A Pokémon a kilencvenes évek közepén hatalmas népszerűségre tett szert videojátékként, illetve animeként. Itthon főként utóbbi által lett ismert, szombat délelőttönként minden gyerek ezt nézte, köztük én is. Aztán a játékgyárak és a Lay’s is rájött, hogy mekkora bizniszt lehet ebből csinálni, és a plüss Pikachukon túl talán a tonnaszámra vett chips hozott csak nagyobb bevételt. A mese miatt mindannyian megőrültünk a Lay’s zacskóiba rejtett tazókért, amik által kevés pénzből mi is pokémonedzők lettünk, és vérre menő pokémonviadalokat tartottunk az órák közötti szünetekben. (Emlékszem, 2 napig sírtam, amikor egy osztálytársam elnyerte a Jigglypuffomat…) A Pokémon sokunk gyerekkorára erős hatást gyakorolt, mondhatjuk, hogy az volt az akkori Trónok harca: mindenki nézte, ha szerette, ha nem, vagy legalábbis tudta, hogy miről van szó. 2019-ben pedig, kicsit megkésve, de végre megérkezett az első élőszereplős Pokémon-film, amiért anno a 9 éves énem minimum a fél veséjét odaadta volna.
Ryme City még a Pokémon-univerzumon belül is egy különleges helynek számít, mivel az emberek és a zsebszörnyek itt békében élnek és dolgoznak együtt, nincsenek pokémesterek és versenyeket sem szerveznek. Ide érkezik a 21 éves Tim Goodman (Justice Smith), miután megtudja, hogy az apja, Harry Goodman egy nyomozás során rejtélyes körülmények között meghalt. Tim búcsúzkodni megy apja lakására, ám ekkor betoppan életébe Pikachu (Ryan Reynolds), aki Harry pokémonja, egyben társa volt. Tim és Pikachu között egy megmagyarázhatatlan kötelék van jelen már az első pillanattól fogva, ennek köszönhetően pedig tökéletesen megértik egymás beszédét. A kis sárga detektívnek szent meggyőződése, hogy Tim apja még életben van, így végül Lucy Stevensszel (Kathryn Newton), az izgága riporterpalántával közösen próbálják meg a detektívpáros balesetét övező titkokat felderíteni.
A film a felnőtt rajongók mellett a gyerekeket célozza meg, ami azért meglepő, mert mellőzi a pokémonok világába való bevezetést, így annak, aki nem ismeri az univerzumot, helyenként abszurdnak és zsúfoltnak tűnhet a mű. Itt érdemes kitérnünk a látványvilágra: ha másért nem, már csak a pokémonok megjelenése miatt is érdemes beülnünk a moziba. Habár az élőszereplős adaptációk kapcsán sokan félnek a végeredménytől (főként Pikachu bundája váltott ki nagy riadalmat), azonban a Pikachu, a detektív esetében látszik, hogy a 150 millió dolláros büdzsé nagy részét a technikára kötötték: a CGI kicsit sem zavaró vagy gagyi, az alkotók hűen átültették az eredeti mesefigurákat, miközben azok mégis reálisabbá váltak. Habár a film világépítése nagyszerű, rengeteg aranyos és igényes pokémont látunk, sokszor mintha csupán biodíszletként funkcionálnának, többségüket csak egy-egy pillanatra láthatjuk, ezzel olyan gegeket kihagyva, mint Jigglypuff, aki egy bárban énekel. Szintén negatívum, hogy sajnos a végeredmény nem olyan, mint a trailer. Habár az események végig pörögnek, emellett a film noiros beütése miatt ügyesen idézi és hívja elő a műfaj nagyjait, nem használja ki teljesen, és mivel sajnos nem elég izgalmas és érdekes a detektív szál, így kriminek aposztrofálni sem túl ideális.
A film humora nem kiemelkedő, de a gyerekek számára is élvezetes, Ryan Reynolds viszont tökéletes választásnak bizonyult. A helyenként Deadpoolt idéző kétértelmű beszólásai és az iszonyatos mennyiségű szövegelés nagyon jót tesz az alkotásnak, pár poén nagyot üt, Pikachu cukisága és a szarkasztikus felnőtt férfihang elegye eredeti, ami a játékidő végéig üdítően hat. Nagy Ervin szinkronhangként szintén remekel, tökéletesen másolja Reynolds hangjátékát, így – ahogy a Deadpool esetében is – véleményem szerint mindegy, hogy eredeti vagy magyar hanggal nézzük.
Az első Pokémon-film azonban túlságosan meg szeretne felelni, és valószínűleg ez okozza a vesztét: túl sok szörnyecskét vonultat fel, amiket nem használ ki kellően, finomkodik a krimi szállal, hogy ne menjen a cukiság rovására. Egyszerre akarja a gyerekeket és az őket kísérő szülőket is megvenni, és ebbe bukik bele. A főgonosz banális és súlytalan, azonban kivételesen a mű során az alkotók egyszer sem tunkolják bele a fejünket a kötelezően felmondott tanmesébe. Ugyanakkor árad belőle a szeretet, és nem csupán a nosztalgia érzése és a cukisága miatt válik végtelenül szerethetővé. Kijelenthetjük, hogy a Pokémon – Pikachu, a detektív az eddigi legjobb játékadaptáció, még akkor is, ha ezzel nem filmtörténeti klasszikusokat utasít maga mögé. A film nem hibátlan, és habár sokkal több van benne, mint amennyit kihoztak belőle, mégis egy kellemes élményt, és látványvilágának köszönhetően egyben a mozi varázsát nyújtja.
Pokémon – Pikachu, a detektív (Pokémon Detective Pikachu)
Rendezte: Rob Letterman
Játékidő: 104 perc
Hazai premier időpontja: május 9.
Forgalmazó: InterCom
