, melynek eredményét a YouTube csatornámon tudjátok megtekinteni.
Játékok terén igazi mindenevő vagyok, egyedül a sport- és a multiplayer címek halmaza az, ami nem igazán köt le, de ezeken kívül mindent szívesen pörgetek. Ami a műfajokat illeti, leginkább a horror, JRPG, sci-fi és az autóverseny kategóriában induló programok tudnak levenni a lábamról. Ezeken belül is nagy kedvencemnek tartom a klasszikus túlélő- és pszichológiai horrorokat (például a Resident Evil vagy a Silent Hill jobbnál jobb felvonásai), de imádom a Final Fantasy, a Dragon Quest, a Tales of és a Mana-szériákat is. A mindenek felett álló kedvencem viszont a Metal Gear-sorozat, ezek a játékok ugyanis olyan nagy hatással vannak rám, hogy a mai napig nem tudom elengedni őket. Ahogy már említettem, ezek mellett szinte bármi jöhet, mivel szeretek kísérletezni, új dolgokat kipróbálni, és egy-egy történet erejéig a komfortzónámból való kimozdulás sem esik nehezemre.
Egy igazán korai álmom teljesült azzal, hogy videójátékokról írhatok – most már ugye a PC Guruba is. Gyermekkoromban, amikor a Gurut és egyéb lapokat olvasgattam, mindig arra vágytam, hogy egyszer az én írásaimat is ugyanolyan izgalommal forgassák az emberek, ahogy azt én tettem. Sajnos az általam nagyon kedvelt nyomtatott sajtó már nem létezik itthon, de ennek ellenére kitartok, és még sokáig szeretném „gyártani” nektek a tartalmat. Bízom benne, hogy egyszer talán lehetőségem lesz a kezemben tartani az általam megalkotott gondolatokat, ne adj’ Isten akár még a polcon is gyűjteni azokat.
