Az Asus jóvoltából a film mellett két brutálisan erős laptopot és két brutálisan erős videokártyát is megnézhettünk, és természetesen egy cseppet közelebbről láthattuk őket, mint a filmvásznat. Nagy titkot talán nem árulok el azzal, hogy a novemberi PC Guruban nektek is elmondjuk majd, hogyan muzsikálnak az Asus üdvöskéi és mennyire látványos a fejlődés a múlt generációhoz képest.
Venom neve ott szerepel a Marvel legnépszerűbb antihőseinek a listáján, mégis, az egyre csak bővülő filmes univerzumból eddig mintha valahogy kimaradt volna. Az ikonikus fekete pókruha utoljára még a 2007-es Pókember 3-ban tűnt fel, azóta viszont elfeledkeztek róla a filmkészítők. Ez az áldatlan állapot változott meg most, mikor a Sony a Marvel segítségével elhozta nekünk a Venom című filmet, a kérdés már csak az, vajon ezúttal megfelelő körítést kapott-e a szimbionta és Eddie Brock története?
A fekete Pókember
Venom neve valószínűleg ismerősen cseng mindazoknak, akik akár csak távolról is, de figyelemmel követik a Marvel képregények világát. Az űrből érkezett szimbionta eredetileg Pókember ruhájaként majd ellenségeként jelent meg a kiadványokban a 80-as években, azonban idővel túllépett a gonosztevő szerepkörén, és afféle antihőssé vált, aki bár széttrancsírozza az embereket, rendelkezik egyfajta belső morális értékrenddel is, mely megakadályozza, hogy esztelen ámokfutásba kezdjen minden utcasarkon.
Valószínűleg ennek a furcsa kettősségnek köszönheti népszerűségét is (na meg persze az is fontos lehet, hogy igen menőn néz ki), hiszen az évek során a Marvel egyik legnépszerűbb karakterévé verekedte fel magát, és még a saját képregényszériáját is megkapta. Venom népszerűségéhez kétség sem férhet hát, ahogy a karakterben rejlő potenciál is hatalmas, mégis, a készítőknek valahogy nem sikerült kiaknázni ezeket a lehetőségeket, így a Venom bár egyáltalán nem rossz film, és megvannak a maga jó pillanatai, az ember a végén mégis némi hiányérzettel kel fel a székből.
Már megint a világűr
A film története meglehetősen egyszerű, túl sok meglepetést nem tartogat a Marvel univerzumban minimálisan jártas embereknek. Eddy Brock egy sikeres oknyomozó riporter, aki kegyelmet nem ismerve leplezi le az ország szennyét népszerű műsorában. Van egy szép háza, barátnője, akit már el is jegyzett, egyszóval semmi oka a panaszra. Mindez megváltozik viszont, mikor rájön, hogy legújabb riportalanya, Dr. Carlton Drake, a kőgazdag techzseni, kísérleteket végez kiszolgáltatott embereken, a hullákat pedig minden szívfájdalom nélkül söpri a szőnyeg alá. Eddy ezek után természetesen nekimegy a doktornak, ezzel azonban csak annyit ér el, hogy a saját karrierje darabokra esik, és minden, amiért dolgozott, oda lesz. Ez az áldatlan állapot természetesen csak addig áll fent, amíg rá nem bukkan a szimbionta, és ketten együtt minden akaratuk ellenére hőssé válnak a film végére.
A történet maga, bár nem mutat túl sok újdonságot, még korrekt is lenne, azonban az ütemezését nagyon rosszul oldották meg a készíők. Az eleje és a közepe túlságosan elhúzódik, az pedig, hogy mi az egész sztori tétje, miért kéne izgulnia a nézőnek, nagyjából a végső összecsapás előtt tíz perccel derül ki. Persze eredettörténetnek így is elmegy a film, de a rossz dramaturgia miatt egyszerűen hiányzik belőle egy nagy adag feszültség, ami valószínűleg jót tett volna a produkciónak.
A vér kifogyott, tizennyolcas karika meg nem is volt
Venom karaktere egyáltalán nem családbarát. Csupa fog mosolyával már kinézetre sem tartozik a legaranyosabb Marvel hősök közé, ráadásul azokat a fogakat minden gond nélkül használja is, ha kell, azaz gondolkodás nélkül tépi szét, zabálja fel, vágja le és zsigereli ki az ellenfeleit. Épp ezért a film is kiáltott volna egy 18-as karikáért minimum (főleg most, hogy a Logan bebizonyította, hogy komolyabb/komorabb képregényfilmekre is van igény bőven), a Sony valamiért mégis úgy döntött, hogy a szélesebb réteget célozza meg.
És igazából talán ez a film legnagyobb hibája. Túlságosan finomkodik, túlságosan családbarát szeretne lenni, de ez nagyon visszaüt, hiszen az egész produkció inkább csak erőtlen lesz tőle. A harcjelenetek egyszerűen nem ütnek akkorát, maga a végső leszámolás pedig még talán kicsit unalmasnak is mondható. Főleg úgy, hogy a CGI sincs a toppon, így bár a szimbionták feje tényleg nagyon jól néz ki, mikor egymásnak esnek, az igen távol áll a látványos összecsapástól. Ez az irány pedig már csak azért is aggasztó, mert ha a film végén felvillantott Carnage szereplését komolyan veszik az alkotók mondjuk egy esetleges folytatásban, őt már biztos nem tudják családbaráttá tenni úgy, hogy akár csak egy szikrányit is megőriznek közben a karakter személyiségéből. (Azt pedig csak remélni tudom, hogy Woody Harrelson a folytatás idejére kap egy olyan vörös parókát, ami ki is néz valahogy)
A fekete humor a barátod
Bár a fentiek alapján könnyen úgy tűnhet, hogy a Venom egy rossz film, én összességében nem nevezném annak. Igaz ugyan, hogy a családbarát hozzáállás és a rosszul ütemezett történet miatt a produkció nem tud igazán felnőni a benne rejlő potenciálhoz, azért így is akadnak benne kifejezetten jó pillanatok. Tom Hardy alakítása például nagyszerű minden jelenetben, azok a részek pedig, amikor a szimbiontával veszekszik, hogy mégis ki irányítsa a testüket, szintén nagyon el lettek találva.
Amellett is hiba lenne szó nélkül elmenni, hogy a film helyenként kifejezetten vicces, ráadásul erőltetett poénok helyett sokszor kellemesen fekete humorral operál, ami teljesen jól passzol a karakterhez. A poénok jó része Venom és Eddy értékrendjének ütközésére épül, előbbi például gyakorlatilag minden helyzetet nyers erőszakkal oldana meg, miközben felzabál mindenkit, aki a szeme elé kerül, utóbbi pedig természetesen a diszkrétebb megoldásokat részesíti előnyben, meg amúgy is, szívesen visszakapná már az irányítást a teste fölött.
Ez csak méreg?
Mindent összevetve a Venom egyáltalán nem rossz film, csak sajnos nem tudott felnőni a koncepcióban rejlő potenciálhoz. A családbarát megközelítés miatt nem számíthatunk olyan komoly történetre vagy sötét tónusra, és a brutálisabb akciójelenetek is kimaradtak , viszont a filmben így is helyet kapott némi nagyon kellemes fekete humor, illetve Tom Hardy is remekel Eddy Brock szerepében. Ennek fényében egyszer érdemes lehet megnézni a filmet, főleg akkor, ha a Marvel univerzuma amúgy is érdekel, de azért nem árt felkészülni rá, hogy egy erős közepes produkciót látunk majd. Bár az mindenképp pozitívum, hogy a cím magyarul is megmaradhatott Venomnak, és nem fordították le mondjuk Méregre.
Tekintve, hogy a film eddig kifejezetten szépen kaszált a mozikban, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a közeljövőben kapunk egy folytatást is hozzá, melyben a film végi jelent alapján már Carnage is komoly szerephez fog jutni. Reméljük, ekkorra már sikerül valami komolyabbra váltani a PG-13-as besorolásról, hiszen Cletus Kassady azért már többszörösen is kimeríti a nem családbarát karakter fogalmát.
