Dacára annak, hogy mind J. K. Rowling világhírű regényei, mind pedig az abból készült filmek remek fogadtatásban részesültek (a szakma és a közönség részéről egyaránt), relatíve kevés olyan Harry Potter-játék létezik, amely képes megütni az élvezhetőséghez szükséges szintet. Ezen alkotások közül messze kiemelkedik az Avalanche Software (Disney Infinity-sorozat) gondozásában készült Hogwarts Legacy, amiben ugyan nem szerepel a varázsvilág legismertebb figurája (nehéz is lenne neki, hiszen a program története száz esztendővel a könyvek cselekménye előtt játszódik), ám így kiemelt helyet foglal el a rajongók szívében. Méghozzá nem véletlenül, a fejlesztők ugyanis mindent elkövettek annak érdekében, hogy a lehető leghitelesebb módon álmodják pixelekbe a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolát (valamint annak környékét), a lázas munka közben pedig arról sem feledkeztek meg a szakik, hogy a virtuális tárlatvezetés mellett nem árt összekalapálni egy valamirevaló játékot. Ennek a mentalitásnak köszönhető, hogy nem csupán hangulatos és autentikus lett a végeredmény, de tartalom és mechanikák terén is csak néhány esetben érhette szó a ház elejét – semmi olyan, amit nem lehetne javítani/módosítani a hivatalosan is érkező folytatásban.
A kép forrása: Steam
A Hogwarts Legacy második születésnapját ünneplő cikkünkben pontosan ezekről az elemekről szeretnénk értekezni egy sort, elmerengve picit azon, hogy mely területeken lenne helye a fejlődésnek. Mivel feltételezzük, hogy a nyájas olvasók behatóan ismerik a programot, értelemszerűen nem mennénk bele a történet vagy a játékmenet részleteibe, inkább a konkrét példákra támaszkodva vázoljuk fel az elképzeléseinket a második résszel kapcsolatban. A szegény ember The Witcher 3-aként is aposztrofálható (ha valaki szerint ez sértő, nyugodtan keresse Dudu kollégát!) kaland egyik legnagyobb hibája az arányokban rejlik, hiszen míg Merlin próbáiból annyi van, mint égen a csillag (na jó, annyi azért nincs, összesen 95 található a játékban), addig a seprűn (Broom Flight Trials) és a párbajok során (Dueling Club) is csak háromszor (bár a repkedésnek ugye többször is nekiállhatunk) bizonyíthatjuk a tehetségünket.
Ha pedig már szóba kerültek a próbák, örülnénk, ha a Hogwarts Legacy 2-ben kissé mélyebbek lennének a zsebeink, mivel irományunk alanyában még kimaxolt inventory esetén is pillanatok alatt elfogy a rendelkezésünkre álló hely, ami eleve abszurd egy olyan világban, ahol a mágiának köszönhetően bármire van lehetőség. Szintén a tárgylistához köthető, hogy a megsemmisített ruhadarabokért semmilyen jutalmat nem kapunk, a feleslegessé vált hacukák eladásához viszont folyton vissza kell futkoznunk a kereskedőkhöz, ami ugyan nem túl körülményes, de mindenképp időhúzó elfoglaltság – pláne nagyüzemi felfedezés és kalandozás esetén.
Ami a további tartalmakat illeti, a két kezünket összetennénk, ha a második etapban helyet kapna a nebulók egyik kedvenc, nem mellesleg cseppet sem veszélytelen sportja, a kviddics, ami az idő és a büdzsé miatt végül kimaradt a Hogwarts Legacyből. Mivel játék alapjai lényegében megvannak (Roxfort miatt elég kicsi a készítők mozgástere a helyszín bővítését/módosítását illetően), így elég nagy reményeket fűzünk a cikesz kergetéséhez, bár megeshet, hogy az Avalanche inkább a sztoriba fekteti majd az erre szánt energiát. Apropó sztori: szintén elég nagy negatívumnak mondható, hogy a fősodor messze nem sikerült olyan emlékezetesre, mint Harry Potter históriája (a végére ráadásul el is fogyott a lendület), holott több mellékszál (és az azokhoz kapcsolódó karakterek) is megmutatta, hogy rengeteg tehetség szorult az írókba, szóval ezen a téren is örömmel vennénk a szintlépést. És ha már cselekmény, a párbeszédek során is elszakadhatna a cég a jó-rossz, fekete-fehér megközelítéstől, hiszen ma már több olyan RPG is létezik (példának okáért a fentebb említett The Witcher 3: Wild Hunt), ami megmutatta a morális szürkezónában és erkölcsi dilemmákban rejlő potenciált – ez utóbbihoz kapcsolódóan egyébként azt sem vennénk zokon, ha nem randalírozhatnánk csak úgy a különféle átkokkal.
Természetesen akad még egy-két apróság (például a néha rossz helyen spawnoló ellenfelek, a végtelen pénzzel megáldott boltosok és logikai feladványok erőltetése a sztoriküldetések során, bár ez utóbbi csupán személyes vélemény), amin szintén javíthatna a csapat, mi azonban ezeket a dolgokat tartjuk a legfontosabbnak egy minden téren jobb és tartalmasabb folytatás szempontjából. Tekintve, hogy ünnepeltünk relatíve kevés kivetnivalóval rendelkezik, már akkor is boldogok leszünk, ha az imént olvasott kívánságlistának csak a fele valósul meg, amennyiben viszont minden sorját sikerül lecsiszolnia az Avalanche-nek, könnyen lehet, hogy néhány év múlva megkapjuk a valaha volt egyik legjobb fantasy játékot. Boldog születésnapot, Hogwarts Legacy, és köszönjük a megannyi felejthetetlen pillanatot!
A borítóképek forrása: Xbox
