Üdvözlet minden kedves PC Guru-olvasónak! Dibuck vagyok, 35 éves. A Széchenyi István Egyetem informatika karán végeztem levelező tagozaton (méghozzá nem is olyan régen), és főállásban is a szakmán belül tevékenykedem, mint rendszergazda. Nem nagyon tudok egyébként elszabadulni a gépektől, hiszen a hivatalos munkaidő után/alatt is kedvenc hobbijaimmal vagyok elfoglalva, ami a különböző, PC-s és PlayStation-ös játékok nyúzását magában foglalja. A videójátékok iránti érdeklődésem elég régre nyúlik vissza, még azokba az időkbe, amikor görnyedt háttal ültünk barátaimmal a TV előtt, miközben vadul ütögettük a különböző kontrollereket. Még az egyik általános iskolai osztálytársamnál láttam először az úgynevezett „tévéjátékot” (igen, akkoriban így hívták), vagyis egy Super Nintendót. Az első játék, ami egyből belopta magát a szívembe, a MegaMan X1 volt, melynek látványvilága pillanatok alatt a elvarázsolt – emlékszem, aznap futottam is haza egyből a szüleimhez, hogy nekem is kell egy ilyen.
Az első játékgépem viszont nem egy SNES volt, a konkurenciától ugyanis kaptam egy SEGA Master Systemet. A kicsit idősebb olvasók így már könnyedén kitalálhatják, hogy a mai napig a Sonic-sorozat az egyik kedvencem – természetesen a Mega Man mellett. Rengeteg időt töltöttem szeretett kis gépemmel, míg meg nem kaptam első PC-met, ami a „486”-os nevet viselte. A számítógépek akkoriban kezdtek csak igazán elterjedni a háztartásokban, ezzel együtt pedig a világ is egy „kicsivel” tágabbra tárta előttem a kapuit. Ennek okán rengeteg stílusú játékhoz volt szerencsém, ami alaposan meg is határozta a jelenlegi ízlésemet.
A mai napig nem tudok elszakadni például az FPS játékoktól – kevés olyan képviselője van a zsánernek, amit ne vittem volna végig. Bár manapság már jobban megválogatom, hogy milyen címek elé ülök le a kevéske szabadidőmben, a belső nézetű lövöldéknek azért mindig sikerül helyet szorítanom. Abszolút kedvenceimnek tekintem ebből a műfajból (és annak hőskorából) az Epic Games két klasszikusát, az Unreal Tournamentet és az Unreal Tournament 2004-et – ez az a két név, amivel a mai napig el tudok tölteni akár több órát is. Bár hozzá kell tennem, hogy sajnos a reflexeim már messze nem a régiek, de ezek az alkotások azért így is külön lakrészt foglalnak el a szívemben. Az FPS-ek mellett a leginkább időrabló stílusokat favorizálom még, tehát a nyílt világú, offline RPG-ket és az MMORPG-ket. Az előbbi műfajt tekintve a The Witcher-sorozat az örök kedvenc (és ez már valószínűleg így is marad), ha pedig a társas mókáról van szó, a World of Warcraft van a porondon. De ezek mellett lényegében minden olyan programmal elvagyok, amit kellő igényesség, ötletesség és lebilincselő sztori jellemez. Amiket nagyon nem szeretek, azok a különböző sportjátékok (FIFA, NBA satöbbi) – ezért utólag is bocsánatot kérek a sportrajongóktól.
A játékok mellett a PC Guruval is elég régre nyúlik vissza a kapcsolatom, mivel még „pályafutásom” korai szakaszában kezdtem el megvásárolni az újságárusoknál az aktuális számokat. Az újság iránti rajongásom később olyan mértéket öltött, hogy a CD/DVD mellékleteken én szerkesztettem az Unreal Tournament-rovatot. Veterán olvasóknak talán még mondanak valamit ezek a sorok – igaz, akkoriban „Scum01” néven, az akkori UT-s nicknevemen vezettem a rovatot. A magazinnal való kapcsolatom igazából azóta sem szűnt meg, csak most épp megint nagyobb szerepet kapott az életemben.
A jövőben velem legfőképp a World of Warcraft témájú cikkek kapcsán fogtok találkozni, melyek magukba foglalják az éppen aktuális tartalmakat (például frissítések), illetve egyéb történeteket is. Emellett persze más témában is olvashatjátok az írásaimat, csak épp némileg kisebb mennyiségben. Ha pedig az Epic Games hajlandó lenne a piacra dobni egy Unreal Tournament Remastered kiadást, akkor természetesen újraéleszthetnénk a régi, DVD-s időket idéző „UT”-s rovatot is. Szóval ezúton kérnék meg minden olyan rajongót, aki szívesen látna egy felújított változatot, hogy esténként velem együtt imádkozzon!
