Borderlands

Az idei GamesCom első napja bebizonyította, amit sokan már régóta gyanítanak: az FPS és az RPG keveréke lesz az új fejőstehén. Ennek egyik fő csapásvonalán (amit még a tavaly megjelent Fallout 3 taposott ki) mozog a 2K Games játéka, a Borderland is, nevezetesen a Rage-hez és a nagy elődhöz hasonlóan itt is egy posztapokaliptikus világban járunk, és a cél a túlélés. Annak ellenére, hogy mostanában elég sűrű a mezőny az ilyen játékokból, a Borderlands bemutatója valahogy mégis mosolyt csalt az arcomra, tudjátok, azt a játékos-mosolyt, amit akkor kanyarítunk az arcunkra, mikor egy játékról az első pillanatban tudjuk, hogy oké, ezzel megint hetekig fogunk majd játszani. A játék tehát egy olyan belső nézetes lövöldözés, ahol nem csak úgy gyilkolunk, de feladatokat kapunk, és csak aztán lövünk halomra mindenkit. A lelőtt ellenségekért és a teljesített feladatokért tapasztalati pont jár, bizonyos mennyiség után pedig szintet lépünk — tádám, kész is a Role Playing Shooter.

Ebből persze még nem következik a fent leírt vigyor, azonban a cell shadinggel megbolondított grafika, a meglehetősen pörgős játékmenet, és a több milliónyi fegyver már a szupergyönyör kategóriája. Igen, több milliónyi fegyvert írtam: a világban elszórt alkatrészek kombinálásával ugyanis tökéletesen egyedi fegyvert hozhatunk létre, egyes értesülések szerint több mint 12 millió különböző flintát dobhatunk össze. A játékmenet leírása helyet érdemes megnézni a GC alkalmából kiadott videókat — hentelés, tápolás, ráadásul mindez a lehető legjobb értelemben. A megjelenésig még októberig várnunk kell — hacsak el nem tolják ezt is 2010-re.

DJ Hero

A bejelentéskor még nem tudtam elképzelni, milyen elven működik majd, amikor a kezembe vehettem a kontroller prototípusát, már kezdtem kapiskálni, aztán ma kipróbáltam és rájöttem, hogy a lemezlovasság nagyon nehéz kenyér. Elméletileg csak három gombot kellene jó időben lenyomni, néha húzogatni a lemezjátszó tányérját, meg kapcsolgatni egy háromállású kapcsolót (szaknyelven a crossfadert: jobb oldalon az egyik, bal oldalon a másik hangsáv szól, ha meg középre állítod, megy mindkét zene). Elméletben azonban az amerikai foci is csak abból áll, hogy át kell vinni a labdát a pálya végén lévő vonalon... A lényeg: A DJ Herót ugyanúgy gyakorolni kell, mint a Counter-Strike-ot vagy a Diablót: hiába tűnik egy fagolyónál is egyszerűbbnek a játékmenet, bizony vért izzad az, aki zenét akar csiholni az Activision találmányából. Viszont (szerintem) megéri szenvedni: száz előadó dalából tizenhat DJ 80 tracket kevert ki, márpedig ezen a listán a Jacksons 5-tól kezdve Jay Z-n keresztül Gwen Stefaniig mindenki megtalálható, aki a(z amerikai) könnyűzenében az elmúlt 40 évben számított.

Diablo 3

Délelőtt még hatalmas sor állt a Diablo 3-at futtató PC-ket rejtő stand előtt, így inkább megvártuk a délutánt, amikor már csak harminc percet kellett állunk. A kiállított gépeken egy, a Diablo II második pályáját idéző sivatagos környezet várta a türelmesebb újságírókat. Egyelőre a három, már korábban bejelentett kaszt közül lehetett csak választani: barbár, vajákos, varázsló, mindez kétszer, ha azt is vesszük, hogy az indított karakter nemét is beállíthatjuk. A demóban természetesen nem a nulláról kezdtünk, az általam választott varázslónő a 13. szintet taposta épp, ennek ellenére nem volt túl tápos: Frost Shield, Frost Nova és Mirror Image a védekezés, valami energialabda, egy speciális közelharci csapás és a kezemben tartott varázserejű bot specialitása a támadás oldalán. Ettől függetlenül azért elkentem pár fura szörny mosolyát, és az már most biztos, hogy az ellenség változatosságára nem lehet majd panaszunk: volt itt kérem óriás szitakötőtől kezdve a krokodilig minden. Örömmel vettem észre, hogy a földre került értékek kezelésében bevezették azt az ésszerű újítást, miszerint ami nem valami tárgy, amellett elég csak elmennünk, vagyis nem kell minden halom aranyra rákattintanunk — végre.

Bate szerint annyira nem ragadta magával az embert a Diablo 3 kipróbálható pályája, de én nem értek egyet: ez a játék ugyanolyan addiktív lesz, mint az első és a második rész. Amúgy pedig a nap legmeglepőbb pillanata volt, mikor a homok alól vagy negyven különböző nagyságú, színű és mintázatú szörny ugrott elő.