Mikor láttál utoljára olyan horrort, amiben pókok szerepelnek? Ott volt nemrég Sébastien Vanicek filmje, a külföldön már többször körberajongott Pókok (Vermines), ami elég szépet ment Amerikában és elérte, hogy a rendezője csinálhasson egy soron következő Gonosz halott spinoffot. Emellett viszont ott a Sting (idehaza a Scream! kínálatába jön), ami nekem egy fokkal jobban tetszett, pedig az alapkoncepció nagyon hasonló. Itt is egy társasházat kapunk, amiben elszabadul egy pók, viszont a Sting több komikus elemmel dolgozik. Már-már horrorvígjátéknak is lehetne nevezni, de szerencsére nem tolja túl a poénkodást és elég időt hagy a borzongásnak.
Egy szép téli napon egy cseppet sem hétköznapi pók landol az említett társasház egyik szobájában. A Vermines-szal ellentétben az itteni faj nem a közel-keletről érkezik, hanem sokkal messzebbről: a világűrből. A 12 éves Charlotte (Alyla Browne – ő a fiatal Furiosa az új Mad Max-filmben) talál rá, majd hazaviszi, majd – A hobbitból véve az ötletet – elnevezi Stingnek. Hamar kiderül azonban, hogy Sting messze nem egy átlagos pók. Például képes kommunikálni, leutánozza a füttyszót és egyéb hangokat, illetve óráról-órára rendellenesen nagyra növekszik és egy idő után már nem éri be a táplálékul szolgáló rovarokkal – elkezd nagyobb prédákra vadászni. Az otthonául szolgáló befőttes üveg tetejét lazán lecsavarja, majd a lakásokat összekötő szellőzőrendszerben indul portyázni és eleinte a kisállatok, majd később már az emberek is elkezdhetnek félni tőle.
Egy kritikában úgy fogalmaztak, hogy a Sting olyan, mint az Alien egy társasházban játszódna – ebben pedig van is valami. A film tényleg nagyon jól össze lett rakva. Remekül építi fel a feszültséget és a CGI is teljesen rendben van. A Vermines esetében egy idő után már inkább idegesítő volt, hogy a karakterek folyamatosan kiabálnak egymással és mindenki idegállapotban van, a Sting viszont sokkal befogadhatóbb. A poénok működnek (kedvencem az öreg néni, aki állandóan elfelejti a dolgokat), a szereplők nagyszerűek, a sztori pedig kifejezetten érdekes és nem érződik izzadtságszagúnak. Kiah Roache-Turner rendezése üdítő színfoltja a pókos horrorfilmek felhozatalának, amikből ugyan nincs túl sok manapság, de ha csak tízévente készül egy olyan, mint a Sting, akkor én már elégedett vagyok.
A Sting idehaza a Scream! kínálatában lesz elérhető.
Képek forrása: This Is Cool, Flickering Myth
